- Országos mozgalommá nőtt a német iskolás fiatalok háborúellenes tiltakozása, "Schulstreik gegen Wehrpflicht" a sorkötelezettség miatt.
- Ez 2025 decemberében, a Bundestag döntésekor kezdődött, de az csak az első lépés volt.
- A német politikai osztály döbbenten áll a fiatalok aktivizmusa előtt.
- Március 5-én 120 helyszínen, városban közel 50 000 fiatal vonult utcára.
Első megmozdulásként 2025. december 5-én a "Schulstreik gegen Wehrpflicht" (Iskolai sztrájk a sorkötelezettség ellen) mozgalom több mint 90 német városban szervezett tiltakozó akciókat,- írja a bennfentes.net.
Március 5-én Berlinben a Potsdamer Platzon gyűltek össze a fiatalok, majd a kreuzbergi Oranienplatzra vonultak. A rendőrség becslése szerint körülbelül 3000 résztvevő jelent meg a demonstráción.
A szervezők szerint körülbelül 6000-en voltak, és 50 000 fő Németország-szerte.
A berlini menet transzparensein olyan szlogenek voltak, mint: „A halál nem szerepel a tantervben”, „Friedrich Merzet a frontra”, és „Az okos fej nem fér acélsisak alá”.A fiatalok ezt skandálták: „Soha, soha, soha többé sorkatonaságot”, és „A gazdagok háborút akarnak, a fiatalok jövőt”.
Mi történik, hogy német fiatalok tízezrei tüntetnek az utcákon?
A Bundeswehr demográfiai és strukturális problémáktól egyszerre szenved, mint Európában szinte minden haderő. Öregek a katonák, és alacsony a közlegények, honvédek, egyszerű katonák száma.
A német Bundeswehr jelenleg mintegy 183 000–184 000 aktív katonával és mindössze 49 000 kiképzett tartalékossal rendelkezik. A német kormányzat és a katonai vezetés 2035-re az általános háborús pszichózis miatt nagy célokat tűzött maga elé, egy összesen 460 000 fős haderő felállításáról. Ez 260 000 aktív szolgálatot teljesítő katonából és 200 000 tartalékosból állna.
Ez a szám a hidegháború időszakát idézi, amikor Nyugat-Németország több mint félmilliós hadsereget tartott fenn, mielőtt az 1990-es években megkezdődött a drasztikus leszerelés. Hogy a létszámnövelést elérhessék, ehhez évente legkevesebb 20 000 új, fiatal újonc toborzására és kiképzésére van szükség. Ezt a puszta önkéntességre alapozó jelenlegi rendszer képtelen biztosítani.
Ennek az emberhiánynak a feloldására és a társadalom fokozatos „háborúra alkalmassá” (kriegstüchtig) formálására alkották meg a katonai szolgálat modernizálásáról szóló törvényt (Wehrdienstmodernisierungsgesetz). A törvényhozási folyamat azonban azonnali, radikális és példátlan méretű ellenállást váltott ki a német fiatalság, az oktatási szektor és a civil társadalom részéről.
Az „Iskolasztrájk a sorkötelezettség ellen” (Schulstreik gegen Wehrpflicht) elnevezésű alulról szerveződő mozgalom 2025 decembere és 2026 tavasza között százezreket mozgósított országszerte, rávilágítva egy súlyos generációs, ideológiai és ahogyan a németeknél mondják, osztályalapú törésvonalra a német társadalomban.
A konfliktus közvetlen szikráját az a törvényjavaslat jelenti, amit a német szövetségi parlament, a Bundestag 2025. december 5-én fogadott el, heves társadalmi viták mellett.
A jogszabályt a kormánypártok (SPD) és a kereszténydemokrata uniópártok (CDU/CSU) szavazataival, 323 igen, 272 nem szavazat és egy tartózkodás mellett fogadták el.
A törvény 2026. január 1-jén lépett hatályba, és egy többlépcsős, adminisztratív szabályozórendszert léptet életbe a felnőttkorba lépő generációnak a honvédelmi felkészítés területén.
