Bede Zsolt: "Ezt a harcot nem lehet budai ficsúrként megvívni"

Bede Zsoltot Lass Gábor, a Demokrata munkatársa kérdezte:

– Ha beírom a nevét az internetes keresőbe, rögtön megjelennek a jelzők: provokatőr, propagandista, troll, bajkeverő, orbánista blogger. Ön hogyan határozza meg magát?

– Sokat gondolkodtam ezen, de nincs olyan meghatározás, amelyet őszintén magamra tudnék húzni. Azt teszem, amit helyesnek érzek, és amiről úgy gondolom, hogy a hazám javát szolgálja. Ha beírja az én nevemet, vagy akár Orbán Viktorét, Bayer Zsoltét, illetve bármely jobboldali közszereplőét, a kereső rendszerint a legelőnytelenebb fotókat hozza fel. Mi vagyunk a bunkók, a gyökerek, a gyalázkodók, aztán elég bekapcsolni a parlamenti közvetítést, és máris világos, honnan ömlik a szenny.

– Mikor kezdte el foglalkoztatni a közélet?

– A családi történetek miatt nagyon korán. Nagyapám hadifogoly volt, és szinte csodával határos módon tért haza a Szovjetunióból. Az 1956-os forradalom idején az ÁVH célkeresztjébe került, miután az egyik szomszédja feljelentette, hogy részt vesz az eseményekben. Elvitték, de orosztudásának köszönhetően ki tudta beszélni magát, így elengedték. Amikor hazatért, szíjjal verte el a besúgó szomszédot. A másik nagyapámról is őrzök egy fotót, ahogy 1956-ban a Petőfi-szobornál áll. Ez a háttér meghatározó volt. Apám újságárus volt, így gyerekként szinte napilapok között nőttem fel. Nyolcévesen még Dörmögő Dömötört olvastam, később jöttek a politikai lapok. Mindent elolvastam, ami a kezembe került. Tizenkét-tizennégy évesen már apámmal jártam a MIÉP tömegrendezvényeire. Akkoriban persze jobban érdekelt a foci, a kondizás és a lányok. Nem a politika állt a középpontban, pedig lett volna okunk morogni az MSZP–SZDSZ időszakában. Mi még éltük az életünket. A mostani tiszás fiatalokhoz képest ez egészen más világ volt. Néztem Magyar Péter kampányát, fiatal gyerekek rohantak oda hozzá, hogy „Peti, olcsóbb lesz a kakaó?” Nekik alig van más életük, csak mennek tüntetni, miközben még nincs valódi élettapasztalatuk.

– Mikor vált világossá, hogy nem elég figyelni a közéleti eseményeket, hanem aktívan részt is kell vennie bennük?

– 2006 és 2010 között. Akkor értettem meg, milyen az, amikor egy társadalmi csoportot csőcseléknek bélyegeznek, ahogy 1956-ban is tették. A baloldal minket is így nevezett, miközben az Orbán-kormány ellen tüntetők jogi segítséget kaptak, színpadokat építettek nekik, és rendőri biztosítással zárhattak le hidakat. Mi 2006-ban egészen más körülmények között mentünk utcára: tudtuk, hogy bármelyikünknek kilőhetik a szemét. Volt ismerősöm, akit a rendőrök úgy összevertek, hogy kórházba sem mert menni, mert féltette az állását. Aki akkor a hatalom ellen tüntetett, az az egzisztenciáját kockáztatta. 2010 után azért mentem el választani, mert nem akartam, hogy a gyermekem abban a korszakban nőjön fel, amelyben én éltem. Most elvesztettük a választást, és újra itt vannak a bolsevikok. A helyzet pedig súlyosabb, mint amiben felnőttem. A fiam nem egyszerűen a Gyurcsány-érát kapta vissza, hanem azt a világot, amelyben a nagyszüleim és a szüleim éltek.

– Arra gondol, hogy a fia is átélte, amikor rendőrök jelentek meg az otthonukban Pottyondy Edina feljelentése után, a Vadhajtások egyik cikke miatt?

– Igen. Otthon volt velem, amikor nyolc rendőr jött értem. A lépcsőházban találkoztunk velük, épp indultunk volna, de visszaparancsoltak, hogy nyissam ki az ajtót. Falhoz nyomtak. Nyolc rendőrnek nem álltam volna ellen, mégis ezt írták a jelentésbe. Telefonálni nem engedtek, az ügyvédemet sem hívhattam. A fiamat közben az anyja kereste, de neki sem engedték felvenni. Kértem, hadd beszéljen vele, mert aggódik érte. Erre rám szóltak, hogy ha én vagyok az apja, biztonságban van, és nincs szüksége az anyjára. A megaláztatás része volt, hogy a házkutatás alatt végig nyitva hagyták az ajtót, hadd hallja minden szomszéd, mintha gyilkosért jöttek volna. Jelen volt egy százados is, akivel korábban, a Fidesz-kormány idején, egy másik ügyben teljesen normálisan beszéltem. Most ő volt a legdurvább. Lefoglaltak régi laptopokat, pendrive-okat, törött telefonokat, még a fiam készülékét is. Nemrég visszakaptam őket, de mindent raktárba tettem. Nem fogom használni, ki tudja, milyen megfigyelőszoftvert telepítettek rájuk. Pottyondy Edina egyetlen videójában több olyan mondat hangzik el, amit ha én mondanék, azonnal rendőrök jönnének értem. Vajon ma milyen bűnözőért megy ki nyolc rendőr? Közben Panyi Szabolcs arról panaszkodik, hogy az orbáni diktatúra megfigyelte. Tudtommal érte nem ment ki nyolc rendőr, és nem vitték el sem a laptopját, sem a telefonját. Akkor most ki él diktatúrában?

