Tiszás kémbotrány: a politikai mellett súlyos jogi következmények jöhetnek

A kormány hivatalos YouTube oldalán hozta nyilvánosságra azt a – titkosítás alól feloldott – felvételt, ami minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a Direkt36 valótlan állításokat közölt az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkájával kapcsolatban. A videóban részletek láthatók azokból a meghallgatásokból, amelyek során az AH munkatársai kikérdezték azt a korábban a Tisza Pártnál dolgozó informatikust, akiről már a Nemzetbiztonsági Bizottság által kedden nyilvánosságra hozott tájékoztatóból is kiderült, hogy idegen szolgálatokkal került kapcsolatba, és egy hackercsoporttal együttműködve Ukrajna érdekében hajtott végre műveleteket. A férfi vallomása egybecseng a nemzetbiztonsági szervek által már kedden nyilvánosságra hozott információkkal, és egyúttal teljesen megdönti azt az összeesküvés elméletet, ami a Direkt36 cikke nyomán kezdett terjedni az elmúlt napokban.

A Direkt36 Szabó Bence kiugrott rendőrszázados elmondása alapján számolt be arról, hogy egy nemzetbiztonsági akció keretében a kormány a Tisza Pártot akarta lejáratni. Később kiderült, hogy a történetből semmi sem igaz, és Szabó maga is bevallotta már az interjú közben, hogy az általa elmondottak csupán saját feltételezésein alapulnak, és semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezik. Szabó Bence később a Partizán műsorában is előadta ugyanazt a történetet.

A kormány által nyilvánosságra hozott videó nemcsak az egykori rendőrszázados szavahihetőségét cáfolja meg, de nehéz helyzetbe hozza Magyar Péteréket is, mivel bizonyíthatóan a Tisza Párthoz köthető az a két személy, akik külföldi titkosszolgálatokkal kerültek kapcsolatba, és Ukrajnának dolgoztak. Ifjabb Lomnici Zoltánt, a Századvég tudományos igazgatóját kérdeztük a legfrissebb fejleményekről, és arról, hogyan hathat mindez az érintett médiumok és a Tisza Párt hitelességére.

Azzal, hogy téves következtetéseket vont le, majd ezeket az elképzeléseit a nyilvánossággal is megosztotta, Szabó Bence gyakorlatilag leleplezett egy kémelhárító-műveletet, és kétségbe vonta a nemzetbiztonsági szolgálatok hitelességét. Ifjabb Lomnici Zoltántól megkérdezte a mandiner, terheli-e nemzetbiztonsági felelősség emiatt akár a Direkt36-ot, akár Szabó Bencét.

A szakértő szerint jelen esetben azt kell vizsgálni, hogy „a Nemzeti Nyomozó Iroda volt századosa által előadottak kapcsán a nemzetbiztonsági érdek sérül-e nagyobb mértékben, mint esetlegesen a közérdekű információhoz való jog, amelyre időnként hivatkoznak”. Hangsúlyozta, hogy a nemzetbiztonsági érdekek védelme kiemelten fontos, ezért bizonyos alapjogokat, mint például az információszabadságot, korlátozni is lehet miatta.

Hozzátette, hogy

A VOLT RENDŐRNYOMOZÓ ÜGYÉBEN FELMERÜL A HIVATALI VISSZAÉLÉS BŰNCSELEKMÉNYÉNEK GYANÚJA IS, AMELYBEN SZABÓ TETTESKÉNT, AZ ÉRINTETT MÉDIA PEDIG KÖZVETÍTŐKÉNT LEHET ÉRINTETT.

Megjegyezte, ebből kifolyólag megalapozatlan a Transparency International Magyarország által kezdeményezett feljelentés Szabó ügyében, amelynek valószínűleg nem lesz eredménye.

„Ez inkább elterelő hadművelet és nyomásgyakorlási kísérlet, mint jogilag megfelelő módon alátámasztott aktus az NGO részéről”

– vélekedett.

Arra a felvetésükre, hogy lett volna-e más, jogilag és erkölcsileg elfogadhatóbb eszköz Szabó Bence szempontjából, ha valóban úgy gondolja, a kormány megpróbál beavatkozni a demokratikus folyamatokba, mint a médiához fordulni a saját maga által felállított elmélettel, Lomnici elmondta: számos más eszköz létezik, amivel élni lehet a nyilvánosság előtt. Hangsúlyozta,

A JOG PONT AZÉRT KORLÁTOZZA A NYILVÁNOS KISZIVÁROGTATÁST, MERT AZT MÁR „VÉGSŐ LÉPÉSNEK TEKINTIK”, HA MÁS MÓDSZEREK NEM HOZTAK MEGOLDÁST.

Elismerte, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint mindenkinek joga van a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához, azonban az korlátozódik az olyan demokratikus értékek védelmében, mint például a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség, vagy az erkölcsök védelme.

A szabad véleménynyilvánítás tehát nem korlátlan.

Ahogy a sajtószabadság sem. Bár a Direkt36 és a Partizán sajtószabadságát az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Egyezménye is védi, a törvényben az is rögzítve van, hogy „a sajtó szabadsága kötelezettségekkel tűzdelt, és más alapvető jogok, illetve alkotmányos értékek érdekében korlátozható” – állítja a szakértő.

Szabó Bence számára tehát jogilag bőven lett volna más lehetőség, hogy jelezze aggályait az ügy kapcsán a feletteseinek, vagy hivatalos eljárást kezdeményezzen ahelyett, hogy a médiához fordul.

A Direkt36 esete jól példázza, hogy Magyarországon a közbeszéd eljutott egy olyan szintre, hogy már a nemzetbiztonsági szervek hitelességét is megkérdőjelezik az emberek, pusztán egyetlen ember elmondása alapján, aki maga is bevallja, hogy nem tudja bizonyítani az állításait.

LOMNICI SZERINT EZ NEM VÉLETLEN, HANEM A TISZA PÁRT ÁLTAL HASZNÁLT TUDATOS STRATÉGIA EREDMÉNYE.

„Kétségtelen tény, hogy egyre gyakrabban nyúlnak a tiszások az ún. Alinsky-módszerekhez, annak érdekében, hogy radikális eszközökkel destabilizálják a hazai demokratikus viszonyokat” – jelentette ki. Felidézte, hogy dr. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírája korábban éppen az ilyen esetek elkerülése miatt fogalmazta meg a következőt: „A törvény a hatóságok eljárásának tekintélyét és tiszteletét akarja megvédeni, ezért a Büntető Törvénykönyv a hatósági rendelkezés elleni uszítás bűncselekményét rendeli büntetni. Méghozzá három évig terjedő szabadságvesztéssel.”