A jogszabály értelmében 2026 elejétől kezdődően minden olyan német állampolgár, aki betölti a 18. életévét (első körben a 2008. január 1. után születettek), egy átfogó, kötelező érvényű kérdőívet kap az államtól. Az évente mintegy 700 000 fiatalt érintő kérdőív részletesen felméri a kitöltő fizikai és mentális alkalmasságát, egészségügyi állapotát, iskolai végzettségét, szakképzettségét, valamint azt, hogy mutat-e hajlandóságot a fegyveres szolgálatra.Az adatszolgáltatás a német Alaptörvény (Grundgesetz) jelenlegi, nemekre vonatkozó korlátozásai miatt a nők számára egyelőre önkéntes, a fiatal férfiak számára azonban szigorúan kötelező.Azok a fiatalok, akik megtagadják a válaszadást vagy bojkottálják a kérdőívet, súlyos állami szankciókkal néznek szembe.A mulasztás ezer eurós (közel 390 ezer forintos) közigazgatási bírságot és rendőrségi eljárást vonhat maga után.
A törvényhozók és a katonai tervezők azonban nem állnak meg az adatgyűjtésnél.A jogszabály egyértelműen rögzíti, hogy 2027 júliusától kezdődően a regisztrált fiatal férfiak számára kötelezővé válnak a személyes orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgálatok (Musterung).Ennek infrastrukturális háttereként a Védelmi Minisztérium már bejelentette 24 új, regionális sorozóközpont és nyolc nagy kiterjedésű, komplex értékelést végző karrierközpont felállítását.Aki ezen az értékelésen alkalmasnak bizonyul, és hajlandóságot mutat, azt 6-tól 23 hónapig terjedő katonai szolgálatra hívhatják be.
Bár Boris Pistorius védelmi miniszter és Friedrich Merz kancellár a nyilvánosság előtt folyamatosan hangsúlyozza, hogy a szolgálat jelen formájában „önkéntes” marad, a törvény szövegezése és a politikai nyilatkozatok mögöttes tartalma egyértelművé teszi a fiatalokra váró fenyegetést.
A jogszabály ugyanis egy úgynevezett „szükségletalapú sorkötelezettségi” (Bedarfswehrpflicht) záradékot tartalmaz.Ez azt jelenti, hogy amennyiben a toborzási kampányok és a kérdőívek nem hozzák meg a kívánt évi 20 000 fős létszámnövekedést, a kormány fenntartja magának a jogot, hogy egy lottószerű sorsolási rendszerrel vagy adminisztratív kényszerrel “behozza” a Bundeswehr sorait feltöltő emberanyagot a hadseregbe.
A diákok, a szakszervezetek és a jogvédők pontosan felismerték ezt: a kérdőívek rendszere ebben a formában nem más, mint egy átfogó katonai adatbázis kiépítése, amely megágyaz a jövőbeli, általános sorkötelezettségnek.
2025. december 5.: a törvény elfogadásának napjára hirdetett tömegsztrájk
A mozgalom első, történelmi léptékű erődemonstrációjára pont a törvény parlamenti végszavazásának napján, 2025. december 5-én került sor.
Ezen a pénteki napon országszerte több mint 55 000 diák tagadta meg az iskolába járást, és vonult az utcákra több mint 80-90 németországi városban.A részvételi adatok megdöbbentették a politikai elitet.Csak Szászországban (Sachsen) mintegy 2000 tanuló sztrájkolt, Hannoverben 2300, míg Freiburgban 4000 diák bénította meg a városközpontot.A tüntetések kiterjedtek az összes jelentős nagyvárosra, köztük Berlinre, Münchenre, Drezdára, Dortmundra, Essenre és Stuttgartra.
Ez az első akció egyértelművé tette, hogy a mozgalom és az ellenállás nem csupán egy szűk, radikális baloldali réteg hobbija, hanem a középosztálybeli, vidéki és nagyvárosi fiatalság széles rétegeit átfogó mozgalom.
A szervezők már ekkor leszögezték: ez csupán a kezdet, és a mozgalom addig nem áll le, amíg a törvényt vissza nem vonják.
Göttingeni Konferencia 2026 februárban: a résztvevők tisztázták, hogy a sorkötelezettség elleni tiltakozás egyben a háborús készülődés elleni tiltakozást is jelenti.
A decemberi sikert követően az aktivisták tudatos hálózatépítésbe kezdtek. 2026. február 14-16. között Göttingenben rendezték meg az első Országos Iskolasztrájk Konferenciát. Ezen több mint 70 város 250 delegáltja vett részt.
A konferencia célja a márciusi akciók koordinálása és a mozgalom alapvetéseinek tisztázása volt.
