A történelem ismétli önmagát, vagy csak kísérteties a hasonlóság? Különösen fájdalmas ezeket a sorokat éppen ma, augusztus 20-án megfogalmazni.
Legszentebb nemzeti ünnepünkön, államalapításunk emléknapján papíron a nemzeti egységet és Szent István örökségét ünnepeljük. A valóság azonban egészen más. Aki ismeri a 20. század magyar történelmét, az ma egyre gyakrabban érezhet gyomorszorító dejavu-t a közéletet figyelve. A módszerek finomodtak, a fekete autók helyett ma a propagandagépezet dolgozik, de a megosztás és a megbélyegzés mechanizmusa pontosan ugyanarról a tőről fakad.
A Rákosi-korszakban a „kulák” nem egyszerűen egy tehetősebb gazdát jelentett, hanem egy mesterségesen kreált ellenségképet, a rendszer hivatalos bűnbakját. A kollektív bűnösség elve alapján listázták, lehetetlenítették el és tették tönkre őket. Ma, évtizedekkel később azt látjuk, hogy a fideszeseket, nemzetben gondolkodókat, ma már ellenzékieket, próbálják hasonló módon a nemzet testéből kivetendő, idegen elemként beállítani. Mi lettünk az új kulákok.
És mi a helyzet a civil szervezetekkel?
A második világháború után a magyarországi svábokat egy tollvonással, kollektíven kiáltották ki bűnösnek, hazaárulónak, hogy aztán kitelepítsék őket. Ma a civilek töltik be ezt a szerepet a hatalom szemében: ők az új svábok, akiket meg lehet bélyegezni, maffiatagoknak, korruptnak lehet nevezni és rá lehet őket pakolni egy térképre.
Ez nem csupán politikai taktika, hanem egy mélyen kártékony ideológia, amely jó és rossz magyarokra osztja a társadalmat. Ameddig ez az osztályozó, kirekesztő logika uralja a közbeszédet, addig Magyarországon soha nem lesz társadalmi megbékélés. Nem lehet egy nemzetet úgy újraegyesíteni, ha a hatalom folyamatosan újabb és újabb belső ellenségeket jelöl ki a saját túlélése érdekében.
Martin Niemöller német lelkész híres gondolata ma fájdalmasan aktuális, még ha a szereplők változnak is. A történelem megtanította nekünk: amikor elkezdenek megbélyegezni egy csoportot, nem szabad félrenézni. Mert először jönnek a fideszesekért, és mi hallgatunk, mert nem vagyunk fideszesek. Aztán jönnek a NER-esekért, és mi hallgatunk, mert nem vagyunk NER-esek. Aztán jönnek a civilekért is.És ha továbbra is csendben maradunk, a végén, amikor értünk jönnek, már nem lesz senki, aki szót emelhetne értünk.