És azután mi lesz, Péter?

És azután mi lesz, Péter? 

- Mi lesz azután, miután egyenként, vagy kettesével, vagy éppen naponta öt-hatosával őrizetbe vetetsz, letartóztattatsz ellenzéki politikusokat, volt kormánytagokat, jelenlegi országgyűlési képviselőket? Mi lesz azután? Kétségtelen: Megteheted. De mi lesz azután?

- Javasoljuk, hogy tedd meg minél előbb! A listád már elkészült bizonyára. Mire vársz? Állíttasd elő, vetesd őrizetbe Orbánt, Rogánt, Lázárt, Szijjártót, vetesd őrizetbe a még képviselőként tevékenykedő összes fideszes politikust. Tedd meg! Megteheted! Egyenként vezettesd őket vezetőszáron, bilincsbe verve, de gondoskodj róla, hogy legalább kétszáz kamera és legalább ezer mikrofon legyen a helyszínen, amikor elvezetik őket látványosan. Gondoskodj arról is, hogy sorfalat álljanak a felhergelt rajongóid és köpdöshessék a letartóztatottakat. Megteheted! Éld ki minden perverz vágyadat. Megteheted. Csak kérdezzük, hogy mindezek után mi lesz?

- Vedd el a vagyonosok vagyonát, alázd meg őket is sorra. Ne egyszerre, mert akkor az csak egyetlen show-műsor. Rendezd meg gondosan. Minden napra jusson egy vagyonos vállalkozó, de egyszer elfogynak ők is.... És azután mi lesz, Péter?

- Egyre gyakrabban látunk a te szeretetországodban tisztességes embereket elbizonytalanodni és félni. Nem tőled félnek, Péter, hanem attól a jövőtől, amit te naponta egyre kilátástalanabbá teszel.

- Mi lesz, ha elfogynak a listádról a “maffiózók”, a “tolvajok”, a “trógerek”, a “bűnözők”, a “propagandisták”, a “gazemberek”? Mi lesz, ha már Potápi Árpád neve mellé az összes többi elhunyt politikust is felteszed a fekete listádra és azok is elfogynak?

- Mi lesz, ha már kidühöngted magad és arra ébredsz, hogy maradt még több, mint kétmillió becsületesen dolgozó, tisztességesen adózó állampolgár, amelyik átlát rajtad, a hazugságaidon, a hozzá nem értéseden, és látja, hogy a gúnyolódáson, a megalázásokon, a gyűlöletkeltésen kívül semmihez, de semmihez nem értesz? Mi lesz, ha olyan híreket kell hallanod reggelente, hogy ennek a kétmillió elégedetlen embernek a száma napról napra növekszik és már elfogyott minden “maffiózó”, minden “tróger”, már csak az a 2-3 millió “agymosott” marad, akiknek naponta kívántál jó vergődést és egyszer csak szembesülsz azzal, hogy vergődni szeretnének? Egyszerre. És “bevergődik” magukat az épületbe, vagy épület elé, ahol te pózolsz éppen kamerák előtt (végzed, amit te munkának vélsz)? És mi lesz, ha ezeknek a “vergődő” embereknek, akik féltik a jövőjüket, akik féltik a gyerekeik jövőjét, akik féltik a hazájukat, a nemzetüket, a hagyományaikat, az örökségüket, az értékrendjüket, a családjukat, ami számukra még szent, és nem bűnözők, nem gazemberek... mi lesz, ha ezeknek akkor ott szemtől szemben mondanod kell valamit?

- Péter! Mások megalázása, mások meghurcolása, mások megszégyenítése, mások kigúnyolása, lenézése, fikázása akkor sem válik erkölcsössé, ha a megalázó, vagy a gúnyolódó az igazság oldalán áll esetleg.

