„Ukrajnában mindent az SZBU irányít” - információk a rettegett ukrán titkosszolgálat valódi működéséről

A mandiner.hu-n megjelent cikket, változtatások nélkül közöljük.

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) működéséről és a Magyarországot érő nyomásgyakorlásról beszélt a mandinernek egy, a szervezet tevékenységére rálátó szakértő, aki saját biztonsága érdekében azt kérte, hogy változtassuk meg a nevét, ezért cikkükben Imreként hivatkoznak rá. A megszólaló súlyos állításokat fogalmazott meg az SZBU szerepéről és befolyásáról. A téma kapcsán Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő is nyilatkozott a lapnak, aki általános képet adott a titkosszolgálatok működéséről és a hagyományos nemzetközi gyakorlatról, aminek az ukrán helyzet sok szempontból nem felel meg.

Az államok árnyékhadseregei

A titkosszolgálatok működését a kívülállók gyakran misztikus, kevésbé érthet jelenségként érzékelik, már amennyire egyáltalán találkoznak vele. A valóság azonban jóval prózaibb, és egyben jóval nyersebb is. Ahogy Somkuti Bálint fogalmazott, ezek a szervezetek gyakorlatilag egyidősek az államokkal: már Szun-ce, a világhírű ókori filozófus, író is részletesen értekezett a kémkedés különböző formáiról.

A modern titkosszolgálatok alapfeladatai sem különböznek a régi idők kémeinek megbízatásaitól:

A titkosszolgálatok egyik alapfeladata éppen az, hogy más államok folyamataiba is beavatkozzanak, nem nyilvános eszközökkel, és hogy információkat szerezzenek”

– hangsúlyozta a szakértő.

Ez a gyakorlat még akkor is jelen van, ha a nemzetközi szervezetek – például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) – hivatalosan a be nem avatkozás elvét hirdetik. A valóságban a szolgálatok rendszeresen élnek ilyen eszközökkel, legfeljebb nem beszélnek róla:

Ez része a nemzetközi kapcsolatok, amiről nem szoktak beszélni a diplomáciában, mert alapvetően mindenki számára kellemetlen”

– mutatott rá a biztonságpolitikai szakértő, hangsúlyozva, hogy a titkosszolgálatok nem önálló szereplők, hanem az állam eszközei. Amikor egy szolgálat műveletet hajt végre – legyen szó akár a leghírhedtebb amerikai, orosz vagy izraeli szervezetekről –, akkor valójában politikai döntést hajt végre. A nyugati világban azonban ezen a téren is léteznek fékek és ellensúlyok, hogy ezek mennyire érvényesek Ukrajna esetében, azt majd később látni fogjuk:

A titkosszolgálatok működése egyébként is központi irányítás alatt áll, hiszen nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Háborús helyzetben ezek az ellenőrzési mechanizmusok általában még szorosabbak.”

Somkuti szerint „az a feltételezés, hogy egy ilyen szervezet teljesen önállóan, a politikai vezetés tudta nélkül hajt végre akciókat, ebben a környezetben kevéssé reális”.

A célpont kiválasztása mindig az adott ország stratégiai érdekeihez igazodik: hol akar befolyást szerezni, milyen politikai vagy gazdasági célt kíván elérni.

Ami rendkívülinek tűnik, az „a szokásos ügymenet”

A titkosszolgálati műveletek – legyen szó információs kampányokról vagy politikai befolyásolásról – a nemzetközi politika állandó, bár ritkán látható elemei. Somkuti szerint ezek nem rendkívüli események, hanem a rendszer átlagos működésének részei.

Azok a jelenségek, amelyeket a mostani kampányban Magyarországon tapasztalunk, sok tekintetben a szokásos ügymenet részei”

– fogalmazott.

A különbséget inkább az jelenti, hogy egy-egy ügy mennyire válik láthatóvá. Ha egy művelet nyilvánosságra kerül, annak politikai következményei lehetnek, de ez nem változtat azon, hogy maga a jelenség bevett gyakorlat a nagypolitikában.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek nem egyirányú folyamatok:

„NEMCSAK KELETRŐL, HANEM NYUGATRÓL IS ÉRKEZNEK BEFOLYÁSOLÁSI KÍSÉRLETEK.”

