Az Alkotmánybíróság a csütörtöki ülésén tárgyalta a Fidesz–KDNP több olyan beadványát is, amit az elmúlt időszakban elfogadott Alaptörvény-módosítások és más jogszabályok megszavazása után adtak be. Az ellenzéki képviselők többek között azt kérték, hogy az Ab semmisítse meg azt a passzust, amely azonnali hatállyal megszüntette Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatását, egy másik beadványban pedig annak a résznek a törlését kezdeményezték, amely alapján meg lehet szüntetni a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekva).
A bíróság csak a kekvák ügyében hozott döntést a csütörtöki ülésén. A péntek reggel közzétett végzés szerint érdemi vizsgálat nélkül
visszautasították az ellenzéki képviselők indítványát, az Alkotmánybíróság ugyanis egy korábbi fideszes módosítás óta az Alaptörvény-módosításoknál csak az eljárást vizsgálhatja, a tartalmat nem.
A fideszes képviselők azzal érveltek a beadványukban, hogy az érintett rendelkezés nem a jövőre vonatkozik, hanem a hatálybalépéskor már működő, azonosítható alapítványokra alkot szabályt. Szerintük az Alaptörvény-módosítás tartalmi kontrolljának tilalma nem azt jelenti, hogy az Ab köteles lenne bármely, alaptörvény-módosításnak nevezett aktust érvényes alkotmánymódosításként elfogadni. Beadványukban annak a megállapítását kérték, hogy „a módosítás a hatálybalépése előtti lezárt tényekből, átmeneti garancia nélkül, önvégrehajtó közjogi joghátrányt vezet le, és emiatt nem felel meg az alaptörvény-módosítás eljárási feltételeinek”.
A testület többsége azonban azt az álláspontot képviselte, hogy az Ab tartalmilag nem vizsgálhatja az Alaptörvény-módosítást, az eljárási szabályok pedig nem sérültek. A végzés talán legfontosabb része, hogy
az Ab szerint annak az eldöntése is tartalmi kontrollnak számít, hogy az Alaptörvény-módosítás alaptörvény-módosításnak tekinthető-e a tárgya, funkciója vagy időbeli jellege miatt.
Handó Tünde és Polt Péter alkotmánybírók nem támogatták a többségi álláspontot, szerintük az Alkotmánybíróságnak igenis el kellett volna végeznie az érdemi vizsgálatot. Polt szerint „az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alkotmánybíróság feladata nem merülhet ki a hatáskörök negatív kijelölésében”, és az ő értelmezésében az Alaptörvény is azt jelöli ki, hogy a testületnek tisztáznia kell, ha egy ügy eldöntése az Alaptörvény alapvető fogalmainak értelmezését teszi szükségessé. „Az Alkotmánybíróság tekintélyét nem kizárólag azok a döntések alakítják, amelyek kötelező jogkövetkezményt fűznek valamely alkotmányos problémához, hanem azok is, amelyek világossá teszik, hogy az Alaptörvény alapján hol húzódnak az alkotmányos rend határai akkor is, ha azok érvényesítésére az adott ügyben nincs hatásköri lehetőség” – érvelt Polt, aki szerint az Alkotmánybíróság hitelessége azon múlik, hogy „egyetlen valódi alkotmányos kérdés értelmezését sem hagyja elvégezetlenül”.