Tankönyvbotrány Ausztriában: „Nem akarjuk, hogy gyermekeinket perverz és woke propagandának tegyék ki”

A genderidentitás témája egy olyan osztrák olvasókönyvben bukkant fel, amelyet harmadik osztályos, tehát nagyjából nyolcéves gyerekek használnak. A történet főszereplője, Leo, egyik napról a másikra kijelenti: „Mostantól lány vagyok!” A szöveg szerint a fiú elutasítja saját nevét – „Leo többé nem a nevem” –, és azt szeretné, ha Jenniferként szólítanák. A történetben az is szerepel, hogy a ruhásszekrényében nem talál számára megfelelő darabokat, ezért a fiús nadrágjaitól is megszabadulna.

Az esetről először a Heute számolt be még decemberben. A lap szerint a történet komoly felháborodást váltott ki szülők és pedagógusok körében, és rövid időn belül politikai üggyé is vált. Alsó-Ausztria tartományi politikusa, Udo Landbauer úgy fogalmazott:

Nem akarjuk, hogy gyermekeinket ennek a perverz és woke propagandának tegyék ki.

A vita nemcsak a konkrét történetről szólt, hanem arról is, hogy szükséges-e ilyen témákat az alsó tagozatban tárgyalni. A friss fejleményeket az Exxpress ismertette. Parlamenti kérdés érkezett Christoph Wiederkehr oktatási miniszterhez arról, miként kerülhetett a vitatott szöveg a tankönyvbe. A válasz több szempontból is figyelemre méltó.

A minisztérium közlése szerint az eredetileg jóváhagyott olvasmány egy másik történet volt, amelyet az illetékes bizottság korábban megfelelőnek minősített. A kifogásolt szöveget azonban a kiadó szerintük önhatalmúlag és a Szövetségi Oktatási Minisztérium hozzájárulása nélkül cserélte ki. A tárca hangsúlyozta:

A szöveg így nem jóváhagyott, és sem a minőségi kritériumoknak, sem a tantervi előírásoknak nem felel meg.

A minisztérium felszólította a kiadót a szöveg eltávolítására, az érintett iskolákat pedig tájékoztatták a cseréről. A történetet egy új, életkornak megfelelő olvasmány váltja fel. Az ügy politikailag azért is kényes, mert a miniszter saját válasza szerint nem is tudott arról, hogy a jóváhagyott szöveget időközben lecserélték. Ez a tankönyv-ellenőrzési rendszer működésével kapcsolatban is kérdéseket vet fel.

Gender és tantervi keretek

A miniszter ugyanakkor a konkrét kérdések helyett a jogszabályi keretekre hivatkozott. Az oktatási törvény paragrafusait idézte, amelyek az esélyegyenlőség és a nemek közötti igazságosság előmozdítását rögzítik mint oktatási célt.

Emellett a tantervben szerepel a „reflexív nemi pedagógia a nemek közötti egyenlőség hangsúlyával” mint átfogó téma az elemi oktatásban.

A hivatalos megfogalmazás szerint a tanulóknak az általános iskola végére képesnek kell lenniük felismerni az előítéleteket és szerepkliséket, megérteni a jogilag rögzített egyenlőséget, valamint tisztelettel viszonyulni az emberek sokféleségéhez, „a nemi identitások tekintetében is”. A minisztérium hangsúlyozta, hogy a szexuálpedagógia már az elemi szinten is szerepel a tantervben, az életkori sajátosságok figyelembevételével.

Arra a konkrét kérdésre azonban, hogy pedagógiailag indokolt-e nyolcéveseket nemváltásról vagy önmeghatározásról szóló történetekkel szembesíteni, a válasz nem adott egyértelmű iránymutatást. A miniszter általánosságban a tantervi célokra hivatkozott, de nem jelölt ki konkrét tartalmi határokat.

A minisztérium emellett a pedagógusok módszertani szabadságára is utalt, vagyis arra, hogy a tanárok bizonyos keretek között maguk dönthetnek az alkalmazott taneszközökről. Az Exxpress beszámolója szerint nincs statisztikai kimutatás arról, hány általános iskolai tankönyv tartalmaz a genderidentitással kapcsolatos részeket, és arról sem, hány panasz érkezett 2020 óta ilyen ügyekben.

A tárca szerint egy részletes összesítés „aránytalanul magas adminisztratív ráfordítást”igényelne.

A konkrét történet lekerül a tankönyvekből, de a vita ezzel nem zárult le. A mostani ügy túlmutat egyetlen szövegcserén: sokak szerint már önmagában problematikus, hogy a genderhez és nemváltáshoz kapcsolódó témák egyáltalán felbukkanhatnak az alsó tagozatos tananyagban. Miközben a minisztérium törvényi hivatkozásokkal érvel, a felháborodás azt jelzi, hogy számos szülő és politikus nem életkori finomhangolást vár, hanem világos határvonalat az elemi iskolai oktatásban.

(Mandiner)