A tiszás többségnek valamiért fontos volt, hogy az Orbán-kormány ukrán mezőgazdasági termékeket érintő tilalma ne emelkedjen törvényerőre, és egy csapásra megszűnjön a háborús vészhelyzet végével. Ennek megfelelően május 13-tól szabadon lehet ukrán, vegyszeres, toxinos, penészgombás és GMO-s mezőgazdasági terményeket importálni: tilalom nélkül lehet Magyarországra behozni húszféle ukrán mezőgazdasági terméket, amiket eddig tiltott a rendelet, írja a Vadhajtások olvasója.
Ezek a búza, kukorica, napraforgómag, repcemag, liszt, baromfihús, tojás, és még tucatnyi termék és áru.
Mit jelent ez?
Termelői szempontból egy olyan versenyt, ahol a magyar termelők, de még a legnagyobb magyar üzemek sem tudnak helytállni. Az ukrán ipari mezőgazdasággal nem lehet versenyezni. Az egy másik liga, ahogy mondani szokták.
Az ukrán mezőgazdaságot úgy kell elképzelni, mintha a Tiszántúl, a Dunántúl, és a Duna–Tisza köze egy-egy egybefüggő, hatalmas TSZ lenne, fogalmazott levelében a Vadhajtások olvasója.
Az ukrán mezőgazdaság, különösen a tíz-, és százezer hektáros nagyüzemek nemhogy Magyarország, de gyakorlatilag egész Európa mezőgazdaságát képesek két vállra fektetni, nem véletlenül tiltakoznak a német, a francia, vagy a lengyel gazdák is.
Óriási, egybefüggő területeken termelnek, jóval alacsonyabb költséggel, és a nagy nyugati tulajdonú agroholdingok sokkal előrehaladottabb termelés-integrációt, digitalizációt és automatizációt használnak. Az ukrán nagyüzemi birtokokon már GPS-vezérelt, automatizált gépek művelik a talajt és takarítják be a terményeket az ezerhektáros birtokokon.
Ráadásul egy Unión kívüli országról van szó. Fogadkoznak, hogy betartják a sokkal szigorúbb uniós állatjóléti és növényvédelmi előírásokat, de a gyakorlatban ennek ellenkezőjét teszik. Pont azért (is) termelnek olcsóbban, mert az EU-ban már régen betiltott növényvédő szereket alkalmaznak, és figyelmen kívül hagyják pl. a baromfik esetében az antibiotikum-kezelések időzítését vagy a tojóállatok esetében a ketreces tartás tilalmát.
Itt jutunk el a fogyasztói szempontokhoz és az élelmiszerbiztonsághoz.
Az ukrán mezőgazdaság dömpingtermékei GMO-val, antibiotikum-származékokkal, vegyszermaradványokkal, toxinokkal, tiltott rovarirtó szerekkel, ezek maradványaival, magzatok és gyerekek esetében neurológiai fejlődési rendellenességet okozó szerekkel, maradványokkal, rákkeltő és mutagén anyagokkal szennyezettek!
Körülbelül 700(!) olyan növényvédőszer van alkalmazásban Ukrajnában, ami az EU-ban már nem megengedett, köztük a glyphosate-ot, az acetamiprid-et, és a clothianidin-ot tartalmazók.
Az uniós bürokraták fogadkoznak, hogy szúrópróba-szerűen ellenőrzik a terményeket, de tűt keresnek a szénakazalban!
Százezer tonnás vagy darabos volumenekben, száznyi határátlépő-ponton lehetetlen folyamatosan ellenőrizni. És a csalókat nem akadályozza az ellenőrzés, rendszeresen „átmossák” az ukrán termékek származási helyét, meghamisítják a vámpapírokat, és úgy léptetik be az Unió területére a terményeinket, mintha azon uniós termelésből származnának!
Sokszor csak a laborokban derül ki, hogy fertőzött és szennyezett áruról van szó. De sokszor még ott sem. 2021 óta 500 szalmonellás megbetegedés köthető az ukrán csirkehúshoz!
Az alább összeszedett botrányok megmutatják az olvasóknak, miért veszélyes az ukrán mezőgazdaság a termelőkre és a vásárlókra egyformán!
2023-ban a szlovákiai Gúta malmában a helyi állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági felügyelet (SVPS) ellenőrzést végzett egy 1500 tonnás, Ukrajnából származó búzaszállítmányon.
