Ifj. Lomnici Zoltán: Kiemelendő, hogy nem hagyta jóvá az alaptörvény-módosítást az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság hétfői döntése kapcsán fontos különbséget tenni a beadványok visszautasítása és az alaptörvény 17. módosításának alkotmányossá nyilvánítása között – mondta a Magyar Nemzetnek ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. 

A szakértő szerint a testület sem a köztársasági elnök megbízatásának megszüntetését, sem a képviselői cikluskorlátot, sem pedig az alkotmánybírákra vonatkozó hetvenéves korhatárt nem vizsgálta érdemben. 

Az Alkotmánybíróság mindhárom indítványt hatáskör hiányában utasította vissza. 

A testület álláspontja szerint az alaptörvény módosításainak vizsgálatára vonatkozó hatásköre kizárólag a megalkotásra és a kihirdetésre vonatkozó eljárási követelmények ellenőrzésére terjed ki. A hétfői döntések így nem jelentenek tartalmi alkotmányossági állásfoglalást a vitatott rendelkezésekről.

Ifj. Lomnici Zoltán hangsúlyozta: jogilag pontatlan és félrevezető lenne úgy értelmezni a döntést, mintha az Alkotmánybíróság „jóváhagyta” volna az alaptörvény 17. módosítását.

Fontos hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság nem mondta ki, hogy az alaptörvény 17. módosítása alkotmányos lenne. Semmilyen tartalmi, érdemi alkotmányossági vizsgálatot nem végzett a vitatott rendelkezésekről – fogalmazott a szakértő. Mint mondta, ennek oka az alaptörvény 24. cikkének (5) bekezdésében meghatározott hatásköri korlát. 

Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-módosításokat csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy azokat az előírt eljárási rendben fogadták-e el és hirdették-e ki. Ide tartozhat például a szükséges kétharmados többség megléte vagy az alkotmánymódosítási eljárás szabályszerűsége. A tartalmi kérdések azonban ezen a körön kívül esnek.

A Fidesz–KDNP beadványai elsősorban nem eljárási hibákat állítottak, hanem tartalmi kifogásokat fogalmaztak meg. Ezek már olyan kérdések, amelyek tartalmi kontrollt igényelnének, erre azonban az Alkotmánybíróságnak a hatályos alkotmányos szabályok alapján nincs felhatalmazása 

– magyarázta ifj. Lomnici Zoltán.

Az alkotmányjogász szerint az Alkotmánybíróság alkotmánymódosításokkal kapcsolatos hatásköre a negyedik alaptörvény-módosítás óta rendkívül szűk.

Ez azt jelenti, hogy a testület főszabály szerint nem mérlegelheti, hogy egy új alkotmányos rendelkezés összhangban van-e az alaptörvény más szabályaival, a jogállamiság követelményével vagy az alaptörvény alapvető értékeivel. A többségi álláspont ezúttal is a hatályos alkotmányszöveghez igazodott.

Az Országgyűlés alkotmánymódosító hatalma tartalmi értelemben gyakorlatilag ellenőrzés nélkül marad mindaddig, amíg az eljárási szabályokat betartják – fogalmazott a szakértő. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy alkotmányjogi szempontból ne lehetne komoly kérdéseket feltenni egy-egy alkotmánymódosítás kapcsán. Csupán azt, hogy ezekre a kérdésekre az Alkotmánybíróság jelenlegi hatásköri keretei között nem feltétlenül adhat választ. 

Ifj. Lomnici Zoltán felidézte Stumpf István korábbi alkotmánybíró álláspontját is, amely szerint az Alkotmánybíróságnak nem csupán lehetősége, hanem alkotmányos kötelessége is fellépni akkor, ha valamely jogalkotói döntés megbontja a jogrendszer belső egységét.

Stumpf érvelése szerint különösen fontos az alaptörvény egységének védelme: az Alkotmánybíróságnak akkor is biztosítania kell az alkotmányos rendszer koherenciáját, ha az adott döntést maga az Országgyűlés kétharmados többsége hozta meg. Az alkotmányjogász szerint ebből az a tágabb alkotmányjogi kérdés következik, hogy meddig terjedhet az alkotmányozó hatalom, és hol húzódnak annak korlátai.

Az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi szerepe maga foglalja magában azt a kötelességet, hogy az alaptörvényt egyetlen és egységes dokumentumként védje

– emelte ki. 

(MNO)