A Tisza maga az idegen befolyásszerzés

Komoly támadást indított a Tisza a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen, parlamenti többségét kihasználva meg is szünteti a szervezetet. Pedig hasonló védőszervek számos fejlett országban működnek, amelyek célja az idegen gazdasági vagy politikai befolyásszerzés megakadályozása. A Tisza azonban maga az idegen befolyásszerzés. 

A hivatal ellen felhozott tiszás vádakat szándékos mellébeszélés jellemzi. Hiszen mi másnak lehetne nevezni az olyan állításokat, mint hogy a szervezet a hazai közélet legkorruptabb képződménye, amely a társadalom megfélemlítését, a média nyomás alatt tartását, a szervezetek – itt nyilván az NGO-kra gondolnak – ellehetetlenítését kapta feladatul Orbán Viktor miniszterelnöktől? No meg a NER-es narratívák védelmét?

Nemcsak Magyar Péter mutatott rendkívüli aktivitást a hivatal elleni hadjáratban, de sógora, Meléthei-Barna Márton is, ő terjesztette elő a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, Magyar Péter pedig azt mondta, hogy a szervezetet a helyére, azaz a történelem szemétdombjára kell dobni. 

A javaslat leszögezte, hogy a hivatal tényleges közfeladatot nem lát el, célja a politikai nyomásgyakorlás. Úgy tudni, a „kivégzésre” várhatóan a hónap végén kerül sor, akkor szavaz az idevonatkozó törvényről a Ház. 

A hivatalt 2024-ben hozta létre a konzervatív többségű parlament, vezetője az ismert politikai elemző, Lánczi Tamás lett. A szervezet tizennégy fővel kezdte meg a működését, feladatai egyértelműek voltak: az ország függetlenségének védelme, vagyis azoknak a külföldi beavatkozásoknak a leleplezése és feltérképezése, amelyek bizonyos hazai szervezeteken, politikai erőkön, illetve médiafelületeken keresztül igyekeznek befolyásolni a magyar belpolitikát – idegen érdekekből. 

A hivatal létrehozását több tapasztalat is indokolta. Például a 2022-es választási kampány történései, amikor a Márki-Zay Péter körül zajló kampányfinanszírozási ügyek egyértelműen mutatták, hogy külföldi szervezetek, így az USAID, a Soros-hálózat vagy a Rockefeller Foundation, a Ford Foundation anyagi segítséget nyújtottak a magyarországi ellenzéknek. Nemcsak Márki-Zay Péter és politikai környezete volt érintett a kampányfinanszírozási botrányban, de például a Momentum is. 

Kevésbé látható, de fontos szereplője még az így felépített rendszernek a pénzeket elosztó Ökotárs Alapítvány és a Transparency International is. Orbán Viktor félreállítása volt e hálózat valódi célja, és nem Márki-Zay politikai karrierépítése. Hiszen Orbán Viktor és a konzervatív kormány leváltásától komoly politikai, gazdasági, pénzügyi és egyéb eredményeket vártak az adakozók. Ezt most Magyar Péter és a Tisza győzelmén keresztül el is érték. Ami hazánk kiszolgáltatottságát illeti, úgy tűnik, a Gyurcsány Ferenc neve fémjelezte időszak tér vissza, sőt, a mostani azt akár túl is licitálhatja.

A hivatal számos hazai politikai nyomásgyakorló szervezetet, álcivil csoportot azonosított, amelyek tevékenysége sérti a magyar szuverenitást. Színes, sokrétű hálózatról van szó, a hivatal a legrészletesebb jelentéseket az Ökotársról, az Átlátszóról és a Transparency Internationalről hozta nyilvánosságra. Nem maradt el az ellentámadás, a hivatalt célzó vádak már idejekorán megszülettek, személyes jellegű, pontosabban személyeskedő, lejárató szándékú akciókban sem volt hiány. 

