A több újoncot is avató magyar labdarúgó-válogatott a finnek ellen is megőrizte idei veretlenségét. Marco Rossi csapata 2–1-es győzelmet aratott a kevesebb mint egy hete még a Bajnokok Ligája-döntőnek otthont adó Puskás Arénában. Hozzá kell tenni, ha tétmeccsről van szó, egyáltalán nem biztos, hogy a mieink tizenegy emberrel fejezik be a mérkőzést...
Szappanos Péter búcsúmeccse, és a Liverpool vagy a Barcelona fiatal magyar kapusának bemutatkozó-mérkőzése. Előzetesen ennyit tudtunk a Finnország elleni találkozóról, ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy átlagos, június eleji összecsapásnál nagyobb jelentőséget kapjon a ránk váró 90 perc.
A mieink kifejezetten támadó szelleműen kezdtek, ám már négy perc után kellemetlen fordulatot vehetett volna a meccs. A jobb szélen Bolla Bendegúzt helyettesítő ferencvárosi, Osváth Attila a labda megjátszására esélytelenül rúgta el Naatan Skyttä bokáját. Végül kisebb meglepetésre megúszta „csak” egy sárga lappal. Az első percek magyar támadásai így is háttérbe szorultak a következő tíz percre. A búcsúzó Szappanosnak többször is résen kellett lennie, de az újonc Csinger Márk fejére és Rony Jansson kisebb pontatlanságára is szükség volt a finnek egyik szöglete után, hogy ne kerüljön előnybe a vendégcsapat.
A folytatásban inkább küzdelmes meccskép alakult ki, a mieink érezhető dominanciájával, ám a kapu előtt kevés szerencsével. A 24. percben Kerkez Milos ziccerét blokkolta bravúrral az egyik finn. Nem sokkal később aztán megtört a jég: Ryan Mahuta bizonytalankodása után jutott szöglethez a magyar válogatott, Szoboszlai középre ívelt labdáját pedig Varga tudta hét méterről, szinte csípőmagasságból a kapu bal oldalába bólintani (1–0).
Ekkorra a nap is kisütött a stadion felett, szivárványt rajzolva a nyugat felől azért még erősen felhős égre. A mérkőzés hektikussága remekül lekövette az időjárásét: a magyar válogatott hol rákezdett és három-négy percig kifejezetten jó játékot mutatott, hol teljesen hátra szorultak a mieink, és az volt az ember érzése, néhány játékos szívesebben gyönyörködne az ekkorra már duplikálódott szivárványokban, mint nézné az ellenfelét (a közönség jelentős része fixen ezt tette, látva a lelátón előkerülő, ám felfelé kameráikkal felfelé néző mobilok számát). Eközben pedig az eső hol rákezdett, hol teljesen elállt, majd ugyanezt ismételte 5-10 perces ciklusokban egészen a szünetig.
Ami jóval állandóbbnak bizonyult, az a magyar vezetés. Sőt, a 43. percben – kissé talán a semmiből – Varga meg is duplázta a fórt. Rá kevésbé jellemző módon ezúttal egy 22-23 méterről eleresztett, a jobb kapufa tövéről befelé vágódó lapos, hajszál pontos átlövéssel (2–0).
Rossi a szünetben kettőt cserélt, a sárga lapos Osváth helyétt Szűcs Kornél, Tóth Alexét Redzic Damir vette át. A lecserélt játékosokkal együtt pedig a gólok mellett az első félidő fő látványosságának számító szivárványok is távoztak, ahogy a második félidő kezdetére lényegében ránk sötétedett.
Öldöklő iramról a folytatásban sem volt szó. A mieink összességében komolyabb megerőltetés nélkül őrizték a kétgólos fórt. A 63. percben jött el a pillanat, amit Rossi már előre beharangozott: Szappanos kapott gól nélkül, vastaps kíséretében hagyta el a játékteret. A helyére a Barcelona kapusa, az előző idényt kölcsönben a spanyol másodosztályú Andorránál töltő Yaakobishvili Áron állt be – debütánsként. Ezzel a generációk folytonos váltakozása is szép szimbolikát kapott.
A 69. percben épp az ő bravúrja kellett ahhoz, hogy az ugyancsak néhány perccel korábban beszálló Topi Keskinen lövéséből ne szépítsenek a finnek. A 71. percre fordulva viszont már esélye sem volt az apai ágon grúz felmenőkkel büszkélkedő kapusnak: Tony Miettinentakarásból érkező, jobb lábas átlövése épp úgy vágódott a hálóba a jobb kapufa mellett, mint az első játékrész végén Vargáé tette (2–1). Maradjunk annyiban, ha már meg kellett szülessen az első kapott gólunk 2026-ban, legalább szépségdíjas találat fogott ki a mieinken...
Rossi a hajrá kezdetén újabb újoncot avatott: a következő évtized nagy csatárreménységének tartott Kovács Bendegúz vette át Varga helyét a támadósor ékeként. A bal szélen pedig Lukács Dániellel frissített a mester a második félidőben kissé elszürkült Sallai Rolandnak biztosítva egy kis extra pihenőidőt.
A 79. percben a Barca-kapus újabb nagy bravúrja kellett ahhoz, hogy ne kerüljön bajba a magyar válogatott. Keskinen ajtó-ablak ziccerét tudta hárítani, rövid idő alatt már másodszor kifogva az Aberdeen 23 esztendős szélsőjén.
A végjátékban Szűcs Kornél úszott meg egy Osváth meccs eleji szituációjához hasonlóan „narancssárgásnak” tűnő, labdát nem érő szerelési kísérletet figyelmeztetéssel.
A négyperces ráadás legelején Schäfer Andrásnak volt helyzete a 3–1-hez, azonban a labda végül csak az oldalhálót rángatta meg, hiába kiáltottak az ellentétes oldalon ülők közül többen is gólt. A 94. percben még Yaakobishvilitől kellett egy újabb fontos védés, hogy összejöjjön a győzelem – a második félidőben többször is kifejezetten veszélyes finn kontrák ellenére újabb gól nem született.
A mieink jövő héten kedden Kazahsztánnal mérkőznek majd Debrecenben. Rossi szavai alapján azon a meccsen a keret másik két kapusa, Tóth Balázs és Pécsi Ármin juthat majd szóhoz.
(Index)