Kényszersorozás: kétségbeesetten keresik a súlyos beteg kárpátaljai magyar férfit

Újabb megdöbbentő történet látott napvilágot a kényszersorozásról. A beszámoló szerint ukrán toborzók még tavaly, december 2-án vittek el egy súlyos beteg férfit az utcáról. A férfit a frontra küldték, azóta nem tudni, mi történt vele. 

A történtekről Szűcs Tibor nővére értesítette a Mandiner szerkesztőségét. Azért fordult a nyilvánossághoz, hogy segítséget kérjen eltűnt testvére felkutatásához. Szűcs Tibor nővére – aki jelenleg Magyarországon él – elmondta, hogy testvérét először Beregszászra vitték, ahol 2–3 hétig tartották fogva. Ezt követően Nagyszőlősre került, ahol 

minden iratát elvették tőle, köztük azokat, amelyek bizonyították, hogy egészségi állapota miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra. Helyettük olyan iratokat állítottak ki, amelyek szerint egészséges.

A nővére elmondása alapján a férfi korábban több műtéten is átesett, egy autóbaleset után fémprotézis került a lábába. Nemrég a gyomrát is operálták, emiatt egészségi állapota tovább romlott.

Gyomrának nagyjából csak ötöde működik, állapota miatt futni sem tud, és ukránul is alig beszél.

Később egy Lemberg megyei, Javorszkij járásban lévő kiképzőtáborba vitték, ahol csak nehezen tudtak vele telefonon kapcsolatot tartani. A nővére januárban hazautazott a Beregszász járásban található Barkaszóra – innen származnak –, mert meghalt az édesapjuk. Ekkor felkereste a helyi hadkiegészítő parancsnokságot is, és bemutatta apjuk halotti bizonyítványát, hogy információt kapjon testvéréről. Válaszként mindössze annyit közöltek vele: Lembergben van.

A pontos helyszínt végül a helyi halottasházban tudta meg: egy ott dolgozó beszélgetés közben árulta el, melyik kiképzőközpontban van a testvére.

Ezután felvette a kapcsolatot az egység egyik tisztjével, és jelezte, milyen rossz állapotban van a férfi, de nem történt változás. Mint mondta, testvérét orvoshoz is elvitték, ahol azt közölték vele, hogy egészséges. A nővér szerint az ellátás is hiányos volt: ételt kaptak ugyan, de sok más szükséges dolgot saját pénzből kellett megvenniük. Ha a ruházatuk tönkrement, annak pótlását is maguknak kellett megoldaniuk. 

Azért fordultam önökhöz, mert mi itt vagyunk Magyarországon, hátha valami módon segítséget kaphatunk. Legalább azt tudnánk meg, hogy hadifogságban van-e, él-e vagy hal-e, hogy legalább tisztességesen el tudnánk temetni, vagy tudjunk róla valamit

– mondta a nő. 

A család most abban bízik, hogy valaki felismeri a történetből Tibort, vagy tud valamit arról, mi történt vele a donyecki harcok során. Nem egyedi esetről van szó: nemrég egy másik elhurcolt férfi családja is hasonló körülményekről számolt be. Az ő történetük több ponton is megegyezik a mostanival.