A Kontroll szerint csúsztatás azzal támadni Baka Andrást, hogy a Korbely-ügyben az 1956-os tatai sortűz elkövetőjének kedvező döntést támogatott. A lap érvelése azonban egy jogtechnikai különbségre épül: Strasbourg valóban nem mentette fel Korbely Jánost, hanem az elítélés jogi alapját kifogásolta. Ettől még tény, hogy a magyar bíróságok szerint Korbely tűzparancsot adott és maga is lőtt, a Legfelsőbb Bíróság emberiség elleni bűncselekmény miatt ítélte el, Baka András pedig később maga mondta ki: a strasbourgi döntést a szavazatával támogatta.
Magyar Péter testvérének lapja, a Kontroll szerint csúsztatás azt állítani, hogy Baka András a Korbely-ügyben az 1956-os tatai sortűz vádlottjának felmentését támogatta. Való igaz, hogy Strasbourg nem büntetőbíróságként mondta ki Korbely János felmentését. Csakhogy ezzel a jogtechnikai részlettel nem lehet eltüntetni a történet lényegét: a magyar bíróságok szerint Korbely János tűzparancsot adott ki, az általuk kilőtt golyók pedig civileket, és a magát megadó forradalmárok vezetőjét végezték ki. A Legfelsőbb Bíróság 2001-ben emberiség elleni bűncselekmény miatt ítélte el, a strasbourgi ítélet pedig ezt a minősítést támadta meg a visszaható büntetőjogi felelősség tilalmára hivatkozva. Baka András pedig később maga mondta ki: a döntést a szavazatával támogatta.
A Tisza-frakció köztársaságielnök-jelöltje, Baka András körül kibontakozó vita láthatóan kellemetlen kérdést jelent a Tisza holdudvarának. Nem véletlen, hogy a Kontroll hosszú cikkben próbálja megmagyarázni, miért nem úgy kell értelmezni a Korbely-ügyet, ahogyan azt a jelölt kritikusai teszik.
A lap már címében is eldönti, miről van szó: „csúsztat” a Fidesz és a sajtó is, amikor előveszi az 1956-os tatai sortűz ügyét. A cikk lényege pedig az, hogy Strasbourgban nem Korbely János bűnösségéről vagy ártatlanságáról döntöttek, hanem arról, hogy az a cselekmény,
amely miatt a magyar bíróság elítélte, 1956-ban az emberiség elleni bűncselekmény kategóriájába tartozott-e.
Ez a rész önmagában igaz, és ezt nem is állítottuk. Csakhogy éppen ettől nem lesz semmis az a kérdés: miért támogatta Baka András azt a strasbourgi döntést, amely szerint az 1956-os tatai sortűzért kiszabott emberiség elleni bűncselekmény miatti elítélés nem volt összeegyeztethető az egyezménnyel? Talán ártatlan volt szerinte?
Baka ráadásul nem hagyta homályban saját álláspontját. Egy későbbi interjúban maga mondta:
Strasbourgban a nemzetközi jognak megfelelő ítélet született, szavazatommal én is ezt támogattam.
Vagyis nem valamiféle utólagos politikai értelmezésről van szó: a köztársasági elnöknek jelölt egykori strasbourgi bíró maga vállalta a döntését.
A Kontroll egyébként két legyet szeretett volna egyszerre leütni, és lapunkat is igyekezett besározni, mondván, hogy a Magyar Nemzet azt írta, Korbely vádlottként fordult a strasbourgi bírósághoz. A valóság ezzel szemben az, hogy lapunk nem írt ilyet. Az egy tény, hogy a strasbourgi bíróság felmentette a felelősség alól a férfit azzal, hogy elkaszálta a magyar ítéletet.
Mi is történt Tatán, 1956 októberében?
Október 26-án Tatán a forradalom és szabadságharc eseményei már fegyveres összecsapásokhoz vezettek. A tatai tisztiiskolát korábban támadás érte, amelyben egy tiszt meghalt, egy másik pedig megsebesült. A felkelők ezt követően elfoglalták a helyi börtön és ügyészség épületét, majd a rendőrkapitányságot is, ahonnan fegyvereket szereztek.
Korbely János százados, a tatai katonai kiképzőiskola tanfolyamparancsnoka azt a feladatot kapta, hogy szervezzen egy tiszti különítményt, és szerezze vissza a rendőrkapitányságot.
