Előbújt a mocskos szájú balliberális agitátor is.
A kommunista Népszavának nyilatkozott, közölte, hogy az óellenzéki pártok őt kihasználták..
Nagy elmondta:
Sokáig azt gondoltam, hogy nagyon jól kezeltem ezt az egészet. Egészen most a választás napjáig. A Tisza kétharmad hírére feltört belőlem ez az egész – hozzátette: a kormánypárti média a testemmel foglalkozott, a szellemi képességeimmel foglalkozott, leépítették az énképemet, durva testképzavarom lett. Kialakult egy megfelelési kényszere, egy idő után maga is elhitte, hogy buta, nem tud két mondatot összerakni. Nehéz volt így érettségizni, most pedig majd államvizsgázni.
Bosszúra vágyik a tehénke:
Ha nem lesz valamilyen szintű elszámoltatás valahogy, ha meglágyul a társadalom szíve vagy elfelejtjük az olyan eseteket, mint az enyém vagy a diáktüntetőké, akikre könnygázt fújtak, akkor ezek újra megtörténhetnek, ha nem is a közeli, de a távolabbi jövőben.
De hogy nézzen ki az elszámoltatás? – azt is megosztotta a Népszavával:
– Legszívesebben csinálnék egy szégyenfalat, kiraknám ezeknek az embereknek az arcát, nevét a cikkekkel, szövegrészletekkel, amiket írtak. És ez ott lenne éjjel-nappal a Kossuth téren.
Még küzd azzal, hogy "leépítse a gyalázkodó, becsmérlő megjegyzések hatását". Amikor azt olvasta, hogy Bayer Zsoltot okolja Bencsik Gábor azért, mert elvesztette a Fidesz a választást, "elöntötte a boldogság". – Ez bekerült a top 3-ba. Kifejezetten jó napom volt aznap - magyarázta…
És hogy mit üzen az őt gyalázóknak? – tették fel a kérdést.
Az nem tűrne nyomdafestéket... – von vállat. Úgy látja, a sebe gyógyul, már nem friss, de érzékeny. Már az egy elégtétel, hogy ezek az alakok bejárnak a stúdiókba, gyónnak, mindenki bohócnak látja őket, szánalom tárgyaivá váltak Gulyás Márton előtt. – Ha kellene valamit üzennem... Boldog rendszerváltást és elszámoltatást!