Nyitott a két új paksi blokk építésének sorsa a beruházás még zajló átvilágításának kezdete óta. Az átvilágítás azért indult, mert az új kormány nem ismeri a kulcsrakész beruházás szerződésének titkos részleteit, túlárazást feltételez, a projekt pedig több évet késik. A két 1200 megawattos blokkból álló atomerőműnek legfeljebb 12 milliárd euróból, döntően orosz hitellel kellett volna megépülnie 2025-re, illetve 2026-ra. „Már elköltöttünk több ezer milliárd forintot, de csak két nagy betonteknőt látunk" – fogalmazott többször Magyar Péter miniszterelnök, akinek kormánya szerdán éppen Pakson ül össze.
A fővállalkozó orosz Roszatom vezérigazgatója, Alekszej Lihacsov ugyan már hónapokkal ezelőtt felajánlotta, hogy válaszol a beruházás kapcsán felmerülő kérdésekre, de eddig erre nem tartott igényt a magyar fél. A miniszterelnök nyilatkozatából következhet akár a Roszatommal kötött megállapodás felbontása is. Igaz, ezt korai feltételezni, amíg nem válnak ismertté az átvilágítás megállapításai, következtetései, illetve eldől, hogy talál-e az új kormány kifogásolni valót a projekt szerződéseiben.
És mi lesz utána?
Egyelőre csak várjuk, hogy a projekt átvilágítása alapján mire jut a kormány a Paks II folytatásának módjáról. Ha úgy dönt, hogy fel kell rúgni a megállapodást, akkor fel kell készülnie az ezzel járó, akár évekig is tartó pereskedésre.
Szerződésbontás esetén az egyik lehetőség az, hogy új kivitelező fejezi be építkezést. Ezzel egyúttal megnőne a kivitelezés időigénye (kivitelező-keresés, átadás-átvátel), és a csere műszakilag sem egyszerű. A Pakson már elvégzett munkát az adott létesítmény paramétereihez igazították, ha tehát oda más típusú blokkot szeretnének, az műszaki kockázattal, áttervezéssel, esetleg a hatalmas betonalap elbontásával jár.
Mindazonáltal van nemzetközi példa arra, hogy egy atomerőmű építését nem az fejezi be, aki elkezdte.
- A szlovákiai Mohi Atomerőmű építését 1987-ben az orosz Atomenergoekszport kezdte, munka 1992-ben leállt, a 2002-ben indult befejezés az olasz Enelre és nemzetközi partnereire maradt.
- Szintén az Atomenergoekszport volt kénytelen levonulni a bulgáriai Belenében folyó építkezésről, a munkát később a Roszatom leányvállalata, az Atomsztrojekszport folytatotta, de csak 2012-ig. Ez a projekt végleg leállt, a bolgár kormány most a Kozloduj Atomerőmű bővítésére fókuszál az amerikai Westinghouse-szal.
- A romániai Cernavoda Atomerőművet a kanadai AECL tervezte és kezdte építeni. Néhány évig ez a beruházás is szünetelt, a megvalósítás az AECL és az olasz Ansaldo cégekre maradt.
- Az iráni Busher Atomerőmű eredetileg a német Kraftwerk Union munkája volt, a leállás után új fővállalkozó a Roszatom elődje, a Minatom lett 1995-ben.
- A szovjet technológiával kezdett, mintegy 80 százalékban már kész csehországi Temelíni Atomerőmű befejezését az amerikai Westinghouse és cseh beszállítók vették át.
Csakhogy mindez nehézségeket is okozott. A Mohi Atomerőmű esetében a kivitelezőváltás miatt a 3-as blokk csak 2023-ban kezdte meg a kereskedelmi üzemet, a 4-est még mindig építik. A Cernavodai Atomerőmű érintett blokkjainak az átadása is a tervezettnél később, 1996-ban, illetve 2007-ben történt még. A jelenleg tervezett 3-as és 4-es blokk befejezésére először a kínai CGN-vel tárgyaltak, végül amerikai, francia és kanadai konzorciummal állapodtak meg. A Busher Atomerőmű esetében az új orosz fővállalkozónak egy félig kész német konstrukcióba kellett integrálniuk az orosz VVER-1000-es technológiát. Viszont az sikerrel megtörtént.
Amúgy a belenein túl van más, parlagon maradt atomerőmű-beruházás is.
