Elfogyott a Tisza, már kampányolni sem akarnak Magyar Péter emberei

Az elmúlt hónapok politikai folyamatainak eredményeként egyre több vidéki körzetből érkeznek olyan visszajelzések a Tisza Párt elnökségéhez, amelyek szerint látványosan csökken a kampánykedv az ellenzéki oldalon, különösen az aktivisták körében. A Magyar Nemzet informátora szerint a kezdeti lelkesedést sok helyen felváltotta a bizonytalanság és a kiábrándultság.

Forrásuk kiemelte, hogy

vidéken nem elég a központi üzenetek ismételgetése: személyes jelenlétre és helyismeretre is szükség lenne,

úgy tűnik azonban, hogy ezekből egyre több helyen hiány mutatkozik. Több településen arról számoltak be, hogy az aktivisták nem vállalják már olyan szívesen a kopogtatást, a kitelepülések pedig rendszeresen meghiúsulnak.

Informátoruk szerint sokan panaszkodnak arra, hogy a központi irányítás nem ad világos útmutatást, és gyakran változnak a kampányüzenetek, a vidéki közeg visszajelzései pedig legtöbbször nem kedvezők. Több aktivista szerint gyakran találkoznak elutasítással, ami rombolja a tiszások morálját.

Az elején volt lendület, de most már sokan inkább kivárnak

– emelte ki forrásuk. 

Hozzátette: a szervezeti háttér hiányosságai szintén érezhetők. Több körzetben nincs stabil infrastruktúra, kevés az erőforrás és az önkéntesek túlterheltek. Ez különösen igaz a kisebb településeken.

Mint arról már beszámoltunk, egyre csekélyebb érdeklődés kísérte a Tisza Párt vidéki rendezvényeit. Már a fővárosi aktivisták buszoztatása sem hozta meg a kívánt eredményt, ezért hagytak fel a háborúellenes gyűlések követésével is. Forrásaink szerint csúfos kudarcba fulladt Magyar Péterék kísérlete, hogy a fővárosi pártot országos szervezettel erősítsék meg.

A tiszások kezdetben ambiciózus célt tűztek ki maguk elé: a fővárosi irányítású szerveződésből országos civil hálózatot építeni, amely a vidék aktív polgárait is bevonja a közéletbe. Ez a törekvés azonban hamar falakba ütközött.

Több vidéki helyszínen is kiderült, hogy a helyi közösségek nem azonosulnak az urbanizált budapesti aktivista mentalitással, és nem alakult ki valódi kapcsolat a helyiek és központ között.

Több vidéki fórumon a részvétel is elmaradt a várakozásoktól: míg a szervezők néhány száz fős tömegre számítottak, a gyakorlatban gyakran csak néhány lelkes érdeklődő jelent meg a településeken. A helyzetet csak a budapesti és a Pest vármegyei aktivisták utaztatásával sikerült megmenteni.