Sajátos jelenség tapasztalható a magyar üzemanyagpiacon: bár a nagykereskedelmi ár az elmúlt napokban többször is emelkedett, számos kúton mégsem ugrottak az árak a korábbi védett árak fölé. Felmerült olyan vélemény, hogy kormányzati nyomás állhat a háttérben. Ezt egyelőre nem erősítették meg.
Újabb áremelkedésről tájékoztatta a Magyar Nemzetet Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj-szövetség főtitkára: pénteken a 95-ös benzin nagykereskedelmi ára bruttó hat forinttal, a gázolajé pedig bruttó nyolc forinttal emelkedik. – A piaci szereplők a normál körülmények között természetesen mindig maguk dönthetnek arról, milyen kiskereskedelmi árat alkalmaznak. Egy biztos, a hét elején volt egy komolyabb drágulás, pénteken pedig ismét emelkednek a nagykereskedelmi árak. Ezek előrevetítik azt, hogy számos olyan kút lesz, ahol a korábbi védett árak szintjénél drágábban lehet majd üzemanyagot vásárolni – mondta az olajipari szakértő. Hozzátette, természetesen a nagykereskedelmi árváltozások nem feltétlenül éreztetik a hatásukat azonnal, sokszor csak később jelentkeznek a kutakon, attól függően, hogy mikor érkezik meg az új áru. S persze a vállalatoknak is lehetnek egyéni árazási stratégiáik.
Van elég üzemanyag az országban
Ezt követően azon, kissé ijesztő kijelentés tisztázására kerítettek sort, amelyet Egri Gábor, a Független Benzinkutak Szövetségének elnöke tett kedd este az ATV műsorában. Egri arról beszélt, hogy a hazai szénhidrogén-készletek alacsony szinten vannak. Mondta mindezt annak kapcsán, hogy Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a napokban bejelentette: sikerült visszatölteni a kőolajtartalékokat. Egri Gábor szerint ez nem igaz, ő úgy számolt, mindössze 41 napra elegendő a kőolajkészlet, 24 napra elég gázolaj és mindössze 14 napra elég benzin.
– A miniszter úrnak az a kijelentése, mely szerint a készleteket visszapótolták, a kőolajra vonatkozott, nem a finomított termékekre. Ezek visszapótlása is folyamatban van, és a januári állapothoz képest valóban van még valamennyi hiány, de az aktuális adatok alapján elmondható, hogy nagyjából
háromszáz millió liter benzin áll rendelkezésre, ami úgy 45 napos hazai fogyasztást fedez.
Gázolajból pedig 35-40 napra elegendő a készlet – tette hozzá Grád Ottó. Megjegyezte azt is, hogy nem minden üzemanyagtípusra van kilencven napos készletezési kötelezettség, hanem az egyes termékek kombinációjából kell összeadódnia a háromhavi tartaléknak, jelenleg 87 napon áll az összesítés.
Érdemes megjegyezni, hogy a szóban forgó adatok elérhetőek a Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetség honlapján. Mivel más következtetésre jutottak, úgy fest, hogy a két szakértő máshogyan számolt.
Hajszállal a védett szintek alatt – szándékos?
Egy másik erős kijelentést is tett korábban Egri Gábor. Arról beszélt, hogy
politikai nyomás miatt nem mennek a korábbi védett árak szintje fölé a nagyobb cégek dízel- és benzinárai.
Ezt Grád Ottó nem kívánta kommentálni. Aki viszont az elmúlt napokban az autópályák melletti töltőállomásokat látta, érdekes árazásra figyelhetett fel: a nagyobb vállalatoknál a benzin mellett 594, a dízel mellett pedig 614 forintos ár szerepel a totemoszlopokon. Olyan kutakkal is lehetett találkozni, amelyek kereken a korábbi védett áron, azaz 595 és 615 forinton kínálták az üzemanyagot. Természetesnek mondható, hogy az autópályák melletti kutakon akár 30–40 forinttal is drágább az üzemanyag, mint máshol, mégpedig egyebek közt azért, mert többletszolgáltatást nyújtanak és jóval magasabb költséggel működnek, mint a városi töltőállomások. Ezért amikor ezek a kutak a korábbi védett árakon, vagy hajszállal az alatt állapítják meg az ideális napi tarifát, az azt sugallja, hogy Egri Gábor megérzése valószínűleg nem csal.
Nagy kérdés, hogy ez a helyzet a továbbiakban is fennmarad-e, azaz a pénteki újabb emelések után sem kúsznak egyes töltőállomások árai a korábbi hatósági ár fölé. A téma politikai jelentőségű: a védett árakat az Orbán-kormány vezette be még márciusban, a Tisza-többség június végén viszont megszüntette, mondván, nincs rá szükség, az árak normalizálódtak.
Kibúvó a kártérítés alól?
Visszakanyarodva Egri felvetésére, a nagyvállalatok, mint a Shell vagy a Mol, megengedhetnék maguknak, hogy nemhivatalos árszabályozáshoz tartsák magukat, ám ezzel arra kényszerítik a többi, kisebb szereplőt is, hogy lent tartsák az áraikat. Ez a helyzet azonban felvet egy további problémát is. Ugyanis, ha a független vállalkozások közvetetten a feltételezett, indirekt iránymutatás miatt kénytelenek veszteségesen értékesíteni a termékeket, akkor nem vonatkozik rájuk a kártalanításról szóló jogszabály. Az, amiről még az előző kormány döntött, enyhítendő a független kutak tulajdonosainak veszteségeit, amelyek a hatóságilag nyomott árak alkalmazása esetén keletkeznek. Így a kis kutak az árverseny miatt veszteséget termelnek, és kompenzációt sem várhatnak el a kormánytól, jogalap híján. Igaz, a gazdasági tárca az előző védett áras érában keletkezett veszteségeket sem siet megtéríteni.
(MNO)