Hankó Balázs közleményben állt ki a múlt héten letartóztatott munkatársai mellett, hangsúlyozva, hogy szerinte a kényszerintézkedésnek nem volt valós jogi indoka, és azt kérte, hogy a másodfokú eljárásban szabadlábon védekezhessenek. A miniszter szerint ő és munkatársai minden esetben jóhiszeműen jártak el, a kulturális támogatásokról szóló döntések pedig nem egyéni érdekeket, hanem az értékteremtést szolgálták. A korábbi miniszter közleménye percekkel azután érkezett, hogy Magyar Péter a parlamentben beszélt az NKA-botrányról.
Magyar Péter az Országgyűlés hétfői plenáris ülésén napirend előtti felszólalásában külön fejezetet szánt Hankó Balázsnak. A miniszterelnök kereste az ülésteremben az Orbán-kormány kulturális és innovációs miniszterét, de mivel nem találta, képviselőtársait kérte meg, hogy adják át neki üzenetét.
Ha már a lopásnál tartunk, nem látom Hankó Balázst, pedig lenne hozzá pár szavam, kérdésem. Tolmácsolják neki, ha még szabadlábon van
– fogalmazott Magyar Péter, aki arról is beszélt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli botrányok miatt Hankó Balázs környezetéből „már szinte mindenkit elvittek”. A miniszterelnök továbbá azt állította, hogy az egykori tárcavezető és köre „egy teljes tolvajnyelvet dolgozott ki” a közpénzek elosztására. Állítása szerint a fideszes pályázókat „úszóknak”, a támogatások odaítélését pedig „úszóversenynek” nevezték.
Hogy a fideszes képviselők tolmácsolták az üzenetet, vagy Hankó Balázs figyelemmel követi a parlamenti tudósítást, nem tudni, mindenesetre kevéssel a miniszterelnöki beszéd után kiadott egy közleményt, amit tartalmi változtatás nélkül közlünk:
„Szolidaritásomat fejezem ki és minden jóakaratú, a jogállami eljárásokban hívő ember szolidaritását kérem a kulturális támogatásokat kezelő munkatársaim számára, akik – meggyőződésem szerint – valós jogi indok nélkül kerültek letartóztatásba múlt hét csütörtökön. Hangsúlyozom: az, hogy egy döntést utóbb a büntetőeljárás nagyítójával vizsgálnak, legitim eljárás. De ebben a személyes szabadságot csak a legszükségesebb esetben kell a legszigorúbban korlátozni. Ha ez nem így történik, az eljárás jogtalan.
A letartóztatásról szóló döntés egyelőre nem jogerős, így reményeim szerint a szükségesség és arányosság tesztjét a másodfokú eljárásban alkalmazva lesz lehetőségük arra, hogy szabadlábon védekezzenek és tisztázzák magukat. Munkatársaim – csakúgy, mint jómagam – mindig jóhiszeműen jártunk el, és minden helyzetben az embereket egymással összekötő kultúra támogatásának célja lebegett szemünk előtt, nem saját gazdagodásunk vagy bárkinek a teljesítmény nélküli gazdagítása.
Biztos vagyok benne, hogy a kultúra támogatásában részt vevők ellen indított vizsgálatok akkor is hatékonyan elvégezhetőek, ha munkatársaim nem maradnak letartóztatásban.
Megértem a kritikusokat, akik nem értettek egyet az elmúlt évek kulturális támogatásokról szóló döntéseivel. De ez független attól, hogy ne hunyjanak szemet munkatársaim letartóztatása felett. Nem tudom, hogy hihető-e számukra, de e döntések nem valami vagy valaki ellen irányultak, hanem az értékteremtést szolgálták. Hiszem, hogy ha a vizsgálatokat szükségesnek tartják is, a jogállami és emberséges eljárások hívei.”