Arra is kitért, hogy Magyarország jelenleg különleges helyzetben van a különböző geopolitikai törésvonalak és érdekszférák metszéspontjában, ami a szokottnál jobban megnöveli a jelentőségünket a nagyhatalmak és a szomszédos államok szemében is.

Azzal kapcsolatban, hogy van-e orosz szolgálati tevékenység a hazai választási kampányban, közölte:

Abban a formában, ahogyan ezt sokszor elképzelik – például hogy néhány szuperkém egy Andrássy úti pincéből irányít mindent –, kevéssé valószínű.

Ha valaki higgadtan végiggondolja Magyarország helyzetét és Oroszország érdekeit, akkor láthatja, hogy Magyarország valóban fontos lehet bizonyos szempontból, tehát elképzelhető, hogy történnek befolyásolási kísérletek.”

Ugyanakkor szerinte ezek ma már nem olyan látványos, klasszikus módon zajlanak, ahogy azt egyes sajtóhírek sejtetni akarják. Még akkor sem, ha a diplomáciai képviseletek – például a nagykövetségek – továbbra is a hagyományos hírszerzés fontos terepei, a diplomáciai fedésben dolgozó hírszerzők pedig a szakma lényeges szereplői maradtak. Sokkal inkább az online térben, információs kampányokon keresztül történik a befolyásolás, akár dezinformáció, akár valós, de a domináns, globalista narratívával szembemenő információk terjesztésével.

Az ukrán irányból tapasztalható folyamatok kapcsán a következőkre világított rá:

Az Ukrajna felől érkező aktivitás ebben a formában ellenséges lépésnek tekinthető, és különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy Kijev éppen olyan szervezetekhez kíván csatlakozni – konkrétan az Európai Unióba és a NATO-ba –, ahol Magyarország blokkoló lehetőséggel rendelkezik.”

Új terep: az információs hadviselés

A digitális korszak jelentősen átalakította a titkosszolgálati módszereket. Míg korábban a személyes kapcsolatok és a provokátor ügynökök domináltak a módszertanban, ma a közösségi média és az online térvált a befolyásolás elsődleges terepévé.

Az információk – legyenek akár valósak, akár torzítottak – szinte ellenőrizetlenül juthatnak el tömegekhez, ami jelentősen megkönnyíti a közvélemény alakítását. A szakszerűen felépített manőverek ráadásul szinte azonosíthatatlanok:

Egy jól kivitelezett titkosszolgálati művelet az online térben rendkívül nehezen leplezhető le”

– mutatott rá Somkuti.

A változás következményei pedig egyre látványosabbak:

ma már bármilyen politikai, közéleti gazdasági vagy médiaszereplővel szemben sokkal könnyebb aláásni a közbizalmat.

A szakértő szerint ennek az az oka, hogy nyugaton az elmúlt években számos olyan ügy volt – például a migráció vagy a koronavírus-járvány kezelése kapcsán –, ahol „a lakosság által érzékelt valóság és a médiában megjelenő narratíva között komoly eltérés alakult ki”. Úgy látja, ez hosszú távon jelentős bizalomvesztéshez vezetett:

„Ennek következményeként ma már nemcsak összeesküvés-elmélet hívők léteznek, hanem például olyanok is, akik még a nyilvánvaló, dokumentált eseményeket, például a jelenleg dúló orosz–ukrán háborút, illetve az iráni konfliktus valódiságát is megkérdőjelezik.

EZ A BIZALMI VÁLSÁG IDEÁLIS TEREP A KÜLÖNBÖZŐ INFORMÁCIÓS MŰVELETEK SZÁMÁRA.”

Somkuti rámutatott, hogy a helyzetet tovább bonyolítja, hogy nemcsak állami, hanem nemzetközi szervezetek és nagy intézmények is előszeretettel minősítenek bizonyos véleményeket „dezinformációnak”, különösen akkor, ha azok nem illeszkednek a saját narratívájukba.

Ugyanakkor a biztonságpolitikai szakértő arra is figyelmeztetett, hogy a felfokozott politikai légkör is torzíthatja az érzékelést:

Ilyenkor könnyen előfordul, hogy valaki akkor is UFO-t lát, amikor valójában csak egy bagoly repült el az éjszakai égbolton.”

Hozzátette:

Egyébként a titkosszolgálatok nem szeretnek rivaldafényben tevékenykedni, a felfokozott figyelem pedig – érthető okokból – nem könnyíti meg a munkájukat.”

