A Belügyminisztérium rendészeti államtitkárává nevezték ki Tóth Gábort. Ő felügyeli majd a rendőrséget, hiszen Pósfai Gábor belügyminisztertől – egykori decathlonosként, a „magyar Al Bundyként” – mégsem várhatjuk el, hogy meg tudjon különböztetni egy rendőrt egy kéményseprőtől. A hír mellé egész alakos fotó is készült a két boldog emberről, Pósfairól és Tóthról, amint úgy állnak egymás mellett, mint focimeccsen a sorfal tagjai, kezükkel védve a védendőt. Ez önmagában is szimbolikus. Jelzi: itt valami övön aluli lórúgás érkezik.
Érkezik, bizony.
Tóth Gábor személyében
a 2006. őszi rendőrterror egyik felelősét helyezik magas polcra, nyilván nem véletlenül. Ő volt a hírhedt, véreskezű Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese, amikor a Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde ellen tüntetőket és egyszerű járókelőket vadászott le, vert pépesre, vakított meg gumilövedékkel a karhatalom.
Több száz, zömében törvénytisztelő honfitársunknak okozott életre szóló testi és lelki sebeket a heteken át tartó embervadászat. Könyvtárnyi irodalma van a drámai eseményeknek, magam is cikkek százait írtam a Magyar Nemzetben az áldozatok kálváriájáról, évekig húzódó jogi szélmalomharcáról. Lehetetlen lenne itt és most részleteiben visszaidézni mindezt.
Csupán néhány képkockát tudok fölvillantani.
2006. október 23-án az Astoriánál tartotta az ünnepi nagygyűlését a Fidesz. A hazafelé induló békés tömegre rátámadtak az azonosítószám nélküli rendőrök (Gergényi szerint azok varázslatosan és kollektíven „leestek”), lovasrohamot vezényeltek ellenük a Károly körúton. Egyes tanúvallomások szerint nem magyarul beszélő egyenruhások viperával, gumibottal verték az embereket válogatás nélkül. Szándékosan fejmagasságban lövöldöztek gumilövedékkel. A megfélemlítés és minél több sérült – ez volt a cél. És nyilván a parancs is. Ami nem más, mint állami terrorizmus.
Ekkor lőtték ki a szemét Csorba Attilának, Nagy Lászlónak, Kenéz Károlynak.
Az elkövetők sosem kerültek elő, mert az akkori rendőri vezetés – Gergényivel, Tóth Gáborral a fedélzetén – falazott nekik. Védték a mundér (no meg Gyurcsány) állítólagos becsületét.
Érdekelte is őket az áldozatok sorsa! Hogy a megvakított Csorba és Nagy élete derékba tört, munkát soha többé nem kaptak, és drámaian fiatalon meghaltak. Belehaltak a feldolgozhatatlan traumába.
Csorba Attilát a balesetin ismertem meg, 2006 őszén szobatársak voltunk. Akkor műtötték ki a gumilövedékkel szétroncsolt szemgolyóját, és tettek be a helyére implantátumot. Emlékszem, a legváratlanabb pillanatokban, néha beszélgetés közben üvöltött föl fájdalmában. A kórházból még kikerült, kapott valami röhejes kártérítést, aztán meghalt, pedig csak harminc körül járt. Nem tudott, nem lehetett tovább együtt élni a fájdalommal. Az ő életét ki adja vissza? Gyurcsány? Gergényi? Tóth Gábor?
A már megbilincselt Fábián Gábornak egy rendőrparancsnok eltörte az ujját. A tettes, bizonyos Vágó László azon kevesek közé tartozott, akiket sikerült felelősségre vonni, börtönbe küldeni. Egy beosztottja vallott ellene. Göbl Györgyöt is meg akarták verni, mert – ó, szörnyű vétek! – címeres magyar zászló volt a hátán, csakhogy Gyuri barátom csodaszarvasként elfutott előlük. Felvétel van róla, ahogy bohócot csinál az egyenruhásokból.
Fiatal, gimnazista lányokat ütöttek, rúgtak, térdepeltettek, aláztak órákig a Magyar Rádió udvarán. „Bűnük” annyi volt, hogy buliból hazafelé menet belefutottak az oszlatásba. Egyiküknek addig rángatták a copfját, hogy kitépték a haja egy részét. Volt olyan áldozat, akinek füstgránát vitte le az ujját. A Blaha Sörözőből mindenkit kitereltek és bántalmaztak. Ott esett meg, hogy egy vak (!) fiatalembert közvetlen közelről hátba lőttek gumilövedékkel. Utána úgy kellett kiműteni a bőréből a söréteket. Demokrácia, mi?
Egy perui fiatalt akkor kaptak el, amikor gyrosozni indult. Összeverték, majd a józsefvárosi kapitányságon lecigányozták. Móczár István egykori válogatott öttusázót a Hír TV kamerái előtt verték-rugdosták össze a megvadult rendőr-előemberek ok nélkül. Révész Máriusz a képviselői igazolványát fölmutatva tárgyalni indult a rendőrökhöz, ők viszont berántották a sorfal mögé, és amnéziásra verték. Eltörték a lapockáját, ha jól emlékszem.
A Fidesz ünnepi gyűléséről indult volna haza gyermekeivel együtt Morvai Krisztina jogász, egyetemi tanár, amikor a fékevesztett rendőrroham egy kapualjba szorította. Utóbb hat kiváló jogvédővel (Völgyesi Miklós, Gaudi-Nagy Tamás, Szöőr Anna, Juhász Imre, Horváth Attila, Kabódi Csaba) megalapította a Civil Jogász Bizottságot, amely részletesen föltárta az eseményeket, megnevezte a rendőrterror fő felelőseit. Akiket aztán – néhány kivétellel – sosem vontak felelősségre. Mert a rendőrök falaztak egymásnak; nem a törvényt védték, hanem a bűnt és egymást. Órákig tudnék még írni 2006 őszéről.
Hogy a rendőrterror harmadik számú felelősének (az első számú: az őszödi szónok), Gergényi Péternek a helyettese most államtitkár lett, katasztrofális az üzenete. Nem azért, mert Tóth Gábor akkoriban bárkit bármilyen törvénytelenségre utasított volna – ilyenről legalábbis nem tudunk.
A katasztrofális üzenet az, hogy Gergényi helyettese volt, és a rettenetes események után nem tiltakozott, nem mondott le. Sőt ő követte Gergényit budapesti főkapitányként. Így 2006 őszének felelőssége, szégyene az övé is!
Hogy Magyar Péter csapata most mégis vele „erősít”, azt üzeni a magyaroknak: bármit megtehetünk, bárkit reaktiválhatunk, maholnap akár Gergényit is, ha olyan kedvünk van.
Meglehet, Magyar Péter már készül a forró őszi tüntetésekre.
Kedves Olvasóink!
A legnagyobb támogatás számunkra az, ha direktben keresitek portálunkat, amiért hálásak is vagyunk.
Igyekszünk azoknak is megfelelni, akik a közösségi oldalakon keresik a híreket, ezért elindítottuk a Messenger csatornánkat.
Közvetlenül elküldjük neked a nap legfontosabb cikkeit portálunkról.
Köszönjük ha feliratkoztok!
Nektek egy kattintás, nekünk hatalmas segítség.