Most pedig a parlamenti vitában a Tisza kijelentette, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal az Orbán-korszak legundorítóbb, legkorruptabb intézménye, politikai megfigyelő gépezete volt. Tipikus Ruff Bálint-féle toposzok…

Nyilvánvaló, hogy a Tisza kampányának és egyáltalán, gyanúsan hirtelen felemelkedésének fő oszlopa az említett hálózat volt. Joggal gyaníthatjuk, hogy nemcsak szervezési kérdésekben, a külföldről érkező támogatások továbbításában játszott szerepet ez a közeg, hanem a propagandaanyagok készítésében és terjesztésében, az interneten folyó munkában is. Ám ez ugyanúgy homályban maradt, mint ahogy a Magyarországon átvonuló ukrán aranykonvojokról sem beszél a párt – sőt, már meg is szüntette a vizsgálatot az ügyben. Jóllehet a jelenség a belpolitikai élet külföldről történő befolyásolásának egyik iskolapéldája és bizonyítéka volt.

A hivatal megszüntetéséről szóló törvény deklarált célja a jogállamiság helyreállítása. Ám furcsa ellentmondás jellemzi azt az okfejtést, amely szerint meg kell szüntetni a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, de meg kell őrizni az ország szuverenitását. Árulkodó, hogy időnként azért felhangzik, egy kicsit fel kell adni a szuverenitásunkból, mert csak akkor kaphatjuk meg a Brüsszelben visszatartott pénzünket.

Lengyelországban ugyanez volt Donald Tusk választási kampányának vezérfonala 2023-ban. Tegyük hozzá, a jelek azt mutatják, hogy a liberális lengyel miniszterelnök azért mégsem hajolt földig Brüsszel előtt, már ami a migránskvótát illeti: Varsó elutasítja a mechanizmust. 

Aki azt hiszi, hogy a szuverenitásvédelem magyar, még inkább orbáni találmány, az nagyon téved. Sokkal nagyobb szigorúságot tapasztalni e téren több európai, de távolabbi országban is. Ahol a jogszabályok nem engedik, hogy a belpolitikai viszonyokat külföldi gazdasági vagy politikai erőközpontok alakítsák. Persze nem Ukrajnáról van szó, ahol közismert, hogy Petro Porosenko elnöksége alatt Washingtonból vezették az államot. 

Victoria Nuland, a washingtoni kormány európai és ázsiai ügyekért felelős államtitkára ki is mondta, hogy kereken ötmilliárd dollárt költöttek az ukrajnai forradalomra. 

Egyébként az Egyesült Államok 1938-ban hozott jogszabályt az amerikai szuverenitás védelméről, de sok más ország mellett később például az izraeli törvényhozás is gondoskodott az ország függetlenségének megőrzéséről. 

Olyan vád is született a Tisza parlamenti soraiban a Lánczi Tamás vezette hivatal ellen, hogy konteókat, azaz összeesküvés-elméleteket gyárt, és e tekintetben áltudományos szervezetekkel tart kapcsolatot. Ilyen értelemben konteónak kiáltották ki Magyar Péter brüsszeli kiképzését, de sok minden mást is, így az ukrán aranykonvojok valós küldetését is. Mármint azt, hogy valószínűleg az általuk szállított pénzt vagy legalábbis egy jelentős részét itt hagytak a Tiszának.

Azt, hogy mit is jelentenek a politikai szférában a külföldről jövő támogatások, a Tisza választási győzelmén is lemérhettük. De van a jelenségnek egy másik vetülete is. A Magyar Nemzet nemrég hozott példát arra, hogy mennyit kerestek/keresnek a különböző, eleddig ellenzéki platformok, médiumok egyszerű, döntően fiatalabb munkatársai. Úgy 800 ezer és 1,2 millió forint közé esett a jövedelmük. 

Ha ebből indulunk ki, akkor megérthetjük, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése mennyire fontos, egzisztenciális cél is egyben. Ezt a kívülről támogatott jövedelmi rendszert fenn szándékoznak tartani. 

Ha ebből a szemszögből nézzük, hogy mekkora vehemenciával esett neki a Tisza és holdudvara a szervezetnek, akkor végképp megértünk mindent.