A mintákból kimutatták, hogy a gabona az EU-ban tiltott növényvédő szerrel szennyezett. A tiltott anyag Klórpirifosz (chlorpyrifos) volt. Ez egy széles spektrumú rovarirtó szer, amelyet az Európai Unióban 2020-ban teljesen betiltottak, mivel bizonyítottan genotoxikus (károsítja a DNS-t) és neurológiai fejlődési zavarokat okozhat a magzatoknál és gyermekeknél.
A szlovák leleteket egy független koppenhágai laboratórium is megerősítette.
Az akkori szlovák agrárminiszter azonnali hatállyal megtiltotta a már behozott ukrán gabona feldolgozását és takarmányként való felhasználását, majd Szlovákia lezárta határait az ukrán agrárimport előtt. Példáját napokon belül követte Lengyelország és Magyarország is.
2024: a finomítatlan ukrán napraforgóolaj növényvédőszeres szennyezettsége.
Ukrajna a világ legnagyobb napraforgóolaj-exportőre, az európai élelmiszeripar (a kekszgyártástól a készételekig) hatalmas mennyiségben használja az alapanyagot.
2024-ben egy svájci és egy holland élelmiszer-ellenőrző laboratórium független vizsgálatai során kimutatták, hogy a tartályhajókon érkező ukrán finomítatlan napraforgóolaj-szállítmányok olyan növényvédőszer-maradványokat, amelyek az EU-s normák szerint tiltottak.
A tiltott anyag a Haloxifop (haloxyfop-P) volt. Ez egy szelektív gyomirtó szer, amelyet a kétszikű kultúrák gyomtalanítására használnak. Az EU-ban a megengedett határértéke rendkívül alacsony (gyakorlatilag a kimutathatósági határ, 0,01 mg/kg), mivel a szervezetben felhalmozódva máj- és vesekárosító hatású lehet. Az ukrán mintákban ezt a szintet esetenként tíz-hússzorosan lépték túl.
Az ukrán nagyüzemi napraforgó-termesztésben a gyomirtást drónokkal és nagy teljesítményű gépekkel végzik, gyakran közvetlenül a betakarítás előtti időszakban is, ami miatt a vegyszer beivódik a magokba, és a sajtolás során az olajba kerül.
2024: az ukrán baromfióriásnál olyan szuperantibiotikumokat használtak, ami rezisztenssé tette szalmonella baktériumokat.
A nyugat-európai laboratóriumok jelentései szerint az ukrán csirkehússal kapcsolatos RASFF-riasztások jelentős része Salmonella Enteritidis fertőzésekhez kapcsolódik. Az európai szakértők rámutattak, hogy a fertőzések ilyen magas száma és a nagyüzemekben tapasztalható antibiotikum-rezisztencia szorosan összefügg.
Az ukrajnai mega-telepeken (ahol egy-egy helyszínen több millió csirkét tartanak zsúfoltan) a fertőzések megelőzésére és a növekedés serkentésére a háború alatt kontroll nélkül alkalmaztak széles spektrumú antibiotikumokat. Ez felerősítette a baktériumok ellenálló képességét, így az EU-ba érkező húsokban olyan szalmonella-törzseket izoláltak, amelyek a humán gyógyászatban kritikus fontosságú antibiotikumoknak is ellenállnak.
2024-2025-ben német és francia laboratóriumok adtak le vészjelzéseket a szennyezett ukrán méz miatt.
2024 folyamán a német és francia élelmiszerbiztonsági hatóságok több alkalommal adtak le RASFF-riasztást ukrán hordós mézszállítmányokra. A laboratóriumi elemzések olyan anyagokat mutattak ki, amelyeket a méhészek a méhcsaládok betegségeinek kezelésére használtak, teljesen figyelmen kívül hagyva az EU-s várakozási időket és tilalmakat.
A tiltott anyagok között megtalálták a Metronidazol nevű szert. Ez egy erős antibiotikum és antiparazitikum. Az EU-ban élelmiszer-termelő állatoknál (így a méheknél is) szigorúan tilos az alkalmazása, mivel potenciálisan rákot és mutációkat okozhat.