A résztvevők megegyeztek abban, hogy a sorkötelezettség nem pusztán generációs kérdés, hanem a tágabb háborús felkészülés – a "Kriegsvorbereitung" – része, amely így a társadalom egészét érinti. A konferencián elfogadott zárónyilatkozat egyértelmű célként jelölte meg a mozgalom társadalmi bázisának kiszélesítését a szakszervezetek, a szülők és a hagyományos békemozgalmak felé.
Andrea Hornung, a szocialista SDAJ elnöke beszédében történelmi távlatokba helyezte a küzdelmet, hangsúlyozva, hogy a tömegeknek kell megakadályozniuk a háborút, és a cél az, hogy a jövőben ne 55 ezer, hanem "55 millió ember sztrájkoljon" Németországban.
A 2026 márciusi Országos Akcióhét
A göttingeni egyeztetéseket követően a mozgalom március elejére hirdetett akcióhetet, amelynek csúcspontja a 2026. március 5-i országos sztrájk volt.
A március 5-i demonstrációk az előzetes várakozásoknak megfelelően hatalmas tömegeket mozgattak meg délelőtt 8:00 és 12:00 óra között, szándékosan megbénítva a városok közlekedését és a tanítást.A fiatalok a városok szimbolikus pontjain – főpályaudvarokon, hidakon, történelmi emlékműveknél és kormányzati épületeknél – gyülekeztek.A szervezők beszámolói szerint az országos részvétel ismét elérte az 50 000 fős nagyságrendet.
Mennyien vettek részt a március 5-i iskolasztrájkban?
Berlin: 3 000 fő (rendőrségi adat) - 6 000 (szervezői becslés). A főváros volt a tiltakozások epicentruma. A tömeg a Hallesches Tor metróállomásnál gyülekezett, majd a Potsdamer Platzra és az Oranienplatzra vonult. Egy kisebb, de radikálisabb csoport egyenesen a Reichstag (parlament) épülete elé szervezett demonstrációt.Dortmund: ~1 000 fő. Észak-Rajna-Vesztfália (NRW) iparvidékén volt az egyik legnagyobb, több száz diákot és szakszervezeti tagot megmozgató eseménye.Potsdam: ~1 000 fő. A Berlinhez közeli egyetemváros masszív diáksereget állított ki, erősítve a keleti tartományok jelenlétét.München: ~600 fő (rendőrségi adat). A konzervatív Bajorország fővárosában is jelentős, több generációt (diákok és nagyszülők) egyesítő tüntetés zajlott, határozott antimilitarista üzenetekkel.Kiel: ~600 fő. Az észak-német kikötővárosban a diákok hosszú vonulásokkal bénították meg a forgalmat.Tübingen: ~600 fő. Tradicionális egyetemváros, ahol a diákok már a következő, május 8-i akciót is meghirdették.Köln: több száz fő. Csomópontokon tartott demonstrációk, amelyeket a helyi békefórumok is támogattak heti szintű akcióikkal.Észak-Rajna-Vesztfália további városai (Bonn, Düsseldorf, Essen, Münster, Bochum, Bielefeld): városonként több száz fős tömegek. A tartományban az iskolák kiürültek. Münsterben és Essenben különösen erős volt a transzparensek rendszerkritikus hangvétele.Kisebb vidéki települések (Marburg, Landau, Friedberg, Halberstadt, Jéna, Mainz): városonként 100-300 fő.A mozgalom mélységét bizonyítja, hogy a vidéki, konzervatívabb régiók középiskoláiban is tömeges volt a sztrájk, dacolva a helyi igazgatói tiltásokkal.Hamburg (február 20-ra előrehozva): ezres nagyságrend. A hatóságok biztonsági okokra hivatkozva több betervezett vonulást is betiltottak, de a diákok így is elfoglalták a városközpontot a késő délutáni órákban.Lipcse és Drezda: több száz fő. A szászországi városokban a tüntetők éles konfrontációba kerültek a rendőrséggel a transzparensek tartalma miatt.Rostock: több száz fő. A hatóságok megpróbálták 13:00 órára (tanítás utánra) halasztani a demonstrációt, hogy minimalizálják a sztrájk élét, ám a diákok így is tömegesen vettek részt.