– Első közéleti akciója 2013-ban volt, amikor az ELTE BTK-n megzavart egy hallgatói fórumot. Miért tartotta ezt fontosnak?

– Akkor már javában zajlott az egyetemeken a neomarxista ideológiai nevelés, amelyből később kinőtt a Tisza választói bázisa. Ez hosszú, háttérben végzett építkezés eredménye volt, de mi, hazafiak már akkor figyelmeztettünk az LMBTQ-nyomulásra és a kultúrmarxizmusra. Engem a stílusom miatt támadnak, ehhez képest a tiszás fiatalok Puzsér-féle kampányzáróján a Hősök terén… attól a gyalázkodó hangnemtől minden jó érzésű embernek végigfut a hideg a hátán. A Parlamentben a tiszás padsorokból anyáznak, Magyar Péter Hegedűs Barbarának megy neki azzal, hogy „milyen anya maga?”, Juhász Hajnalkát pedig a külseje miatt gyalázzák. Nálunk mindig csak a reakciót veszik észre, a provokációt és a megelőző sértegetést valahogy senki sem akarja látni. Az én munkásságom nagyrészt arról szól, hogy egy görbe tükröt tartok. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Azt vallom, fel kell venni a kesztyűt. Ebben egyébként megerősített Orbán Viktor is, amikor azt mondta, hogy a Tisza választott fegyvernemet, nekünk pedig abban kell válaszolnunk. Engem folyamatosan mocskolnak, miközben ők szeretetországot hirdetnek, ahol elvileg senkit sem szabadna dehumanizálni. Naponta kapok halálos fenyegetéseket. Ha elmegyek a fiammal meccsre, azok, akik a szeretetországra szavaztak, odajönnek, és a tizenhat éves gyerekemen kérik számon az elmúlt tizenhat évet. Miért nem engem kérdeznek? Én vagyok Orbán híve. Miért nem hozzám jönnek oda? Miért egy tizenhat éves gyereket támadnak? Örüljenek inkább a győzelemnek, és építsék azt a szeretetországot.

– Mit tart a jobboldal legnagyobb hibájának?

– A jobboldali kommunikáció szétesett, szinte megsemmisült. Talán a bukás mutatta meg, hogy ez inkább pénzalapú média volt, és nem munkaalapú. A jobboldal mintha elvesztette volna a józan ítélőképességét, és a Facebookra támaszkodott. Amikor az Indexnél jött a váltás, hatvan ember felállt, és létrehozta a Telexet. A Mandinernél miért nem történt hasonló? Néhányan távoztak, de ötven embernek kellett volna átmenni egy kész, működő honlaphoz. Ehelyett maradt a Facebook. Csakhogy a Facebook nem valódi média, inkább az önmegvalósítás terepe. Orbán Viktor is erre utalt a választási vereség után. Össze kellett volna hozni három-négy komoly médiaműhelyt, de ehelyett Facebook-oldalak és véleményvezérek maradtak. Ha a jobboldal kulcsszava a szuverenitás, mit keresünk a Facebookon? Ott nincs szuverenitás, nem a miénk. Kitiltanak, letiltanak, elhallgattatnak. Ha beírok egy M betűt a keresőbe, azonnal Magyar Pétert dobja fel. Ha azt írom be, hogy Bede, semmit. Ez nem szuverén tér, hanem a liberálisok terepe, ahol soha nem fogunk győzni. Még az is jobb lett volna, ha visszahozzuk az IWIW-et, és azon építünk közösséget, egy magánkézben lévő platformon, ahol szerveződni lehet. Ehelyett DPK-csoportokat csináltunk.

– Akkor ne legyünk jelen a Facebookon?

– A Facebookra szükség van, senki sem mondja, hogy vonuljunk ki onnan, de önálló honlapokra még nagyobb szükség volna. A Telex jó példa erre: a sport-, technika-, tudomány- és bulvárrovataikba is beleszövik a legkeményebb szélsőliberális propagandát. Támogatást is kaptak, méghozzá Csehország leggazdagabb emberétől. Felépítettek egy működő médiát, miközben mi DPK-csoportokba szerveződtünk. Most a baloldal rajtunk nevet, mert nincs saját médiánk. Ők nem szelfiznek, hanem dolgoznak. Amit ma oknyomozásnak neveznek, azt sokszor készen kapják a titkosszolgálatoktól, de legalább megírják a cikkeket, végigviszik az akciókat, és elvégzik azt a piszkos munkát, amit szükségesnek látnak. Nálunk ez hiányzik.