Benövi a moha a félbehagyott, finnországi atomerőművet
Finnország gyorsan megvált a Roszatomtól a beruházás késlekedésére hivatkozva, de lényegében politikai döntésként, miután Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát. A földből éppen csak kibújt Hanhikivi 1 atomerőmű azóta is ott porosodik, félbehagyva. Nem fejezte be senki, a beruházó Fennovoima nem keresett új kivitelezőt. Talán az ukrajnai háború végét várja és azt, hogy a Roszatom, amellyel most pereskedik, majd visszatér, és befejezi, amit elkezdett. Finnország azóta új atomerőmű építésébe sem fogott, mindössze – mint sok más európai nemzet – kis moduláris reaktorokban gondolkodik, de azok nem helyettesítik a nagyobb teljesítményű atomerőműveket.
A nulláról végképp ne kezdjük!
A Roszatommal való esetleges szakítás utáni folytatás másik módja az lenne, ha nem az orosz cég építkezését venné át egy másik társaság, hanem teljesen az elejétől kezdene egy projektbe. Ezzel megelőzhetők azok a nehézségek, amelyek egy más által megkezdett projekt átvételéből adódnak. Csakhogy, ekkor minden elölről indulna, egészen a helyszín kiválasztásától, vagy a már megépített alap elbontásától. Újra felmerülne a projekt költségeinek egésze, a beruházás ideje pedig a nulláról indulna. Erre már se pénz, se idő.Ezért az tűnik a legszerencsésebb megoldásnak, ha az átvilágítás eredménye és a Roszatommal remélhetőleg közelgő egyeztetés lehetővé tenné a beruházás befejezését az eddigi fővállalkozóval. Ekkor kellene a legkisebb mértékben belenyúlni a projektbe, és ekkor lenne a legkisebb a további csúszás kockázata.
Paks I-nek is volt bőven buktatója – de dupla ráhagyással tervezték a hűtését
A Paksi Atomerőmű építéséről 1966-ban született meg a magyar-szovjet kormányközi megállapodás, amely még csak két 400 megawattos blokkra szólt. Az elsőt 1975-ben, a másodikat egy-két évvel később tervezték átadni. Eredetileg 16 lehetséges telephelyet vizsgáltak, elsősorban Szekszárd térségében a Sió torkolatát tartották megfelelőnek, másodsorban a Paks és Dunaszentgyörgy közötti területet Lovass Gyula, az atomerőmű 1967 és 1990 közötti tervezési létesítményi főmérnökének visszaemlékezése szerint. (Dolgozata a Prometheus magyar unokái című összeállításban jelent meg.) Lovass Gyula felsorolta az akkori beruházás nehézségeit: például a nyelvi, fordítási gondokat, a szovjet és a magyar szabványok nehézkes összehangolását, a szovjet és a magyar kivitelezési gyakorlat eltéréseiből fakadó kihívásokat. Azt is, hogy mire 1969-ben elkészültek a beruházást indokló anyagok, a kormány már az építkezés leállításán vitázott, mondván elég lenne mégis csak egy olajerőmű. Végül azonban még 1967-ben megbízták a szovjet kivitelezőt, de úgy, hogy
a munkából hatalmas hányad jutott a magyar félre: a reaktorcsarnok, a gépházi csarnok és minden más épület tervezése, a közművek, a magyar szállítású technológiai berendezések és azok épületei.
Hogy, hogy nem, az erőmű üzemvízcsatornája viszont már akkora lett, amekkorával egy 4000 megawattos erőmű hűtését is meg lehetett volna oldani. Ennyi a ma működő Paksi Atomerőmű teljesítményének a kétszerese! Ezek után nem meglepő, hogy a kormányközi megállapodás 1970-es módosításában már egy 2000 megawattos, négy blokkból álló atomerőmű szerepelt. 1974-ben azonban a magyar fél kezdeményezésére megint újraszámoltak mindent. Híre érkezett ugyanis, hogy a Szovjetunióban kifejlesztették a 440 megawattos reaktor nagyobb biztonsági filozófiájú változatát. Olyan kellett! Az áttervezéssel együtt járt a blokkok átadási határidejének későbbre helyezése. Ezek végül 1982-re, 1984-re, 1986-ra és 1987-re készültek el.
Paksra költözik a kormány: kulcsfontosságú beruházásról döntenek
Magyar Péter bejelentette, hogy a Paksi Atomerőműben tart ülést a kabinet. Az alacsony vízszint miatt korábban három blokkot le kellett állítani Pakson.
(Vg.hu)