A tüntetők kreatív transzparenseket alkottak a demonstrációkhoz, ezek az alábbi mondatok álltak:„A halál nem szerepel az órarendben”„A gazdagok háborút akarnak, a fiatalság jövőt”„Friedrich Merzet [német kancellárt] a frontra” - Lipcsében a rendőrség ezt a transzparenst "illegálisnak" minősítve elkobozta, jóllehet jogalapot nem tudott megnevezni.„Egy okos fej nem fér be egy acélsisak alᔄSoha, soha, soha többé sorkötelezettséget”„Nem vagyunk ágyútöltelékek!”„Fel az oktatással, le a fegyverkezéssel”„Kár a városképért, de a frontra épp elég jó [lesz]” - ez egy rendkívül kifinomult szlogen ironikusan utal vissza Friedrich Merz kancellár korábbi, a migránsokat és a szegényebb városi fiatalokat sokak szerint megbélyegző retorikájára. „Nincs toborzás a halálba” - ez a Bundeswehr egyre agresszívebb PR-kampányainak és iskolai toborzótevékenységének (Jugendoffiziere) elutasítása.„A mi jövőnk a mi jövőnk” / „Mi magunk döntünk”
Hogyan érvelnek a német fiatalok a sorkötelezettség és a háború elutasítása során?
A legfontosabb érv a háború, mint a konfliktuskezelés eszközének merev elutasítása. A tüntető fiatalok generációja abban a hitben nőtt fel, hogy a 21. századi Európában a fegyveres konfliktus a történelmi múlt része.
Alex Krzeszka, egy 15 éves berlini diák a nemzetközi sajtónak nyilatkozva ezt a meggyőződést visszhangozta: “Nem látom be, miért kellene bárkinek is a frontvonalra mennie a politikusok miatt. Erkölcsileg nem tartom helyesnek, és úgy gondolom, a háború sosem lehet a megoldás. A problémákat diplomáciai úton kell megoldani.”
A fiatalok – amint arra a mozgalom szervezői felhívták a figyelmet – elutasítják azt a jövőképet, amelyben akár csak fél évre is laktanyákba zárják őket, megfosztva őket a személyes szabadságuktól, hogy „engedelmességre, katonai drillre és gyilkolásra” tanítsák őket.
Egy müncheni résztvevő, aki magát keresztény pacifistaként definiálta, úgy fogalmazott, hogy "embereket gyilkolni küldeni, miközben a politikusok a háborún gazdagodnak" teljességgel elfogadhatatlan, és a sorkötelezettség visszaállítása egy "evolúciós visszalépés", amely szembemegy az emberiség fejlődésével.
Hasonlóan érvelt Phil Werring Münsterből, aki rávilágított az állami kényszer paradoxonára: "Arra akarnak kényszeríteni minket, hogy fegyverforgatásra alkalmassá váljunk Németország érdekében – de mi a helyzet a békében való élésről szóló jogunkkal?"
A diákok és a sztrájkbizottságok képviselői olyan geopolitikai érvelést is alkalmaznak, amely vitatja a fegyverkezés elrettentő erejébe vetett klasszikus hitet.
Hannes Kramer, az „Iskolasztrájk a Sorkötelezettség Ellen” kezdeményezés hivatalos sajtószóvivője számos interjúban és rádióműsorban figyelmeztetett arra, hogy Németország egy kontrollálhatatlan „militarizációs spirálba” (Militarisierungsspirale) került.
A mozgalom szerint a kötelező kérdőívezés és az új orvosi alkalmassági vizsgálatok csupán egy sokkal sötétebb forgatókönyv adminisztratív előkészületei.
Bela Breitner, egy másik szóvivő kiemelte: a diákok pontosan értik, hogy az állítólagos "önkéntesség" csupán egy PR-fogás, amely csak elrejti a törvénybe iktatott szükségletalapú sorkötelezettség (Bedarfswehrpflicht) fenyegetését.
A fiatalok attól tartanak, hogy az adatbázisok kiépítése, a masszív újrafegyverkezés, és az amerikai közepes hatótávolságú rakéták tervezett németországi állomásoztatása nem megelőzi a háborút, hanem kifejezetten eszkalálja azt.Úgy vélik, ami jelenleg az országban zajlik, az nem a honvédelem megszervezése, hanem egy "nagyobb konfliktusra vagy háborúra való nyílt felkészülés", amelyben őket csak a legfőbb emberi erőforrásnak tekintik.
