Törvényen kívüli

A tiszás „kólásdobozok” kedden megválasztottak maguknak – és csakis maguknak – egy úgynevezett köztársasági elnököt. Baka András sok mindent megtestesíthet, ám egyvalamit biztosan nem fog sosem: a magyar nemzet egységét. Akármilyen bioenzimekkel sikamikálják is a véres talárját, az a folt sosem fog kijönni. Baka András még strasbourgi bíróként egy fegyvertelen magyarokra lövető, kommunista szörnyeteg mellé állt. Jogi csűrcsavarintással pártjára kelt Korbely Jánosnak, aki 1956 októberében Tatán három magyar forradalmárt meggyilkolt, meggyilkoltatott.

Ha a magyar nemzet bármiben is egységes még (úgy, ahogy), akkor az ötvenhat megítélése. A szabadságharcosok voltak a jók – az őket orvul gyilkolászó ávósok, pufajkások pedig a gonoszok. És pont. Erre a fundamentumra épült a módszerváltás utáni demokratikus berendezkedésünk. Korbely János tehát egy gonosz gyilkos, akinek működő jogállamban nem öt év, hanem kötél járt volna. S azért tartunk ott, ahol, mert a Péter Gáborok, ­Bauer Miklósok, Biszku Bélák, Bárd Károlyok, Mátsik Györgyök, Korbely Jánosok 1990 után ágyban, párnák között szenderülhettek át a pokolba. (Lásd még: rózsadombi paktum, Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvény elkaszálása és a többi.) 2008-ban a strasbourgi jurisztokraták – Bakával a fedélzeten – 11:6 arányban kimondták, fegyvertelen honpolgárokra sortüzet vezényelni dehogy emberiesség elleni bűntett. Hát akkor micsoda? Humanitárius segély? Hogy szomorodnának meg! Hat épelméjű, ép erkölcsi érzékű bíró legalább akadt a strasbourgiak között – az egy szem magyar, Baka András viszont nem tartozott közéjük. Fölteszem, kikérné magának, ha bárki „vérbírónak” nevezné. Hát akkor minek nevezzük?

És most őt kéne köztársasági elnöknek tekintenünk. A magam részéről nem fogom, mert nem tudom. Ha hajnalban rám töri az ajtót Magyar Péter ÁVH-ja, akkor sem. Aki egy szörnyeteg pártjára áll, az lehet akármilyen jogász, embernek hitvány, magyarnak meg alkalmatlan. Államelnöknek végképp. Baka a 2006. őszi rendőrterror ügyében is a terroristák oldalára állt. Lesöpörte az egyik áldozat, Dukán Dániel kártérítési igényét, akit azonosító szám nélküli pribékek összevertek. A semmisségi törvény ellen is ágált, noha az csupán azt rögzítette, ami egy működő jogállamtól amúgy elvárható lenne: kizárólag rendőri vallomás alapján senkit nem szabadna elítélni. Tudniillik 2006 őszén a rendőrök szakmányban hamisítottak jegyzőkönyveket, futószalagon zárattak rács mögé ártatlanokat, politikai utasításra. Nem különös, hogy ez a Baka ember itt is a rosszfiúk pártját fogta?

Természetesen az előzmény sem mellékes. Sulyok Tamást törvénytelenül, a jogállamiságot megtaposva rúgta ki a Tisza-szekta. Ez tehát egy illegitim, törvényen kívüli helyzet. Akár kimondja ezt a Velencei Bizottság, az Euró­pai Bíróság vagy bármely sóhivatal, akár nem. Így Baka András legfeljebb egy törvényen kívüli államfő lehet, akit a magukat törvényen kívül helyező kólásdobozok választottak meg – maguknak. Minden, Baka által aláírt fecni pontosan annyit ér majd, amennyit a főnöke által a kampányban cígölt vécépapír-gurigák. És amikor (legkésőbb 2030-ban) jön a takarodó, mind odakerül, ahová az ilyenek valók.

Az persze igaz, nem nagyon választhatott volna magához méltóbb bábelnököt a szekta. Ahol a feleség lehallgatása dicsőség, ahol Magyarország beperlése, a szuverenitás föladása hazafiság és ahol az ellenséges kémeknek hozsanna jár, ott Baka Andrásnak tényleg jár valamilyen stallum.

Kaszás Tamás, Rónavölgyi Béla, Senkár János. Három magyar mártír Tatáról, akiknek Korbely János miatt kellett meghalniuk. Bakának nem ártana sűrűn imádkoznia, a bocsánatukért esedezni. Mielőtt a valódi, végső tisztítótűz utoléri.

(MNO)