Magyar Péter retteg a Velencei Bizottságtól

Elhalasztotta budapesti útját a Velencei Bizottság delegációja, mivel Magyar Péter és miniszterei nem hajlandók fogadni a Magyarországon kialakult alkotmányos válság megoldását segíteni kívánó testület küldötteit. 

Ismeretes, hogy az államfő fordult a tekintélyes szervezethez, annak segítségét kérve, mivel Magyar Péter a nemzetközi normákat figyelmen kívül hagyva el akarja mozdítani az államfőt, több alkotmányos intézmény vezetőjét és három alkotmánybírát. Utóbbiakat azért, mert a korhatár drasztikus leszállítása az elnököt is érintené és így tudná őt leváltani.

A Tűzfalcsoport szakértők bevonásával azt kívánta feltárni, hogy miért nem fogadja Magyar Péter a delegációt. 

A nemzetközi jogi szakértők abban egyetértettek, hogy Magyar Péter fél a tudósokból álló, világszerte elismert grémium verdiktjétől és azt reméli, hogy így elkerülheti a nemzetközi botrányt.

Erre minden oka megvan, hiszen a testület következetesen védi az érvényes mandátumot és egyik állásfoglalása szerint a közjogi tisztségviselők, így az alkotmánybírák megbízatásának biztonsága alapvető fontosságú és elfogadhatatlan, hogy alkotmánymódosítással az új többség / Tisza párt: 53%/ lecserélje a hivatalban lévő tisztségviselőket a saját jelöltjeire.

Ezt az elvet a Velencei Bizottság több véleményében is hangsúlyozta: 

a mandátumbiztonság az alkotmánybírói függetlenség lényegi intézményi garanciája, amely megvédi a testületet a mindenkori politikai többség befolyásától. 

A „jogállami helyreállításra” történő hivatkozás önmagában nem igazolja a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumának megszüntetését, és a reform nem vezethet automatikusan a mandátumok idő előtti megszűnéséhez – a hivatalban lévő bírók mandátumát tiszteletben kell tartani, a változásokat pedig fokozatosan kell bevezetni (lásd pl. a lengyel CDL-AD(2024)035 és az örmény CDL-AD(2020)016 sz. véleményeket, valamint a magyar Alkotmánybíróság vonatkozó döntvényeit a bírói elmozdíthatatlanságról).

Magyar Péter azt ígérte, hogy betartja a nemzetközi és európai jogi normákat, ezért a szakértők szerint a Velencei Bizottság határozata végzetes lehet kormánya számára.

A problémát az okozza a szakértők megítélése szerint, hogy nincs Magyar Péter mögött tapasztalt szakértői gárda. Ha lenne, elállna terveitől. Magyar fenyegetőzései arról tanúskodtak, hogy nem ismeri a nemzetközi jogot és bírói gyakorlatot és nincs aki megfelelő jogi tanácsokkal látná el.

Még a baráti Amnesty International is arra volt kénytelen figyelmeztetni Magyart, hogy a tisztességes eljárás elvét be kellene tartani. A leváltott egykori főbíró, Baka András ügyében is kimondta az Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy a közjogi méltóságok leváltása esetén megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani. Az EJEB Baka András kontra Magyarország ügyben (20261/12. sz. kérelem, nagytanácsi ítélet: 2016. június 23.) megállapította az EJEE 6. cikk § 1 (tisztességes eljáráshoz való jog – a mandátum idő előtti megszüntetése ellen nem volt hatékony hazai jogorvoslat) és 10. cikk (véleménynyilvánítás szabadsága – a leváltás megtorlás volt a bírói reformok kritikájáért, „dermesztő hatással” a bírói karra) sérelmét.

Magyar Péter korábbi felesége még igazságügyi miniszterként vállalta, hogy Magyarországon többé nem váltanak le mandátumát töltő közjogi méltóságot, ennek ellenére az Európa Tanács miniszteri bizottsága 15 éve napirenden tartja az ügyet és számon kérik a garanciákat.