A tiltakozás egyik legerősebb motorja a szociális és gazdasági igazságtalanság érzete. A tiltakozó német fiatalok éles kontrasztot vonnak a polgári infrastruktúra, különösen az oktatás lezüllése és a védelmi szektor felduzzasztása között.
Shmuel Schatz, egy 17 éves berlini sztrájkbizottsági tag szavai tökéletesen megragadják ezt: “Miközben omladozó iskolákban ülünk, ahol nincs elég tanár, egyre több pénzt költenek fegyverkezésre, és a sorkötelezettség már az ajtóban áll. Ez ellen védekezünk, és ezért megyünk az utcára!”
A diákok nyíltan nevesítik a háborús konjunktúra nyerteseit, például a Rheinmetall fegyvergyártó konszernt.Kiemelik az ellentmondást is: a kormányzat és a fegyveripari részvényesek az egekbe szökő árfolyamokból profitálnak, miközben az állam a szociális hálón, az egészségügyön és a képzésen spórol, hogy előteremtse a NATO által elvárt költségvetési milliárdokat.
Ezt a szempontot erősítette meg egy müncheni tüntető is, aki követelte, hogy a politikusok hozzák nyilvánosságra részvényportfólióikat, hogy a társadalom tisztán lássa, kinek fűződik személyes anyagi érdeke az ország háborúba sodrásához.
Súlyos legitimációs problémákat jelez, hogy a fiatalok teljesen kirekesztve érzik magukat a saját jövőjüket alapvetően meghatározó politikai folyamatokból.
Amy Kirchhoff, a 7,5 millió diákot képviselő Szövetségi Diákkonferencia (Bundesschülerkonferenz) főtitkára élesen bírálta, hogy a katonai szolgálatról szóló döntéseket „felülről” hozták meg a politikusok, anélkül, hogy bármilyen érdemi párbeszédet folytattak volna az érintett korosztállyal.
A diákok nehezményezik, hogy a médiatérben, a talkshow-kban és a parlamenti vitákban kizárólag idősödő politikusok, nyugalmazott tábornokok és szakértők diskurálnak arról, hogyan kellene a fiatalságot a hadseregbe integrálni, miközben magukat a fiatalokat meg sem kérdezik.
Leo Reinemann mozgalmi vezető szerint: "Generációként elhanyagolva érezzük magunkat, és nem értjük, miért kellene a mi generációnknak a lövészárkokba ugrania a kormányért".
A fiatalok érveit egy fajsúlyos, külső szakmai szereplő, a Demokratikus Orvosok Egyesülete (Verein demokratischer Ärztinnen – vdää) is megerősítette.A szervezet gyermek- és ifjúságpszichiáterei hivatalos közleményben álltak ki a sztrájkoló diákok mellett, rámutatva a militarizáció súlyos pszichológiai hátrányaira.Julius Poppel, a vdää társelnöke a 2024-es Shell-Jugendstudie (Shell Ifjúsági Tanulmány) adataira hivatkozva kiemelte, hogy a fiatalok túlnyomó többsége retteg egy európai háborútól.
A folyamatos háborús retorika, az eszkalációs fenyegetések és a kényszerszolgálat lebegtetése a klinikai gyakorlatban is egyértelműen mérhető.A rendelőkben drasztikusan megnőtt a súlyos alvászavarokkal és depresszív tünetekkel küzdő fiatalok száma, azok, akik szoronganak a jövőtől - közölték Németország gyermek- és ifjúságpszichiáterei.
Az orvosok álláspontja szerint a kényszerű katonai szolgálat, valamint a társadalom militarizációjával együtt járó szociális elszegényedés olyan traumatikus környezetet teremt egy, a COVID-19 világjárványt épphogy csak átvészelő generáció számára, amely visszafordíthatatlan károkat okoz a mentális egészségükben.Az orvosok ezért hangsúlyozták: "A fenntartható biztonság Európában nem a fegyverkezés, hanem a diplomácia, a leszerelés és a nemzetközi együttműködés révén jön létre."
A német kormány válasza a tízezres iskolai sztrájkokra.
A tízezres utcai megmozdulások, a transzparensek radikalizmusa és a szakszervezeti támogatás szembesítette a konzervatív-szociáldemokrata (CDU-SPD) elitet.
A kormányzat reakciója kettős volt: egyrészt retorikailag igyekeztek bagatellizálni a mozgalmat, hangsúlyozva a szolgálat állítólagos „önkéntességét”, másrészt a közigazgatási és rendészeti apparátus bevetésével próbálták elfojtani a tiltakozásokat az iskolákban és az utcákon.