- Péter! Egy tapasztalt, tanult ember gyűlöli a kategóriákat, pedig te mást sem teszel, csak kategorizálsz. Péter! Bizonyára tudod, hogy a történelem nagy bűnei gyakran rettenetesen unalmas papírokon kezdődnek. Egy aláírás, egy pecsét, egy név, egy kategória: „Megbízhatatlan.” „Ellenséges elem.” „Gazember.” “Ellenzéki”. “Propagandista”. Milyen egyszerű szavak. Igaz? És milyen könnyű mögéjük rejteni egy embert, amikor elvakított, felhergelt emberek hallgatnak téged, de nem is akarnak belegondolni, hogy mi a lényege annak, amiket üvöltözöl... Tudod, miért kényelmes neked a kategóriák használata? Mert egy kategóriában nincs anya, nincs apa, nincs gyermek, nincs húsz-harminc év közös élet, nincs kézfogás, ölelés, csók, nincsenek könnyek, nincs öröm, vagy bánat, nincs hang, nincs semmi, CSAK EGY CÍMKE. És ha eléggé nagy címkét ragasztasz egy emberre és arra elég nagy betűkkel írod rá az általad meghatározott kategóriát, akkor egy idő után senki sem látja már az embert. Csak a bűnt, amelyet ráírtak.

- Gyakran a bosszú igazságnak látszik, de kérdezlek, mi lesz azután, miután már mindenkin bosszút álltál?

- Marcus Aurelius kétezer évvel ezelőtt óriási hatalmának tudatában is próbálta magát kordában tartani, te pedig kétezer évvel később az egész országot akarod kordában tartani, mert saját magadat nem vagy képes. Talán itt van a lényeg: talán ez a különbség egy uralkodó és egy zsarnok között.

- Nem értjük, hogyan lehet egy országot úgy szeretni, hogy közben félni kell az embereitől. Nem értjük, hogyan lehet a rend nevében rettegést teremteni. Nem értjük, hogyan lehet hazafiságnak nevezni azt, amikor egy embernek azért kell gyűlölnie a másikat, mert másképp gondolkodik. Nem értjük és nem fogjuk azt mondani, hogy értjük. Ezért kérdezünk.

- Péter! Olvastad Primo Levi “Ember ez?” című könyvét? Arról szól, mi történik akkor, amikor egy rendszernek sikerül elhitetnie az emberrel, hogy a másik ember már nem ember. Ez a kezdete mindennek. Egy embert nehéz elpusztítani, de egy kategóriát sokkal könnyebb. Talán ezért is lett népszerű (egyelőre) az a leszámolás-hadjárat, amit elindítottál, mert elérted, hogy a rajongóid (egy része) csak kategóriákat lásson, címkéket lásson és ne embereket.

- Olvastad Jób könyvét, Péter? Tudod mi az érdekes benne? Nem az az érdekes, hogy Jób szenved, hanem attól válik érdekessé, hogy megtanít arra, hogy miként lehet viselkedni a szenvedés közben és a szenvedés után. Jób nem mondja, hogy a “hatalomban lévőknek mindig igazuk van”. Nem is lázad. Csak kérdez. Nem szégyen azt mondani, hogy nem tudom, vagy nem értem. És mi most nem értjük, amit teszel, azt sem, hogy miért teszed. 

Azzal végképp nem értünk egyet, ahogyan teszed, amit teszel, de kérdezünk:“MI LESZ AZUTÁN, PÉTER, MIUTÁN MINDENKIT ELTAKARÍTOTTÁL A POLITIKAI “KARRIERED” ÚTJÁBÓL ÉS SZEMBEN TALÁLOD MAGAD HÁROMMILLIÓ EMBERREL, AKIKRE SEMMILYEN CÍMKÉT NEM TUDSZ AGGATNI??? VAJON AZ A HÁROM,- VAGY ADDIGRA MÁR NÉGYMILLIÓ EMBER FOGJA LÁTNI BENNED AZ EMBERT? VAGY ANNYIRA MEGSZOKJUK A KATEGÓRIÁKAT, HOGY ADDIG MÁR MI IS CSAK A CÍMKE FELIRATÁT VESSZÜK TUDOMÁSUL? DE TUDD, HOGY A SAJÁT CÍMKÉD TARTALMÁT IS TE ÍROD MAGADRA. NAPONTA. AZZAL, AMIT TESZEL, AHOGYAN TESZED”.

És amikor ez megtörténik, mert előbb-utóbb meg fog történni, akkor gondolkodj el, hogy azután mi lesz?"