A gáztárolók töltöttsége 2026-ban újra kulcskérdéssé vált Európában. A G7 arra figyelmeztet: ha a közel-keleti feszültségek tartósan fennmaradnak, a kontinens könnyen feszes készletszintekkel fordulhat rá a télre.
A 2022-es energiaválság után egy időre úgy tűnt, Európa megtanulta kezelni a földgázpiaci sokkokat, 2026-ban azonban ismét a gáztárolók töltöttsége lett az egyik legfontosabb energetikai és makrogazdasági mutató. A G7 friss elemzése szerint
az uniós tárolók feltöltése nem halad megnyugtató ütemben, miközben a szezon eleji készletszintek 2022 óta nem látott mélypontra süllyedtek.
Márciusban az EU tárolói alig 28 százalék körül álltak, és a betárolás május végére is csak lassan gyorsult fel, ami önmagában is növeli a következő tél kockázatait. A probléma azért különösen érzékeny, mert a földgáz ára Európában továbbra is közvetlenül hat a villamosenergia-árakra, ezen keresztül pedig az ipari költségekre, az inflációra és végső soron a lakossági várakozásokra is.
A helyzetet a G7 szerint az tette igazán sérülékennyé, hogy a piac 2025 végén még átlagos téllel és bővülő LNG-kínálattal számolt.
Ehhez képest a hideg tél Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában egyszerre növelte meg a fogyasztást, miközben a közel-keleti háború és a Hormuzi-szoros lezárása újabb nyomást helyezett a globális energiaellátásra. Ez különösen fontos a gázpiacon, mert Katar LNG-exportja ezen az útvonalon keresztül jut ki a világpiacra, a katari szállítások esetleges kiesése vagy akadozása pedig azonnal élesíti az európai és ázsiai vevők közötti versenyt. A G7 is kiemeli:
Ázsiában nincsenek olyan jelentős földalatti gáztárolói kapacitások, mint Európában, ezért az ázsiai importőrök szükség esetén agresszívebben licitálhatnak a szabad LNG-rakományokra.
Az uniós válasz egyelőre a rugalmasság növelése volt: Brüsszel lehetővé tette, hogy a tagállamok a korábbi 90 százalékos cél helyett 80 százalék körüli feltöltöttséget célozzanak meg, nehéz piaci körülmények között pedig ennél alacsonyabb szint is elfogadható lehet. Ez rövid távon mérsékelheti az árnyomást, de nem oldja meg a piaci ösztönzők problémáját.
A G7 magyarázata szerint a határidős gázpiac jelenlegi szerkezete sem kedvez a betárolásnak: a nyári, közeli árak sokszor magasabbak, mint a téli kontraktusok, ezért a kereskedők nehezen tudják nyereségesen vagy biztonságosan lefedezni a tárolóba tett gázt. Nem véletlen, hogy az Equinor is arra figyelmeztetett:
Európa könnyen elmaradhat a tél előtti 80 százalékos tárolói céltól, ha a piaci környezet nem javul.
Magyarország a G7 értékelése szerint egyelőre kedvezőbb helyzetben van, mert a betárolás magasabb szintről indult, és az import döntően vezetékes forrásból, nem pedig a jelenleg szűkösebb LNG-piacról érkezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar ellátás teljesen független lenne az európai és globális folyamatoktól.
Ha a Török Áramlatot zavar érné, vagy ha az LNG-piaci feszültség tartósan fennmaradna, Magyarország mozgástere is gyorsan szűkülhetne.
A G7 végkövetkeztetése ezért különösen fontos: a piac talán túl korán árazza a megnyugvást. Még egy gyors politikai megállapodás után is hetekbe telne, mire a Hormuzi-szoros forgalma, a katari LNG-szállítások és az európai készletépítés ténylegesen normalizálódna. Ha viszont a zavar egy-három hónapig fennmarad, Európa akár kritikusan feszes készletszintekkel fordulhat rá a következő télre.
(Mandiner)