Na: ilyen egy maffiaállam!

Soha semelyik demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnökünk nem utalt rá, nem fenyegetőzött még azzal, kit fognak börtönbe csukni. 

Újabb nap – újabb határátlépés. Mert az oly sokáig rebelliskedő gyarmatot szét kell verni, történelmét, hagyományait megcsúfolni, tekintélyeit porba alázni, konok népét igába hajtani, hogy megtanulja végre, hol a helye. Hát a lábtörlő alatt. (Bocskai óta nem óhajtjuk megtanulni.) És kinek is lenne a feladata, hogy mindeme csúfolást, alázást, szétverést végrehajtsa, ha nem a birodalmi központból nyeregbe ültetett, nadrágjába ürítő helytartónak?

„Hankó Balázs néhány napig még megpróbálhat bebújni az általa utasított beosztottjai mögé, de a tettei következményét senki nem kerülheti el” – íme, így fenyegetőzik a Diákhitel Központ egykori, túlárazott szerződéseket aláírogató vezetője a mentelmi joga fedezékéből. 

Alig burkolt célzás ez arra, hogy a volt kulturális miniszterért is hamarosan megy majd a nagy fekete autó az NKA-ügyben. Ahogyan Bús Balázsért és Ughy Attiláért (más „ügyekben” pedig Szakács Istvánért és Bede Zsoltért). 

Talán már úton is van a lesötétített tiszás Pobeda Han­kóért, és úgy tűnik, mintha Magyar Péter ezt valahonnan tudná. Vagy tudni véli. Vagy azt sejteti, hogy tudja. Ami baj, nagyon nagy baj. Ugyanis nem tudhatná. Nem szabadna tudnia. (Ahogyan Magyar Péter ikertestvére, Radnai Márk sem tudhatna-mondhatna olyanokat, mint a minap, hogy a Fidesz első sora, első tíz embere a vádlottak padjára kerülhet.)

Demokratikus jogállamban a törvényhozó, a végrehajtó és az igaz­ságszolgáltató hatalmi ágak egymástól függetlenül működnek. A végrehajtó hatalom vezetője semmilyen körülmények között nem értesülhet arról, milyen eljárási cselekményre készül a rendőrség és az ügyészség. Egy házkutatás, őrizetbe vétel időpontja szolgálati titok, amelyet a nyomozó hatóságok nem szivárogtathatnak ki.

Ha a kvázi kormányfő mégis tudja, mi lesz Hankó Balázzsal, az súlyos bűncselekmények gyanúját vetheti föl. Például hivatali visszaélését. 

Hiszen azért fenyegetőzik, hogy politikai ellenfelének jogtalan hátrányt okozzon (megfélemlítés, lejáratás, tönkretétel), magának meg jogtalan előnyt. Büntetési tétele: három évig terjedő szabadságvesztés. Szóba jöhet még a kényszerítés: ha a fenyegetőzés és félelemkeltés célja, hogy az exminisztert valamire rávegye. Amennyiben ez jelentős érdeksérelmet okoz (ami jelen esetben eléggé nyilvánvaló), a kényszerítés megvalósul. Ezért is három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. 

A jogtalanul birtokába jutott nyomozati információk fölhasználása pedig minősített adattal visszaélés gyanúját kelti. Persze a mentelmi jog sáncai mögül mindezen most jókat kacarászhat összehúzott szemmel. Ám ahogy a kétharmad, úgy a mentelmi jog is mulandó.

Soha semelyik demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnökünk nem utalt rá, nem fenyegetőzött még azzal, kit fognak börtönbe csukni. Sem Orbán, sem Gyurcsány, sem Medgyessy, sem Horn, sem Antall. 

Ahogyan a legnagyobb ellenzéki párt szervereit, tagnyilvántartását, levelezését sem foglalta le eddig egyetlen rezsim sem. Köztársasági elnököket sem rúgtak ki, ellenzéki politikusokat sem tiltottak el a választáson indulástól. Mostanáig. 

Ha valami, hát ezek tényleg egy maffiaállamra utalnak. (Megszokhattuk: Péterke azért maffiázik, mert magából indul ki.)

Minthogy a magyar nép egy részének – jódolgában – sajnos elment az esze, és egy őrült kedvéért beleugrott a dögkútba, mindezek tehát bekövetkeztek. Nehéz lesz innen visszakecmeregni a normalitásba, ám idelent nem tartózkodhatunk huzamosabban. A bűz miatt. 

A most triumfálóknak azért azt érdemes figyelembe venniük, hogy az inga hamarosan vissza fog lengeni. Minél több ártatlan patriótát börtönöznek be, annál hamarabb, annál keményebben. Akkor meg majd jön a magzatpóz. Meg a futás Bécs felé. Szóltam.

(MNO)