Egy beteg ember színházában nincs értelme statisztának lenni

"Egy beteg ember színházában nincs értelme statisztának lenni

Egyetértek azokkal, akik szerint az ellenzéknek érdemes megfontolnia a Parlamentből való kivonulást az elmúlt időszak miniszterelnöki viselkedése után.

Az ilyen patológiás nárcisztikusok a másik fél rituális megalázásában élik ki a frusztrációjukat, az ő figyelmükből és szenvedésükből elégítik ki a napi dopaminigényüket (kötelező irodalom: Varga Judit kétórás interjúja.) 

Semmi szükség rá, hogy gyermekes anyák és apák hétről hétre bemenjenek boxzsáknak egy beteg lelkű figura szadisztikus trollkodásához, gúnyos káröröméhez, statisztának a legyőzött fél véget nem érő, rituális megalázásához. 

Az ilyen alak soha nem gondolatokat oszt meg, nem meggyőzni és érvelni akar, hanem 0-24-ben médiatartalmat gyárt az "abszolút filmszínházához", a szektája tűzben tartásához, a nárcisztikus lájkvadászathoz. Ezért kísérik mindenhová a kamerázós kiscsicskái, ezért van rajta a vécén is három csiptetős mikrofon.

A legsúlyosabb büntetés neki a figyelemmegvonás: ha faképnél hagyják a teátrális ripacskodása közben, ahogy végül (későn, de helyesen) Varga Judit is tette. 

A parlamentben a következő 4 évben semmilyen konstruktív vita nem lesz, mert a kétharmadával mindent átver, amit csak akar. Aki esetleg valaha képes lesz a leváltására, az nem a parlamentben fog megerősödni, ahogy a Tisza is parlamenten kívülről jutott el két év alatt a kormányváltásig. Aki hatékony ellenzéket akar építeni, annak most az emberek között van a helye. 

Minél tovább hajtja a Tisza ezt a sekélyes látványcirkuszt, annál jobban meg fog nőni az igény valami komolyan vehető, értékalapú politizálásra. Nem lehet mindig fagyival jóllakni. 

De ezt a vonzó, újszerű, minőségi politikát nem lehet ebben a parlamentben felépíteni, örök megalázottként. 

Ha disznóval birkózol, mindketten szarosak lesztek. De a disznó élvezi."