Orbán Viktor egykori miniszterelnököt csak egy másik vezér, méghozzá egy ellenvezér tudta megbuktatni az április 12-i választáson. Nem a hatalom ridegségét enyhítő széplelkű hozzáállás, nem a jogállamiságról sokat papoló liberális demokraták, nem a munkavállalói jogokat sokat (és erőtlenül) emlegető balosok, nem a hol ilyen, hol olyan ellenzéki összefogósdi volt képes a kormányváltásra 2026-ban.
Helyettük egy olyan új párt tört felszínre és aratott nagy győzelmet, amelyik már ellenzékben is elsősorban egy emberre épült, egy vezéregyéniségre, aki karizmájával, elképesztő munkabírásával, erőszakos, nemegyszer agresszív stílusával megtestesítette a kormányváltó erőt. Magyar Péter beszélt a gyűléseken, ő adott rengeteg interjút, rajta kívül más alig jutott szóhoz.
Az ő személyét külön kiemelte, hogy az eredeti ígérettel szemben nem nyitották meg a Tisza Párt tagságát, vagyis harminc alatt maradt a párttagok létszáma.
Ezzel elzárták a lelkes aktivistákat és a Tisza-szigetek tagjait attól a lehetőségtől, hogy belépjenek a pártba, befolyásolják annak sorsát, a legambiciózusabbak pedig akár a párt elnökségébe is jelöltessék magukat.
Ám cserébe a Tisza Párt megkímélte magát attól, hogy a szélesebb körű párttagság miatt rétegezettebbé, tagoltabbá váljon a párt, hogy valódi párthoz illő országos szervezeti struktúra, vagyis országos és helyi klikkek, érdekcsoportok alakuljanak ki. A rendkívül szűk párttagság viszont azt jelenti, hogy a választási győzelemért oly sokat pultozó, szórólapozó és a Facebookon kommentelő Tisza-aktivisták, önkéntesek nem szólhatnak bele az immár kormánypártként működő szervezet belső életébe.
Az országos struktúra hiánya és a rendkívül alacsony taglétszám még inkább kiemeli Magyar Péter személyét, a pártelnökség tagjain kívül gyakorlatilag senki sem látható a párttagságból.
A kormányváltás óta Magyar Péter kiemelkedő szerepe tovább erősödött. Magyarországon az 1990-es választás óta egyértelműen a miniszterelnök a politikai rendszer meghatározó szereplője, kétharmados alkotmányozó többség birtokában pedig még nagyobb jelentőségük van a kormányfő szavainak és döntéseinek. Magyarországon ráadásul erős a parlamenti frakciófegyelem, ami azt jelenti, hogy a frakcióvezetés feladata alapvetően a kormány előterjesztéseinek a képviselőcsoporton belüli politikai támogatásának a megszervezése és – meggyőzéssel, hízelgéssel, akár zsarolással – annak a biztosítása, hogy a kormány mögött biztos parlamenti többség álljon.
A Tisza Párt kétharmados többséggel rendelkezik az Országgyűlésben, mivel pedig Magyar Péter a szűk párttagság és a nem létező országos struktúra miatt nagyon kiemelkedik a Tisza Pártból, így értelemszerűen a Tisza-frakcióból is. Ehhez jön a hagyományosan erős frakciófegyelem is, ami – mint látható az eddigi parlamenti határozathozatalokból – a Tisza országgyűlési képviselőire nézve is elvárás.
A szűk párttagság miatt viszont az a fura helyzet állt elő, hogy nemcsak a Tisza-szigetek tagjai nem lehetnek párttagok, de a 141 tiszás országgyűlési képviselő nagy többsége sem – valljuk be, ez unikális a magyar párttörténetben –, amiből még lehetnek feszültségek.
Ha ugyanis egy parlamenti képviselő nem lehet tagja a pártnak, vagyis azon belül ő sem befolyásolhatja a politikai folyamatokat, a kormány döntéseiért viszont politikai felelősséget kell viselnie, akkor fokozódó feszültségek esetén könnyebben válhat ki a Tisza-frakcióból. Szervezetileg és a bajtársiasság révén sem köti semmi a Tisza Párt tagjaihoz, így érzelmileg is könnyebb lehet számára az elszakadás. Persze itt még nem tartunk, az első száz nap nagy részét, egészen a Polgár-ügyig, a lelkesedés hatotta át.