A laborok találtak Amitrázt is. Ez egy atkák elleni növényvédő és állatgyógyászati szer. Bár bizonyos formái engedélyezettek, az ukrán szállítmányokban a megengedett szermaradvány-határérték (MRL) többszörösét mérték, ami akut toxicitási kockázatot jelentett.
Franciaországban a botrány után a fogyasztóvédelmi szervezetek (például az UFC-Que Choisir) nyomására több tonna ukrán importmézet keverékként értékesítő márkát hívtak vissza a boltokból. Ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy az EU később visszaállította a vámokat az ukrán mézre.
2024 és 2025 fordulóján megugrott a RASFF-riasztások száma. A Lengyelországba érkező ukrán fagyasztott málna- és eper-szállítmányokban illegális növényvédő szereket (többek között kaptán származékokat), a finomítatlan olajokban haloxifopot találtak.
A 2025-ös a Yasensvit / Ovostar tojás- és antibiotikum-botránya.
Ez a botrány bebizonyította, hogy az ukrajnai óriási baromfitelepeken (úgynevezett agroholdingokban) a hatékonyság növelése érdekében olyan növekedésserkentőket és gyógyszereket alkalmaznak, amelyek az európai fogyasztókra nézve veszélyesek.
2025 júliusa és szeptembere között az EU élelmiszerbiztonsági vészhelyzeti rendszere (RASFF) öt egymást követő figyelmeztetést adott le ukrán tojásszállítmányokra. Ezek Lengyelországon, Szlovákián, Lettországon és Hollandián keresztül érkeztek volna meg a francia piacra (többek között a Carrefour és Leclerc áruházak polcaira).
A tiltott anyag az AOZ (3-amino-2-oxazolidinon) volt. Ez az anyag a furazolidon nevű, nitrofurán csoportba tartozó antibiotikum bomlásterméke (metabolitja). A nitrofuránokat az EU-ban már több mint 15 éve teljesen betiltották az élelmiszer-termelő állatoknál, mivel bizonyítottan rákkeltő (karcinogén) és mutagén hatásúak.
Az ukrán élelmiszerbiztonsági hatóság (Derszprodspozsivszluzsba) belső vizsgálata megerősítette, hogy a szennyezett szállítmányok az Ovostar Union csoporthoz (azon belül a Yasensvit márkához) tartoztak, amely Ukrajna egyik legnagyobb, tőzsdén jegyzett tojástermelő óriásvállalata. Az ukrán szárnyas-szövetség bagatellizálta az ügyet, mondván a termékek nem érték el a végfelhasználót, de végül az érintett gyárak exportengedélyét az ukrán hatóságok kénytelenek voltak ideiglenesen felfüggeszteni a nemzetközi nyomás miatt.
Szintén 2025-ös egy kiterjedt és nagy nyomozás, amelynek során ukrán szervezett bűnözői csoportoktól még veszélyesebb szereket foglaltak le, összesen 175 ezer(!) tonnát.
2025 júliusában az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) koordinálásával, bolgár, román és ukrán hatóságok részvételével egy hatalmas, határokon átnyúló nyomozás zárult le, amely egy ukrajnai illegális vegyianyag-gyártó hálózatot számolt fel. Ukrajna területén 89 összehangolt házkutatást tartottak.
A bűnszervezet ipari méretekben rendelt Kínából mérgező, az EU-ban és részben Ukrajnában is tiltott(!) mezőgazdasági hatóanyagokat.
Ezeket illegális földalatti laboratóriumokban dolgozták fel, majd ismert nemzetközi agrokémiai márkák (pl. Syngenta, BASF) logóival, hamis biztonsági hologramokkal és zárjegyekkel látták el. Több mint 175 ezer tonna hamisított és mérgező növényvédő szert foglaltak le.
Az OLAF jelentése szerint ezek jelentős részét korábban az ukrán mezőgazdasági nagyüzemeknek értékesítették – vagyis biztosan bekerültek az élelmiszer-láncba -, kisebb részét pedig az EU piacára csempészték vissza.
A minden évben jelentkező botrányok, és a lengyel, valamint magyar gazdák tiltakozása után az Unió és a keleti államok is szigorítottak az importon és az élelmiszerbiztonsági mintavételeken. Ez azonban nem sokat ér, mert a szabályozás csak a csalók nyomában jár. 2022 és 2023 folyamán több százezer tonna ukrán gabona érkezett Lengyelországba úgynevezett „technikai gabona” (szakkifejezéssel: ipari gabona) minősítéssel.