Németországban az iskolakötelezettség (Schulpflicht) törvényi betartatása rendkívül szigorú.
Az iskolai oktatás bojkottálása politikai sztrájk miatt jogilag nem mentesíti a diákot a részvételi kötelezettség alól, és adminisztratív vétségnek (Ordnungswidrigkeit) minősül. Wilhelm Achelpöhler, a münsteri közigazgatási jog szakértője megerősítette: a politikai meggyőződés nem igazolt hiányzás.
A hatóságok és az oktatási minisztériumok ezért egy igazán fenyegető arzenált vonultattak fel, amivel el akarták venni a fiatalok kedvét a demonstrációtól.
Elméletben – tartománytól függően – a diákokat és szüleiket akár 5000 euró (közel 2 millió forint) összegű pénzbírsággal is sújthatják a sztrájkban való részvételért (bár ilyen maximális büntetést ritkán szabnak ki pusztán demonstrációért).
Egyetemi és szakképzési hallgatók esetében felmerült az állami diákhitel és támogatás (BAföG) visszakövetelése az igazolatlan napokra vonatkozóan. Stefan Düll, a Német Tanárszövetség elnöke emellett kilátásba helyezte az iskolai nevelési intézkedések teljes skáláját: kötelező pótoktatást, osztályáthelyezést, a szülők beidézését, vagy hivatalos megrovást (Verweis) azok számára, akik megtagadják a politikai "korrekciós beszélgetéseken" való részvételt.
Rendőri túlkapások, állami represszió
A fenyegetések sok esetben tettlegességig és nyílt állami represszióig fajultak a demonstrációk helyszínein.Bár a tüntetések alapvetően békések voltak, a hatóságok több városban is beavatkoztak, gyakran aránytalanul megsértve a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot:Halberstadban a helyi iskola igazgatósága fizikai kényszert alkalmazott a diákokkal szemben. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a diákok csatlakozását az utcai demonstrációhoz, bezárták az iskola kapuit, és önkényesen elrendelték, hogy a szüneteket is kötelezően az épületen belül kell tölteni, megfosztva a fiatalokat a szabad mozgásuktól.Lipcsében a rendőrség erőteljesen fellépett a tüntetők ellen és fizikai erővel kiemelt a tömegből két diákot. Az incidens kiváltó oka a már korábban említett "Friedrich Merz kancellárt a frontra" feliratú transzparens volt. A beavatkozó tisztek a molinót "illegálisnak" minősítették és elkobozták, noha a jogvédők szerint nem tudtak megnevezni egyetlen olyan hatályos törvényt sem, amelyet a diákok ténylegesen megsértettek volna. Ez az eset újból rávilágít a német politikusok és kormányzat rendkívüli érzékenységére a személyeskedő, a politikai elitet célkeresztbe állító kritikákkal szemben.Hamburg: a kikötővárosban a rendőrség és a gyülekezési hatóság a közrendre hivatkozva preventív jelleggel betiltott egy regisztrált felvezető demonstrációt, majd a helyszínen feloszlatott egy spontán szerveződött gyűlést is, megkísérelve ezzel megosztani a tömeget.Rostockban az állami bürokrácia is eszközként funkcionált az ellenállás letörésében. A helyi gyülekezési hatóság egyoldalúan 13:00 órára halasztotta az előre szabályosan bejelentett tüntetést. A cél egyértelmű volt: biztosítani, hogy a demonstráció csak a hivatalos tanítási idő lejárta után kezdődhessen meg, ezáltal megfosztva az akciót a „sztrájk” jellegétől és csökkentve annak politikai élét.
Ezek a represszív intézkedések paradox módon csak olajat öntöttek a tűzre, radikalizálta a résztvevőket, és igazolta a diákok azon félelmét, hogy az állam autoriter módszerekkel kényszeríti rá akaratát a fiatalokra.
A kormánypárti agytrösztök, mint például a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítvány (KAS), szintén élesen támadták a diákokat.
Egy gyorselemzésükben „polemikusnak” és „osztályharcosnak” nevezték a fiatalok jelszavait, azzal vádolva őket, hogy naivan figyelmen kívül hagyják az Oroszország jelentette valós aszimmetrikus fenyegetéseket, és ignorálják a német hírszerzés (BND) figyelmeztetéseit.