Tokatábornok unokatestvére beleállt Kármán bankárba, amiért nem ő lesz a NAV elnöke

Ruszin Zsolt hosszú Facebook-posztban számolt be arról, hogy lassan kénytelen megbarátkozni a gondolattal: valószínűleg nem ő lesz a NAV következő elnöke. Pedig, mint írja, meglehetősen komolyan készült a feladatra. 

Kiszállt volna abból a cégcsoportból, amelynek jövedelme állítása szerint a NAV-elnöki fizetés többszöröse, lemondott volna ezres nagyságrendű ügyfélköre kiszolgálásáról, és feladta volna azt, amit évtizedek alatt felépített.

A csalódottság azonban olyan információkat is felszínre hozott, amelyek jóval érdekesebbek annál, hogy Ruszin Zsolt kap-e elnöki széket vagy sem.

A TISZA-kormány eredetileg már megtalálta a NAV vezetőjét. 

Kármán András pénzügyminiszter Tamásné Czinege Csillát kérte fel a hivatal állandó vezetésére, majd a döntést érő kritikák után visszaléptek ettől, és meghirdették a NAV új elnökének kiválasztását szolgáló, nyíltnak és transzparensnek nevezett pályázatot.

Ruszin szerint azonban a nagy transzparencia meglehetősen sajátos formát öltött. Állítása szerint nincs nyilvános pontozási rendszer, nincs nyilvános rangsor, nincs olyan bírálóbizottság, amelynek értékelése alapján megszületne a döntés, az elutasított jelentkezők számára pedig a kiírás érdemi indokolást sem garantál. 

A jelentkezők meghallgatása után végül maga Kármán András pénzügyminiszter dönt saját mérlegelési jogkörében.

Mindez azért figyelemre méltó, mert az egész pályázat politikai indoklásának egyik fontos eleme éppen a NAV politikai befolyástól való távolítása volt. 

Ruszin arra is felhívja a figyelmet, hogy a hatályos szabályozás szerint a NAV elnöke felett továbbra is a pénzügyminiszter gyakorolja a munkáltatói jogokat. Vagyis ugyanaz a miniszter választja ki az elnököt, akinek később munkáltatóként is alárendeltje marad.

Ruszin kifakadása azonban tartalmaz egy ennél konkrétabb célzást is. Azt állítja, hogy tudomása szerint a NAV jelenlegi felsővezetéséből többen pályáztak az elnöki székre, majd megemlít egy főosztályvezetőt, akinek szerinte tavaly külön főosztályt hoztak létre azért, hogy a PwC-től visszatérhessen a NAV-hoz.

Nevet nem ír, de a nyilvánosan elérhető adatok alapján van egy meglehetősen érdekes találat. Czöndör Szabolcs.

Czöndör korábban a NAV-nál dolgozott, majd a PwC Magyarország adó- és jogi tanácsadási üzletágához került, 2025-ben pedig már ismét a NAV-nál, az Adószakmai Innovációs Főosztály vezetőjeként szerepelt. A NAV-elnöki pályázat ráadásul előnyként értékeli többek között az adó- és vámterületen végzett nemzetközi együttműködésben, európai uniós vagy OECD-s szakmai fórumokon, illetve külföldi társhatóságokkal folytatott együttműködésben szerzett tapasztalatot. 

Ruszin szerint ez olyan speciális feltétel, amely viszonylag kevés jelentkezőre illeszkedhet, néhány ember szakmai múltjához viszont annál pontosabban passzolhat.

Ebből természetesen nem következik, hogy Czöndör Szabolcs pályázott a NAV elnöki posztjára, hiszen Ruszin nem nevezi meg az általa említett főosztályvezetőt. Arra sincs bizonyíték, hogy a pályázatot bárkire személyre szabták volna. Ruszin maga is óvatosan fogalmaz: nem állítja, hogy a pályázat meg lenne bundázva, hanem azt mondja, hogy az eljárás konstrukciója szerinte nem oszlatja el ennek gyanúját.

Ezt azért érdemes rögzíteni, mert nem valamelyik kormányellenes lap találgatásáról vagy egy fideszes politikus támadásáról beszélünk. Mindezt **Ruszin Zsolt, Ruszin-Szendi Romulusz unokatestvére és a NAV elnöki posztjának egyik nyilvánosan vállalt pályázója írta le**.

Ráadásul Ruszin a saját történetén keresztül meglehetősen kellemetlen képet fest a TISZA-kormány személyzeti politikájáról is. Felidézi Boda Nikoletta pénzügyminisztériumi parlamenti államtitkár júniusi kijelentését, amely szerint a korábbi minisztériumi apparátus tagjai maradhattak, miután elbeszélgettek velük. Ruszin ezt azok arculcsapásának tartja, akik korábban éppen a NER alatt kialakult minisztériumi légkör miatt távoztak.

Különösen szórakoztató mindehhez Ruszin saját szerepfelfogása. 

Leírása alapján ő nem egyszerűen pályázott a NAV vezetésére, hanem lélekben már szinte beköltözött az elnöki irodába. 

Közli, hogy szükség esetén azt is megmondta volna Kármán Andrásnak, hogy „András, ez szakmailag ostobaság”, majd azt is hozzáteszi, hogy amennyiben megvalósíthatta volna a programját, a NAV-nál már napi történés lenne a „tisztítótűz”, miközben az újonnan létrehozott NVVH még a székházát keresné.Nelson Mandela is előkerül, mert Ruszin a saját korábbi NAV-os büntetőügyét ahhoz hasonlítja, mintha Mandelát az apartheid idején történtek miatt nem engedték volna indulni az elnökválasztáson.

Szerénységből tehát nincs hiány. A sértettségnél azonban sokkal fontosabb az a kérdés, amelyet Ruszin saját maga tett fel: valóban a legjobb NAV-elnököt keresték, vagy egy már elképzelt személyhez keresték meg a megfelelő pályázati eljárást? Erre jelenleg nincs bizonyított válasz. Viszont Ruszin-Szendi Romulusz unokatestvére volt olyan kedves, hogy adott néhány kapaszkodót, amelyek alapján érdemes lesz figyelni a pályázat eredményét. 

(PubliQo)