Ez a kategória azt jelenti, hogy a terményt nem emberi fogyasztásra vagy állati takarmányozásra szánják, hanem ipari célokra (például bioetanol gyártására vagy fűtőpelletnek). Mivel nem élelmiszerként érkezett, a belépő határponton teljesen kihagyták a szigorú növényegészségügyi és élelmiszerbiztonsági szűréseket.
Miután a szállítmányok átlépték a határt, a közvetítő lengyel vállalatok fiktív dokumentumokat és hamis számlákat állítottak ki. Az ukrán ipari búzát és repcét egyszerűen átcímkézték „kiváló minőségű, lengyelországi termésű” gabonává. A csalók a lengyel piac árai alatt értékesítették a terméket.
Az ügyben indított nagy nyomozás során az Ügyészség több mint 75 lengyelországi bejegyzésű céget vizsgált meg, és tucatnyi ember (lengyel, ukrán és észt állampolgárok) ellen emelt vádat. A legnagyobb botrányt az okozta, hogy a gyanútlan, neves lengyel malmok megvásárolták ezt az ellenőrizetlen árut, megőrölték, és a belőle készült lisztből sütött kenyerek a lengyel pékségekbe és ezek a fogyasztókhoz kerültek.
Később Magyarország, Szlovákia és Lengyelország hiába tiltotta meg az ukrán áruk belföldi értékesítését, a tranzitot (az országon vasúton vagy kamionon való áthaladást) a nemzetközi jog miatt engedélyezniük kellett. Ezt a „szolidaritási folyosót” játszották ki a csalók.
A kamionok papíron úgy léptek be például Magyarországra vagy Lengyelországba, hogy a végállomásuk egy harmadik ország (például Németország vagy egy északi kikötő) volt. A határon leplombálták a járműveket.
A szállítmányok útközben „eltűntek”. Illegális lerakatokon vagy engedékenyebb átrakodó állomásokon (leginkább Romániában és Bulgáriában) a plombákat feltörték, a gabonát vagy napraforgómagot összekeverték a helyi gazdák terményével, majd új fuvarlevéllel, helyi (román, bolgár, lengyel) termékként számlázták és szállították tovább Nyugat-Európába. Így a végállomáson a német vagy francia vevő már azt hitte, hogy tiszta, EU-s forrásból származó árut vásárol.
A baromfihús „átváltoztatása” is megtörtént az EU-s üzemekben.
A származás elfedése nemcsak a háború kitörése után, hanem már azt megelőzően is ipari méretekben folyt, méghozzá legálisnak tűnő kiskapuk segítségével.
Az európai baromfiágazatban ezt csak „Batman-hús” botrányként emlegetik. Az EU és Ukrajna közötti korábbi szabadkereskedelmi egyezmény szigorú vámmentes kvótát szabott meg az ukrán csirkehúsra.
Az ukrán csirkeóriás, az MHP (Myronivsky Hliboprodukt) viszont talált egy joghézagot: a csirkemellet úgy vágatták le az ukrán vágóhidakon, hogy rajta hagytak egy darab szárnycsontot. Mivel erre a speciális vágási formára nem volt vámtarifakód, korlátozás és vám nélkül, tonnaszámra áramolhatott be az EU-ba, az MHP pedig felvásárolt és működtetett saját húsfeldolgozó üzemeket az EU-n belül (például Szlovákiában és Hollandiában).
Az ukrán, csontos csirkehús megérkezett ezekbe az európai gyárakba, majd a munkások ott egyszerűen kimetszették belőle a csontot. Mivel a „végső, lényegi feldolgozás” az EU területén történt, a jogszabályok értelmében a termék új származási helyet kapott: a boltok polcaira már szlovák vagy holland csirkemellként került ki, teljesen elfedve az ukrán eredetet és a helyi tartási körülményeket.
Miért nehéz ez ellen védekezni?
Az Európai Unió egységes belső piaca az áruk, szolgáltatások, termékek és munkaerő határok nélküli szabad áruáramlásra épül.