– Mit gondol arról, hogy sokak szerint Bede Zsolt és a Vadhajtások nem illenek bele a jobboldalba?

– Le kell szögezni, a Vadhajtások és Bede Zsolt nem ugyanaz. Én a magam nevében beszélhetek. Orbán Viktor a Bayer Show-ban világosan fogalmazott: önkény van, erősebb hangokra van szükség, és ezt a harcot nem lehet budai ficsúrként megvívni. Én így mentem végig a kampányon, így élek ma is, és így fogok holnap is. Nem félek sem a fenyegetésektől, sem a rendőröktől, orbános pólóban járok az utcán. Erre a hangra van szükség. Közben megjelentek olyanok, akik Orbán Viktort megkerülve akarnak mozgalmat vagy pártot építeni, miközben tízből nyolc fideszes orbánista. Ha Orbán Viktort háttérbe szorítanánk, az a jobboldal végét jelentené. Azért támadnak, mert korábbi akcióimban a baloldali politikusokat az általuk használt hangnemben vontam kérdőre, és az utcán is nyíltan szembesítettem őket. Ettől lettem a jobboldal szégyene. Pedig amikor Toroczkai László féregnek nevezte Magyar Pétert, sokan elájultak, milyen bátor. Ha ugyanezt én teszem, nálam miért baj?

– Amikor a Jobbikkal szimpatizált, volt olyan időszak, amikor Vona Gábor közelebb állt önhöz, mint Orbán Viktor? Vagy mindig Orbán Viktor volt az első számú politikai igazodási pont?

– A MIÉP után a radikális Jobbikkal szimpatizáltam. Akkor sokan elhitték, hogy Csurka István vállalhatatlan, és ebből a hangulatból nőtt ki a Jobbik. Ma már úgy látom, Vona Gábor – eredeti nevén Zázrivecz Gábor – trójai faló volt. Huszonévesen ezt még nem láttam át, utólag viszont egyértelmű. A radikális oldal meghatározó szereplői mögé egy teljesen ismeretlen elnök került, és ezzel elkezdődött a vadhajtások lenyesése. Számomra a radikalizmust Budaházy György, Tyirityán Zsolt és Gaudi-Nagy Tamás jelentette. Amikor ők a perifériára szorultak, már látszott, hogy rossz irányba tartunk. Láttam, hogyan épül a háttér. Radnai Márk apja hetente tartott fejtágítást Magvasi Adriánnak, a Hatvannégy Vármegye egykori arcának, aki később néppártosodott. Vona Gábort is rendszeresen láttam ott. Aztán eltelt tizenöt év, és azok, akik egykor magyar zászlóval meneteltek, ma a legvéresszájúbb kommunistákat hozzák vissza. 2016 körül ért össze a gondolkodásom a Fideszével, és akkor azt éreztem, Csurka István után új szellemi vezető jelent meg.

– Hogyan látja a Mi Hazánk és a Fidesz viszonyát, illetve Toroczkai László és Orbán Viktor kapcsolatát?

– Csak összefogással lehet legyőzni a globalistákat. Vagy félreteszünk minden sérelmet, vagy megsemmisülünk. A Tisza érdeke most az, hogy összemossa a Fideszt és a Mi Hazánkat, pedig nincs köztük stratégiai szövetség vagy közös mozgás. A nemzeti oldalnak egy vezetője van: Orbán Viktor. A radikális oldal plafonja húsz százalék, ahogy azt a Jobbiknál is láttuk, efölött nincs valódi politikai tér. Az viszont figyelemre méltó, hogy az utcán egyre többen jönnek oda hozzám azzal, hogy nem értenek egyet bizonyos ideológiai irányokkal. Volt, hogy egy cigány honfitársam mondta, nem fogja hagyni, hogy a gyermekét LMBTQ-ideológiával fertőzzék az iskolában. Amikor pedig Magyar Péter azt mondja, hogy gonosz ember, aki nem adna örökbe gyermeket homoszexuális párnak, az már a többségnek is vörös vonal. Orbán Viktor idején mindenki utcára mehetett, egyedül a Hamász melletti tüntetést nem engedték. Most viszont sok mindent be fognak tiltani, például az LMBTQ-felvonulás ellen sem lehet majd tiltakozni, mert könnyen három év börtön lehet a vége. Olyan diktatúra jön, hogy csak na. Pócs János is utalt rá: mindaz, amivel a Tisza a Fideszt vádolta, az szerinte hatványozottan jelenik meg egy Tisza-kormány alatt. A tiszás fiatalok Orbán Viktor beszédei alatt azt kiabálták, hogy diktátor. Többükkel beszélgettem, és elmondtam nekik, hogy én hogyan éltem 2006-ban, milyen nehezen találtam munkát, és most az jöhet vissza. Azt is mondtam, hogy egyetlen kormány sem tett annyit a fiatalokért, mint az Orbán-kormány. Nem tudtam meggyőzni őket. A vendéglátásban dolgoztam, a turizmus Orbán Viktor alatt szárnyalt. Az ország még egy ideig abból él, amit az Orbán-kormány alatt elértünk, utána zuhanórepülés következik.

(Demokrata)