Ukrajna: amikor a modell túlnő a klasszikus kereteken

Míg a legtöbb országban a titkosszolgálatok rejtve működnek, addig a következő megszólalónk szerint az Ukrán Biztonsági Szolgálat nemcsak látható, hanem aktívan jelen is van a nyilvánosságban, sokszor egészen nyilvánvaló módon formálja azt.

Az SZBU működése ugyan formálisan illeszkedik a klasszikus szovjet modellhez – országon belül egy szervezeten belül végzi a hírszerzést és az elhárítást, és külön szerv, az Ukrán Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZR) felel a külföldi műveletekért –, de a szakértő elmondása szerint a gyakorlatban jóval kiterjedtebb szerepet tölt be.

„A SZERVEZET NEM ÚGY MŰKÖDIK, MINT EGY KLASSZIKUS TITKOSSZOLGÁLAT, HANEM INKÁBB MINT EGY ÁLLAMI ERŐSZAKSZERVEZET”

– fogalmazott Imre, aki saját biztonsága érdekében arra kért minket, hogy se a valódi nevét, se a foglalkozását ne hozzuk nyilvánosságra.

Az általa felvázolt megközelítés már átvezet egy olyan működés felé, amelyben a titkosszolgálat nem csupán eszköz, hanem az államhatalom egyik központi pillére.

Az SZBU valódi hatalma

A klasszikus titkosszolgálati működéshez képest az Ukrán Biztonsági Szolgálat szerepe Imre szerint jóval túlmutat a megszokott kereteken. A szakértő állítása szerint a szervezet nem csupán egy a hatalmi struktúrák közül, hanem maga az egyik központi irányító erő,

TULAJDONKÉPPEN AZ EGYIK FŐ HATALMI ÁG.

Gyakorlatilag Ukrajnában mindent az SZBU irányít, az egész államapparátustól kezdve, a korrupciós hálózatokat is ők működtetik, amiről ők nem tudnak, az nem létezik. Ez a valóság: mindent ők irányítanak”

– fogalmazott.

Szerinte a szervezet tevékenysége messze túlterjed a klasszikus hírszerzési és elhárítási feladatokon.

Mindenről, ami piszkos és mocskos az országban, ők döntenek, az ő beleegyezésükkel történik”

– tette hozzá, kifejtve, hogy

• a fegyver- és pénzszállításokat,
• a határokon, több tízezer dollárért zajló embercsempészetet,
• a nagy gazdasági, politikai és katonai szereplőket is behálózó korrupciós ügyeket,
• a különböző vállalkozásokra rákötött pénzszivattyúkat, de még
• a telefonos csalásokat ipari méretekben űző, illegális call centereket is ők működtetik.

Imre szerint Ukrajnában gyakorlatilag lehetetlen úgy komoly gazdasági tevékenységet folytatni, hogy az ne érintse a szolgálatot:

Ha valamit Ukrajnában el akarsz intézni, az nem mehet anélkül, hogy ők ne tudnának róla, vagy ne kellene »letenni«, azaz kenőpénzt fizetni. Ha valaki komoly vállalkozást akar indítani, az csakis kapcsolatokon keresztül működhet. Itt nagy tételekről beszélünk.”

A szilovik-logika: az erő az erőszakszervezetben

A jelenség – Imre szerint – nem előzmény nélküli, hanem mélyen gyökerezik a térség politikai és történelmi kultúrájában. A szovjet örökség is csak ráerősít az erőszakszervezetek „mindenhatóságára”, amelyeknek mindig is komolyabb szerepe volt a szláv világban, mint amennyire ezt mi, magyarok megszoktuk. Ezért van, hogy a szilovikok, az „erős emberek” ma is meghatározó szerepet töltenek be Ukrajnában:

Ha hullócsillagot látnak, azt mondják: született egy rendőr. Ez jól mutatja az erőszakszervezetek súlyát és tekintélyét”

– árulta el a szakértő.

Ebben a rendszerben az SZBU nem egyszerű végrehajtó, nem pusztán egy mértékkel és szakmaisággal alkalmazott eszköz az állam kezében:

„A LEGNAGYOBB ERŐ: AZ ELNÖK JOBB KEZE MAGA AZ SZBU.”

Gyeplő nélkül?

A klasszikus demokratikus rendszerekben a titkosszolgálatok felett több szintű politikai és intézményi kontroll működik. Imre szerint azonban Ukrajnában ez legfeljebb papíron igaz.