Ha egy ukrán szállítmányt a belépési ponton (mondjuk egy kikötőben vagy a lengyel-ukrán határon) sikeresen átpapíroznak és tisztára mosnak, onnantól kezdve az áru ellenőrizetlenül és szabadon keringhet az egész EU-ban. A hatóságok már csak utólagos, szúrópróbaszerű laboratóriumi vizsgálatokkal tudják kiszűrni a csalást – például akkor, ha a „lengyelnek” hazudott búzában hirtelen felbukkan az EU-ban tiltott klórpirifosz rovarirtó.
2023-2024: ukrán tojásimport német tojások közé keverve
A német vásárlók érzékenyek a tojás származására és a tartási körülményekre. Az EU-s szabályok szerint minden héjas tojásra kötelező rányomtatni a tartási módot és a származási országot (pl. 2-DE a német mélyalmos, míg az ukrán tojásokon UA jelzésnek kellene lennie).
A Német Baromfitenyésztők Központi Szövetsége (ZDG) többször riasztást adott ki, mivel fülest kaptak arról, hogy hatalmas mennyiségű ukrán importtojás áramlik be jelöletlenül, ömlesztve az észak- és nyugat-németországi (különösen alsó-szászországi) csomagolóüzemekbe.
Az illegális gyakorlat során ezekben a németországi logisztikai központokban az ukrán ketreces tojásokat egyszerűen átcsomagolták német feliratú, regionális dobozokba, vagy – a hatósági gyanú szerint – a fiktív papíroknak köszönhetően német üzem kódjával bélyegezték le őket, mintha helyi termelőktől származnának. Ezzel a csalással a kereskedők hatalmas profitra tettek szert, hiszen az ukrán ketreces tojást a német (és az EU-ban szigorúan szabályozott) alternatív tartású tojások magasabb árában tudták értékesíteni a német diszkontláncokban.
A legnagyobb felháborodást a német nyilvánosságban az váltotta ki, hogy a származás elfedése sokszor teljesen legálisan, a törvényi kiskapukat kihasználva történt.
Míg a boltokban kapható héjas tojásoknál szigorú a nyomonkövetés, addig a késztermékekre (tészták, majonézek, pékáruk, készételek) ez nem vonatkozik.
Ukrajnából (főleg az Avangard nevű óriásvállalat telepeiről) ipari mennyiségben érkezett olcsó folyékony tojás és tojáspor Németországba. A német feldolgozóüzemek ezt az alapanyagot felhasználták a termékeikhez, majd a kész száraztésztára vagy süteményre rákerült a „Hergestellt in Deutschland” (Made in Germany) címke.
A német gazdaszervezetek ezt „a származás legalizált elrejtésének” nevezték. A fogyasztók és a hazai termelők becsapásaként értékelték, hiszen a német vásárló azt hitte, német terméket vesz, miközben a tésztában lévő tojás olyan ukrán mega-telepekről származott, ahol a Németországban már rég betiltott, hagyományos ketrecekben tartották a tyúkokat.
Az ügy eszkalálódott a nyilvánosságban, ezért Friedrich-Otto Ripke, a ZDG elnöke nyíltan követelte a német kormánytól és Brüsszeltől a határok szigorúbb ellenőrzését és az ukrán tojásimport azonnali korlátozását, arra hivatkozva, hogy a hamisítások és a tisztességtelen verseny tönkreteszik a német családi gazdaságokat.
A sorozatos német, lengyel és francia sajtóvisszhang, valamint a német, magyar, lengyel, francia gazdatüntetések vezettek oda, hogy az Európai Bizottság végül kénytelen volt aktiválni az úgynevezett „vészfék-mechanizmust”, és korlátozásokat (illetve vámokat) vezetett be az ukrán tojásimportra és más termékekere az európai piac védelmében.
Április 12. óta új, tiszás többség vezeti az országot. Május 13. óta szabadon áramolhat az ukrán vegyszeres, toxinos, GMO-s áru Magyarországra.
Magyarok! Jól nézzétek meg, mit esztek!
Ezt üzente olvasónk a Vadhajtások közösségének.
Kedves Olvasóink!
A legnagyobb támogatás számunkra az, ha direktben keresitek portálunkat, amiért hálásak is vagyunk.
Igyekszünk azoknak is megfelelni, akik a közösségi oldalakon keresik a híreket, ezért elindítottuk a Messenger csatornánkat.
Közvetlenül elküldjük neked a nap legfontosabb cikkeit portálunkról.
Köszönjük ha feliratkoztok!
Nektek egy kattintás, nekünk hatalmas segítség.