A mintegy tizenöt fős csoport géppisztolyokkal, pisztolyokkal, golyószóróval és kézigránátokkal volt felfegyverezve.
A rendőrkapitányság udvarán lefegyverzett rendőrök és civil felkelők tartózkodtak. A történtek során vita alakult ki Korbely János és Kaszás Tamás között. Kaszás végül a kabátja zsebéhez nyúlt, és elővette kézifegyverét. A strasbourgi ítéletben is szereplő tényállás szerint Korbely erre tűzparancsot adott embereinek, és egyidejűleg saját géppisztolyából Kaszás Tamásra lőtt, aki azonnal meghalt. A parancsára leadott lövések másokat is eltaláltak, egy további felkelő pedig később belehalt sérüléseibe. Két ember az utcára menekült, rájuk Korbely emberei tüzet nyitottak, egyikük meghalt.
Ez az a történet, amelyet a Kontroll cikke után érdemes újra felidézni, ugyanis nem egy absztrakt jogesetről volt szó. Nem egy olyan ügyről, ahol valakit pusztán politikai véleménye miatt ítéltek el. Egy fegyveres különítmény vonult ki egy elfoglalt rendőrkapitányság visszaszerzésére, majd lövöldözés tört ki, amelyben emberek haltak meg és sebesültek meg.
A magyar bíróságok később azt állapították meg, hogy Korbely tűzparancsot adott, és maga is tüzet nyitott, holott a forradalmárok már megadták magukat, Kaszás Tamás is emiatt vette elő a fegyverét.
A Legfelsőbb Bíróság 2001-ben ezért több emberen, szándékosan elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettben mondta ki bűnösnek, és öt év szabadságvesztésre ítélte.
Mit jelent az, hogy emberiség elleni bűntett?
Éppen ezt a részt érdemes tisztázni, mert a Kontroll cikke úgy beszél róla, mintha a vita lényegében egy jogászi szőrszálhasogatás lenne.
Az emberiség elleni bűntett nem egyszerűen egy súlyosabb megnevezése az emberölésnek. A kategória a nemzetközi büntetőjogban alakult ki, és éppen azért különleges, mert olyan cselekményeket jelöl, amelyek nem pusztán egy-egy ember sérelmére elkövetett bűncselekmények, hanem az emberi közösség egészét érintő, különösen súlyos támadások körébe tartoznak.
A Korbely-ügyben maga a strasbourgi ítélet idézi fel az Alkotmánybíróság 1993-as álláspontját: az emberiség elleni bűncselekmények nem egyszerűen olyan cselekmények, amelyeket a legtöbb ország belső büntetőjoga is üldöz. Nemzetközi jogi státuszuk éppen abból fakad, hogy a nemzetközi közösség a legsúlyosabb, az emberiséget és a nemzetközi együttélést veszélyeztető cselekmények között tartja számon őket.
És itt érkezünk el a Korbely-ügy valódi jogi kérdéséhez.
A magyar bíróságok szerint a tatai sortűz nem egyszerűen egy 1956-os fegyveres összecsapásban történt emberölés volt, hanem olyan cselekmény, amely az emberiség elleni bűncselekmény kategóriájába tartozott.
Ez azért volt döntő jelentőségű, mert az ilyen bűncselekmények nem évülnek el.
Strasbourg viszont nem azt mondta ki, hogy az emberek nem haltak meg, hogy nem történt lövöldözés, vagy hogy Korbely nem adott ki tűzparancsot. Sőt, a Bíróság ítélete maga rögzíti ezeket a tényeket. A vita arról szólt, hogy emberiség elleni bűntett volt-e, amit a gyilkosok elkövettek, vagy csak "sima" emberölés.
A Kontroll cikke úgy állítja be a történetet, mintha Strasbourg döntése után egyszerűen lezárult volna az ügy, és a magyar állam kénytelen lett volna tudomásul venni, hogy Korbely elítélése jogtalan volt.
A történet azonban ennél összetettebb. A strasbourgi ítélet után Magyarországon újabb eljárás következett, és a Legfelsőbb Bíróság 2009-ben ismét arra jutott, hogy Korbely János büntetőjogi felelőssége fennáll, és az öt év szabadságvesztést hatályában fenntartotta. A beszámolók szerint a Legfelsőbb Bíróság továbbra is emberiség elleni bűncselekményként értékelte a tűzparancsot.
(MNO)