Párttagság híján egy tiszás képviselő a „rendszerváltás” nem éppen pontosan körülhatárolt, meglehetősen elnagyolt érzéséhez és Magyar Péterhez lehet hű.
Annál is inkább, mert a kormányból sokszor csak a kormányfő látszik. Ez a jelenség nem teljesen új annyiban, hogy az 1990-es rendszerváltással egy Németországból átvett „kancellár típusú” miniszterelnöki hatalom jött létre, vagyis a miniszterelnök joga lett meghatározni a kormány politikáját, a miniszterek egyértelműen a miniszterelnök akarata alá vannak rendelve, különösen, ha nincs koalíciós kormányzás (2010 nyara óta nincsen).
A kormány élén eltöltött eddigi száz nap alatt Magyar Péter megtartotta az erős miniszterelnöki hatalom harminchat éves hagyományát, legfeljebb annyi engedményt tett, hogy a miniszterelnök által vezetett kormány hatalmát szélsőségesen kitágító orbáni rendeleti kormányzást nem tartotta meg. Ám a legtöbb minisztere alig látszik őhozzá képest, Vitézy Dávidon kívül interjút alig adnak, és közösségi médiás szereplésük is visszafogottnak mondható a miniszterelnökhöz képest.
Magyar Péter intenzív közösségi médiás (Facebook-, YouTube-, TikTok-) jelenléte tovább erősíti a miniszterelnöki szerep erejét, ami közjogilag eleve megvan neki. A Karmelitában tartott májusi tárlatvezetésen, a kordon lebontásánál, a kormányszóvivői tájékoztatókon és a parlamenti szócsatákban is gyakran láthattuk Magyar Pétert az elmúlt száz napban, és se szeri, se száma azoknak a videóknak, amelyek azt hivatottak bemutatni, hogy a miniszterelnököt nem szédítette meg a hatalom, a választópolgárokkal pedig továbbra is mosolygós és barátságos. Ellenfeleivel már korántsem az, szinte minden konfliktusért lehajol.
Miniszterelnökként sem volt hajlandó felhagyni azzal a gyakorlatával, hogy nem politikus közszereplők vagy internetes hírportálok Facebook-oldalain kommenteljen. Nemrég a „nem hinném” volt az a két miniszterelnöki szó, amely hirtelen két közmédiás karriert hiúsított meg.
Elsősorban ő beszél a Paks környéki fenékküszöb munkálatairól is – mellette miniszter alig kaphat szót –, és kamerák előtt tartja nyomás alatt a projekt szakmai vezetőit, hogy minden rendben legyen. Dicsekszik azzal, hogy mégsem kell teljesen lekapcsolni a paksi atomerőművet, majd azzal, hogy fokozatosan visszakapcsolják a turbinákat…
De mi lesz, ha balul üt ki a projekt? Akkor Magyar Péterre hullik vissza a felelősség, hiszen szinte állandóan ő szerepelt, még a folyóban is mezítláb gázolt… Nem, a kudarc nem fordulhat elő, ezért már eddig is rengeteg időt töltött a helyszínen, hogy rendben menjenek a dolgok.
Majd a vezér elrendezi, a nép is elsősorban őt kell hogy lássa a válságkezeléskor, és nem mondjuk a papíron az energiapolitikáért és a vízügyért felelős Kapitány Istvánt vagy Gajdos Lászlót. De ez a vezéri minta érvényesült az elmúlt száz napban az Országgyűlés napirend előtti felszólalásaiban, megannyi sajtótájékoztatón vagy megannyi Facebook-posztban is.
A magyar politikában megmaradt a vezéri elv, csak most a vezért nem Orbán Viktornak hívják, hanem Magyar Péternek.
A vezéri hajlamot megfékező, valóban egyezkedő, a társadalmat érdemben bevonó deliberatív kormányzás és a kormányzati hatalom jelentős korlátozása egyelőre várat magára.
A most véget ért száz nap belpolitikailag inkább Magyarország új vezére hatalmának kiépítéséről és szereplési vágyának kiéléséről szólt.
(index)
Kedves Olvasóink!
A legnagyobb támogatás számunkra az, ha direktben keresitek portálunkat, amiért hálásak is vagyunk.
Igyekszünk azoknak is megfelelni, akik a közösségi oldalakon keresik a híreket, ezért elindítottuk a Messenger csatornánkat.
Közvetlenül elküldjük neked a nap legfontosabb cikkeit portálunkról.
Köszönjük ha feliratkoztok!
Nektek egy kattintás, nekünk hatalmas segítség.