A REKK kutatói szerint mintegy 37,4 milliárd forintos többletköltséget okozhatott a Paksi Atomerőmű nyári visszaterhelése. Elemzésük szerint az MVM-nek a kieső termelést a piacon kellett pótolnia, miközben a problémák egy része előre látható lehetett.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatói szerint jelentős többletköltséget okozott a Paksi Atomerőmű nyári teljesítménykorlátozása. A G7-en megjelent véleménycikkben Felsmann Balázs és Mezősi András azt becsülte meg, mekkora költsége lehetett annak, hogy a kieső atomenergiát más forrásokból kellett pótolni.
A piacon kellett megvenni a hiányzó áramot
A számítás logikája szerint a Paksi Atomerőmű által meg nem termelt villamosenergiátaz MVM-nek piaci áron kellett beszereznie, hogy teljesíteni tudja ellátási kötelezettségeit. A kutatók a HUPX és az ENTSO-E nagykereskedelmi árait, valamint a Mavir termelési adatait elemezték.
A vizsgált időszak a július közepén kezdődő és augusztus 26-ig tartó korlátozásokat ölelte fel, amikor az atomerőmű teljesítményét több lépcsőben csökkentették.
A REKK becslése szerint a kiesett termelés pótlása és az erőmű önköltsége közötti különbség összesen 37,4 milliárd forintos veszteséget okozhatott. Voltak olyan napok, amikor a napi veszteség meghaladta a kétmilliárd forintot.
A kutatók a Paksi Atomerőmű 2025-ös beszámolójából indultak ki, amely alapján körülbelül 14 forintos kilowattóránkénti önköltséggel számoltak.
Nem volt váratlan a probléma
A cikk egyik fő állítása, hogy a nyári alacsony vízállás és a magas vízhőmérséklet nem tekinthető teljesen előre nem látható eseménynek.
A szerzők szerint már korábbi hidrológiai vizsgálatok, valamint az Országos Atomenergia Hivatal 2025-ös jelentése is figyelmeztetett arra, hogy a klímaváltozás miatt a Duna vízállása és hőmérséklete egyre nagyobb kockázatot jelenthet az erőmű működésére.
A jelentés szerint a nyári melegedés és a tartós szárazság az erőmű hűtővízellátását is veszélyeztetheti.
A szerzők szerint, ha egy ilyen helyzetre előre lehetett számítani, akkor az ebből eredő üzleti veszteség nem hárítható automatikusan a társadalomra. Úgy vélik, hogy a hűtési rendszer átalakítása, a szivattyúzás fejlesztése vagy más műszaki beavatkozás hosszú távon olcsóbb lehetett volna, mint a nyári korlátozások miatt elszenvedett több tízmilliárd forintos veszteség.