Kizárólag elnöki ellenőrzés működik felettük. Vannak ugyan formális struktúrák, például parlamenti bizottságok, de ezek nem jelentenek valódi ellenőrzést, senki sem veszi komolyan őket”

– árulta el.

Ez a működés éles kontrasztot mutat azzal a modellel, amelyet a nyugaton megszokhattunk, és amelyet korábban Somkuti Bálint is felvázolt.

Magyarország a célkeresztben

Imre szerint az SZBU tevékenysége nem korlátozódik Ukrajna határain belülre. A szakértő úgy látja, Magyarország ellen tudatos és hosszú ideje zajló műveletek folynak. Azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon is aktív lehet-e az ukrán szolgálat, úgy fogalmazott:

Ez teljes mértékben reális. Nemcsak hogy van valóságalapja ennek a feltételezésnek, hanem ez maga a valóság.”

Állítása szerint egy profi, rétegzett titkosszolgálati munka folyik hazánkkal szemben:

„Ukrajnában már 2015 óta egy szisztematikusan felépített hecckampány zajlik Magyarország ellen. Napi 50–100 videó jelenik meg, jól kitalált panelek mentén beszélnek elemzők és politikai megmondó emberek. Nyilvánvaló, hogy ezeket a paneleket az az SZBU írja, amelynek az ukrán elnöki hivatal az irányítója.”

A szakértő szerint ez nem spontán folyamat, hanem tudatosan felépített szisztéma:

Felépítettek egy komplett rendszert arra, hogyan szólítsák meg a magyarországi közönséget és az ukrán lakosságot.”

Célzott kommunikáció

A magyarországi befolyásolás egyik eszközét Imre szerint azok a látszólag civil szervezetek képezik, amelyeket az elsősorban a magyar baloldalnak szánt üzenetek hitelesítésére hoztak játékba:

Létrehoztak kamu magyar szervezeteket is Ukrajnában, például egy Ukrajnai Magyarok nevű egyesületet, amely teljesen rá van építve a magyar liberális és baloldali közönségre.

FOLYAMATOSAN GYÁRTJÁK NEKIK A TARTALMAKAT ARRÓL, HOGY UKRAJNA MILYEN DEMOKRATIKUS JOGÁLLAM, MAGYARORSZÁG PEDIG MILYEN ELNYOMÓ DIKTATÚRA.”

Hozzátette:

Ezeket az embereket senki nem választotta meg, és teljesen nyilvánvaló a titkosszolgálati kötődésük Tseber Roland, Skirják Krisztián és a többi hasonló ügynök által. Kőkeményen jelen vannak, stratégiát alkotnak, és folyamatosan újabb és újabb eszközökkel támadják Magyarországot.”

A szakértő szerint a nyomásgyakorlás nemcsak kommunikációs szinten jelenik meg, hanem a kárpátaljai magyarság helyzetében is tetten érhető.

Egyértelmű, mire megy ki a játék

Imre szerint az ukrán titkosszolgálati aktivitás mögött világos politikai célok húzódnak meg, amelyek közül az egyik legfontosabb az áprilisi voksoláshoz köthető:

Az egyik egyértelmű cél a magyar választás befolyásolása, és egy ukránbarát kormány hatalomba juttatása. Ez a legnyilvánvalóbb.”

A szakértő úgy látja, Ukrajna számára stratégiai kérdés, hogy milyen kormány alakul Magyarországon, különösen az ország uniós és NATO-s döntéshozatalban betöltött szerepe miatt.

Emellett egy másik logika is megjelenik:

Ha nem tudják legyőzni Oroszországot, akkor szükségük van egy másik ellenségképre, amely felett diadalmaskodhatnak, és amit fel tudnak mutatni a saját társadalmuk felé. Magyarország erre alkalmas, mert úgy állítják be, mint Oroszország szövetségesét.”

Majdan-forgatókönyv Budapesten?

A szakértő szerint az ukrán stratégia nem ér véget a választásokkal, az csak az egyik szelete az akár évekre előre eltervezett, nagy egésznek. Amennyiben nem történik politikai fordulat, más eszközök is szóba kerülhetnek:

Ha Magyarországon nem valósul meg az általuk kívánt kormányváltás történjen, akkor már a következő kabinet ellehetetlenítésében gondolkodnak.”

