Augusztus 20-án Magyar Péter odalépett a Szent Jobb-körmenetben haladó Erdő Péterhez. A bíboros megállt, kezet fogott vele, ezzel néhány pillanatra maga a haladó menet is feltorlódott.
Mi történt ezután? Erdő Péterre elképesztő gyalázkodás zúdult tiszás kommentelőktől.
„Undormánynak”, „mocskos kétszínű csuhásnak”, „undorító féregnek” és „hulladékembernek” nevezték, az egyik kommentelő pedig már arról írt, hogy „egy véletlen baleset segítene”.
Mi volt Erdő Péter rettenetes vétke? Megállt, és kezet fogott Magyar Péterrel. Az már mellékes zönge, hogy Magyar lépett oda a bíboroshoz, és emiatt megállt a Szent Jobb körmenet...
Alig telt el néhány nap, és elérkeztünk a következő kézfogáshoz. A mohácsi megemlékezésen Kőszegi Krisztián, az Országgyűlés tiszás alelnöke nyújtott kezet Kövér Lászlónak. Kövér viszont nem fogadta el. Erre Kőszegi már arról írt, hogy egy volt házelnöktől „ennél több méltóságot várnánk”, a kézfogás megtagadása pedig szerinte tovább mélyíti a társadalmi megosztottságot.
Tessék mondani, akkor most pontosan hogyan működik ez?
Amikor Erdő Péter kezet fog egy tiszással, azért lehet gyalázni. Amikor Kövér László nem fog kezet egy tiszással, akkor azért kell felháborodni.
Így azért meglehetősen nehéz megfelelni az új politikai etikettnek. Talán azonban nem is a kézfogásról szól egyik történet sem, hanem arról az egyre erősebben látható politikai gondolkodásról, amelyben mindig az számít erkölcsösnek, amit éppen a saját oldal tesz, és mindig az válik felháborítóvá, amit a másik.
A kézfogás ugyanis nem közjogi kötelezettség és nem jár alanyi jogon. Udvariassági és emberi gesztus, amelynek éppen azért van jelentése, mert önként adjuk. Kövér László döntését lehet modortalannak, túlzónak vagy egy megemlékezéshez méltatlannak tartani, de senki nem köteles úgy tenni, mintha tisztelné azt a politikai közösséget, amelynek magatartását elfogadhatatlannak tartja és amelyik egyébként őt is nullahuszonnégyben gyalázza.
Különösen groteszk ezt éppen azok után számon kérni, hogy ugyanennek a politikai közegnek egyes kommentelői néhány nappal korábban egy bíborost azért gyaláztak, mert az megtette pontosan azt, amit most Kövér Lászlótól követelnek: kezet fogott egy tiszás politikussal.
Kőszegi Krisztián Mohács tanulságaként az együttműködés fontosságáról és a széthúzás veszélyéről beszélt. Ez önmagában szép gondolat, csakhogy a kölcsönös tisztelet nem egyirányú utca, és nem lehet kizárólag a politikai ellenféltől elvárni.
Ha azt szeretnénk, hogy egy kézfogás ismét az alapvető emberi tisztelet gesztusa legyen, akkor talán először azt a politikai közeget kellene megteremteni, amelyben egy kézfogás miatt senkit nem neveznek féregnek, hulladékembernek, és főleg nem kívánnak neki „véletlen balesetet”.
Mert jelenleg egészen különös szabály látszik kialakulni: ha kezet fogsz egy tiszással, baj van. Ha nem fogsz kezet egy tiszással, akkor is baj van. Vagy ennél egyszerűbb a szabály? Mindig az a bűn, amit nem a Tisza akar?
(PubliQo)
Kedves Olvasóink!
A legnagyobb támogatás számunkra az, ha direktben keresitek portálunkat, amiért hálásak is vagyunk.
Igyekszünk azoknak is megfelelni, akik a közösségi oldalakon keresik a híreket, ezért elindítottuk a Messenger csatornánkat.
Közvetlenül elküldjük neked a nap legfontosabb cikkeit portálunkról.
Köszönjük ha feliratkoztok!
Nektek egy kattintás, nekünk hatalmas segítség.