Rasszizmusnak – és az ezzel összefüggő meglévő jogi keretekben szankcionálhatónak – készül minősíteni az Európai Unió a bevándorlás bírálatát, amelyet a „migránsok elleni gyűlöletként” fogalmaz meg a következő négy évre meghatározott „a rasszizmus elleni küzdelem stratégiája” nevet viselő dokumentumában az Európai Bizottság – számolt be nyilvánosan hozzáférhető információkra hivatkozva több hírforrás, köztük a report24.news hírportál is.
A ma7.sk ezzel kapcsolatban egy 1989 előtti viccet írt le: a keleti blokkba bejutott nyugati újságíró a szólásszabadságról és annak valóságáról kérdezi az egyszeri embert a drótkerítésen innen. Mire a megkérdezett azt mondja: nálunk semmi gond nincs a szólásszabadsággal, mindenki azt mond, amit akar. Mire a nyugati riporter meglepetten visszakérdez: tényleg? Esetleg a szólás utáni szabadsággal kapcsolatban szoktak felmerülni gondok – jön a válasz.
Megjegszik: négy évtizeddel a rezsimváltás és több, mint húsz évvel a központosítási vágyait nem rejtő uniós kolosszushoz történt csatlakozás után, úgy tűnik az idők és a módszerek ismétlődnek. Mi több, a mostani példa sajnos távolról sem egyedülálló.
Amikor a közvetlen demokratikus felhatalmazást soha magáénak nem tudó uniós vezetés abban a meggyőződésben él, hogy nem szolgálnia és megvalósítania kell a népakaratot és érdeket, hanem korlátoznia és ideológiai igájába hajtania azt, akkor baj van. Amikor a hazugság már nem elég egy hatalom fenntartásához, a következő eszköz rendszerint a retorziók bevezetése. Előjöttek az egyéni büntetések rendszerére, a gondolat- és véleménybűnökre alapozó szankcionálással.
Ennek mintapéldája az EU vezetése által idén januárban közzétett stratégiai dokumentuma, amely az „Egyenlőség uniója: a rasszizmus elleni küzdelem stratégiája 2026-2030” nevet viseli és amely számos olyan előirányzást tartalmaz, amely nyilvánvalóan azt a célt követi, hogy brüsszeli vezetés látásmódját felülértékelje a lakosság nézeteinek, akár szankciókat érvényesítve is. A dokumentum egyik alapvetése, hogy rasszizmusnak kell minősíteni minden „migránsellenes gyűlöletet” – értsd bármiféle bevándorláspárti politikával szembeni bírálatot. A dokumentum alapján az állítólagos „rendszerszintű rasszizmus” megnyilvánulásaival szembeni politikákat kell megvalósítani az oktatási intézményekben, kormányzati és magénszférában, amelyek a bevándoroltatás támogatását segítik elő.A stratégia minden más mellett a bevándoroltatást támogató nem kormányzati szervezetek rendkívül jelentős mértékű anyagi támogatását is előirányozza. Emellett azzal is számol, hogy a tagállamoknak intenzívebbé kell tenniük az úgynevezett „gyűlöletbeszéddel” szembeni fellépést, vagyis a bevándorlás negatív következményeivel foglalkozó közlések értékelését és annak követését, hogy az ilyenekben mennyire nyomon követhető az állítólagos rasszizmus.
Az Európai Bizottság dokumentuma olyan az oktatási intézményekben megvalósítandó „átnevelési programokkal” is számol, amelyek a legfiatalabb nemzedékek számára „nyilvánvalóvá tennék a gyarmatosító időszak bűneit” függetlenül attól, hogy az egyes tagországok mennyire voltak érintettek ebben az időszakban.
És hogy mennyire nem csak ajánlásszintű stratégiáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a dokumentum azzal is számol, hogy azok a tagállamok, amelyek 2028-tól nem vezetik be ezeket az „ajánlásokat” válaszlépésekkel kell, hogy számoljanak az uniós „támogatások” visszafogása terén. Gyakorlatilag tehát a legújabb stratégiát a brüsszeli véleménydiktatúra újabb, kiterjesztett eszközeként lehet értelmezni, olyanként, amivel az uniós „elit” valós parancsolói érdekeinek megvalósítására törekedve, igyekszik nem akart jövőt diktálni az európaiaknak.
Forrás: ma7.sk