Ennek egyik lehetséges eszköze szerinte a belső destabilizáció:

Ha a Fidesz-kormány marad, akkor a Majdan mintájára megpróbálhatják tüntetésekkel és nyomásgyakorlással mesterségesen előidézni a belső destabilizációt, amelyre hivatkozva az Európai Unió akár az áprilisi választások legitimitását is megkérdőjelezheti.”

Majdan-forgatókönyv Budapesten?

A szakértő szerint az ukrán stratégia nem ér véget a választásokkal, az csak az egyik szelete az akár évekre előre eltervezett, nagy egésznek. Amennyiben nem történik politikai fordulat, más eszközök is szóba kerülhetnek:

Ha Magyarországon nem valósul meg az általuk kívánt kormányváltás történjen, akkor már a következő kabinet ellehetetlenítésében gondolkodnak.”

Ennek egyik lehetséges eszköze szerinte a belső destabilizáció:

Ha a Fidesz-kormány marad, akkor a Majdan mintájára megpróbálhatják tüntetésekkel és nyomásgyakorlással mesterségesen előidézni a belső destabilizációt, amelyre hivatkozva az Európai Unió akár az áprilisi választások legitimitását is megkérdőjelezheti.”

Túszdrámában a kárpátaljai magyarság

Imre külön kiemelte, hogy az ukrán kommunikáció erősen differenciált, attól függően, hogy milyen közönséget céloz:

Ukrajnában diktatúra van, ott a kárpátaljai magyaroknak azt üzenik: fogjátok be a szátokat, különben bajotok lesz. Míg Magyarország felé a »szép és jó« képét kommunikálják, hogy Ukrajna egy demokratikus jogállam.”

A szakértő szerint a kárpátaljai magyarság helyzete különösen érzékeny, az elszakított nemzetrész pedig szintén hosszú ideje tartó nyomás és napi szintű terror alatt áll:

Náci csapatokat és mindenféle félkatonai egységet küldtek Ungvárra, Munkácsra és Beregszászba masírozni. Pontosan ugyanezt csinálták Kelet-Ukrajnába is az ottani oroszokkal, akik végül fegyvert fogtak.

NYILVÁN AZ UKRÁNOK TÖBB IRÁNYBA PRÓBÁLTAK PROVOKÁLNI, DE A MAGYAR EMBER HIGGADT TERMÉSZETŰ, ÉS NEM UGROTT BE A HECCELÉSNEK.”

A pontos módszerekről dokumentumfilm is készült, Magyarellenes megnyilvánulások Ukrajnában címmel:

Valós fenyegetés, amit bűn bagatellizálni

Amikor az SZBU képességeire terelődött a szó, Imre hangsúlyosan figyelmeztetett:

Ezek bármire képesek. Nem szabad alábecsülni őket. Egy nagyon profi szervezetről van szó.”

A szakértő arra is utalt, hogy az ukrán műveleti képességek nemcsak saját területen érvényesülnek:

Akik például fel tudták robbantani az Északi Áramlatot, és a Pókháló hadművelethez vagy az orosz tábornoki kar elleni merényletekhez hasonló mélységi csapásokat bírtak mérni Oroszországra, azok előtt nincs lehetetlen.”

Hozzátette:

Ez egy olyan struktúra, amelyet nem nyugati, hanem szovjet típusú képzés formált. Mindent meg tudnak oldani.”

A Magyarországot és Orbán Viktor miniszterelnök személyét érő fenyegetésekkel kapcsolatban is egyértelműen fogalmazott:

„A FENYEGETÉSEIKET KOMOLYAN KELL VENNI. NEM AZÉRT, MERT FELTÉTLENÜL MINDET VÉGREHAJTJÁK, HANEM MERT HAJLAMOSAK »BETARTANI«.”

Nem túl rózsás az összkép

A kialakult helyzet a magyar elhárítás számára is komoly kihívást jelent, ezt Imre sem vitatta:

Nyilván fel van adva a számukra a lecke. Ukrajnával kapcsolatban soha nem is volt, és valószínűleg nem is lesz egyszerű a helyzetük.”

A fentiek tükrében pedig még érthetetlenebbé és felelőtlenebbé válnak azok a kijelentések, vélemények, amelyek bagatellizálni igyekeznek a fenyegetést, illetve gúnyt űznek a magyar kormány biztonsági intézkedéseiből és az ezzel kapcsolatos kommunikációból.