Magyar Péter tehát nem kap megfelelő jogi támogatást és most számára marad a fenyegetőzés, amely a rettegést leplezi. Még a brüsszeli illetékes biztos is arra intette Magyart, hogy emberségesen kell eljárnia, ennek még nyomait sem látni. A megoldás pedig oly közel van, elég lenne, ha anyjától Erőss Mónikától kérne tanácsot, aki a NER bírósági vezetője volt éveken át. Elmondaná, hogy a bírák és az alkotmánybírák azonnali nyugdíjazásáról miként döntött a magyar és lengyel ügyekben az Európai Unió Bírósága, megtudná, hogy a lengyel bírák esetében az EUB a C-619/18. sz. ügyben (Bizottság kontra Lengyelország) a Legfelsőbb Bíróság bíráinak nyugdíjazási korhatár leszállítását az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek minősítette, mert sérti a bírói függetlenséget és az elmozdíthatatlanság elvét; Lengyelországban emiatt számos bíró folytathatta tevékenységét vagy védelmet kapott. Hasonló aggályok merültek fel Magyarországon is a 2012-es korai nyugdíjazás kapcsán (C-286/12. sz. ügy).

Valami azonban mégis figyelemre méltó. Magyar Péter az ATV Egyenes Beszéd című műsorában azt mondta június 22-én, hogy folyik az un. társadalmi vita a terveiről és persze a fő cél az Alkotmánybíróság elnökének menesztése, de a járulékos veszteségként elkönyvelt három bíró – Haszonicsné dr. Ádám Mária, Juhász Miklós és idősebb Lomnici Zoltán – eltávolítása nem oldja meg a problémát. 

Ezért nagyon tetszik neki az a megoldás, hogy az alkotmánybírói mandátumot leszállítja 9 vagy 6 évre és így a tizenöt fős testület létszáma hét főre csökkenne és nyolc Tiszás jogász beemelésével máris többségbe kerülne és az elnök is az ő embere lenne. Mivel Magyar Péternek ez nagyon tetszik, könnyen lehet, hogy így módosítják az Alaptörvényt.

Megjegyzendő, hogy jelenleg az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése szerint az alkotmánybírákat az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja tizenkét évre, és a tagok nem választhatók újra (részletszabályok az 2011. évi CLI. törvényben). Az ilyen létszámcsökkentés és mandátum-rövidítés alkotmánymódosítást igényelne, és a hivatalban lévő bírók mandátumát érintő hatása miatt a Velencei Bizottság – a fenti elvek alapján – valószínűleg súlyos aggályokat fogalmazna meg, mint „bírósági csomagolás” (court packing) vagy a függetlenség aláásása.

Ezeknek a pokoli terveknek szabhatna gátat a Velencei Bizottság verdiktje, mivel a delegáció a mészárlás áldozataival is nyilván egyeztetne. Nagy kérdés, hogy a bujkálás megfelelő taktikának bizonyul-e, nem is beszélve a tervezett leváltást követő nemzetközi bírósági eljárásokról. Ennek eredményei politikai természetűek lesznek és aligha kedvező Magyar Péter számára – hasonlóan a Baka-ügyhöz, ahol a strasbourgi ítélet végrehajtása még évek múlva is napirenden van az Európa Tanácsban, vagy a lengyel ügyekhez, ahol az uniós jogi fellépés (ideiglenes intézkedések, ítéletek) jelentős politikai és pénzügyi következményekkel járt.

A Velencei Bizottság és az európai bírói fórumok következetes gyakorlata tehát egyértelmű: a mandátumbiztonság és az elmozdíthatatlanság elve nem személyes privilégium, hanem az alkotmányos demokrácia és a jogállam egyik legfontosabb intézményi garanciája.

(Tűzfalcsoport)