Bayer Zsolt: Addig él a nemzet, ameddig emlékezik

Egy bús októberi napon aztán a bakó learatta a dús magyar termést. A bresciai hiéna kéjes örömmel szemlélte tizenhárom áldozatát.”

Golyó általi halálra ítélték és ebben a sorrendben végezték ki az első négyet:

Lázár Vilmos ezredes. „Halálos ítéletét éppen ötvennegyedik születése napján hajtották végre. Utolsó percig megőrizte bámulatos hidegvérét, mindvégig imádkozott és nemes lelke utolsó fohászával együtt szállt fel Isten trónja elé az égbe.”

Dessewffy Arisztid tábornok. Ezt mondta az őt vesztőhelyre kísérő minorita atyának: „Nekem a halál semmi, sok ezer halál lebegett körülöttem a csatában, csak nőmtől megválni, kit nagyon szeretek, ez oly fájdalmas.”

Kiss Ernő tábornok. „Elbúcsúzott Marchot várkáplántól, majd mélyen felsóhajtott: Szegény hazám! Vége mindennek! Isten büntesse meg hóhérainkat!”

Schweidel József tábornok. „Atyjától örökölt feszülettel kezében lehelte ki nemes lelkét […]. Holtteste jeltelen sírban porlad az aradi sáncok között.”

Kötél általi halálra ítélték és ebben a sorrendben végezték ki a következő kilencet:

Pöltenberg Ernő tábornok. „Pöltenberg nyugodtan leoldozta nyakkendőjét, kigombolta mellényét és a pribék felszólítására fellépett a bitófa alatti emelvényre. A hős tábornok meghatottan intett utolsó búcsút társainak a bitófa alól […].”

Török Ignác tábornok. „Török is sorba megcsókolta társait, s szilárd léptekkel haladt a bitó alá, oldalán Bardócz atyával. A bitó alá érve fellépett az emelvényre, a bakó nyakára illesztette a kötelet, és a hős tábornok pár perc múlva kiszenvedett.”

Lahner György tábornok. „Harmadszor Lahner tábornok bilincseit oldotta fel a főporkoláb. Lahner Pléva atyával nyugodtan ment a bitó alá s mindvégig imádkozott. Pár perc múlva ő is kiszenvedett.”

Knezic Károly tábornok. „Pléva atyától kísérve ment a bitófa alá, hangosan imádkozva a halottak imáját. Mikor a hóhér a hurkot a nyakába tette, még akkor is imádkozott és imádság közben szállt nemes lelke az égbe.”

Nagysándor József tábornok. „A tábornokot Vinkler atya könnyezve kísérte a bitó felé. Nagysándor észrevevén a lelkész könnyeit, így szólt: A könny itt hasztalan tisztelendő úr, inkább imádkozzunk! Térdre borulva mondta el a halottak imáját, majd kezet szorítva a lelkésszel, büszke fenséggel lépett a bitófa alá. Bátran odanyújtotta nyakát a bakónak, »hodie mihi, cras tibi!« kiáltja hóhérainak és »éljen a haza!« kiáltással kileheli lelkét.”

Leiningen-Westerburg Károly. „Mikor a bakó nyakára illesztette a kötelet, odakiáltott társaihoz: Isten veletek bajtársak! Nemsokára egy más, igazabb bíró előtt fogunk állani, ki igazságosabban fog felettünk ítélni! Surjánszky atya nem tudta visszafojtani felindulását és sírni kezdett…”

Aulich Lajos tábornok. „A hős tábornok elbúcsúzott társaitól és a lelkészektől, s Sujánszky kíséretében nyugodtan ment a bitófa alá...”

Damjanich János tábornok. „Oldalán Szombathy és Sujánszky lelkészekkel lassan a bitó alá ért, megszorítván a lelkészek kezét így szólt Sujánszkyhoz: Tisztelendő barátom, áldja meg az Isten, ne felejtse el, amire kértem. Ezzel megcsókolva Sujánszky homlokát a bitó alatti zsámolyra lép, odanyújtja nyakát a bakónak és csodálatos hidegvérűséggel így szól: Kérem, vigyázzon a szakállamra, össze ne kuszálja, az mindig kedves volt előttem! Majd e szavakkal: Szegény Emíliám! Éljen a haza! – a győzhetetlen hős kilehelte nemes lelkét.”

Vécsey Károly tábornok. „Mielőtt a zsámolyra lépett volna, az előbb kiszenvedett Damjanich tábornok még meleg hullája elé lépett, s lehajolva megcsókolta a hős tábornok kezét. […] Ezután a vitéz tábornok fellépett a zsámolyra, odanyújtotta nyakát a bakónak és pár perc múlva ő is kiszenvedett.”

Így történt. És mi nem felejtjük. És ne felejtsük azt sem, ami ma történik. Hiszen mindezzel még nekünk lesz dolgunk.

(MNO)