„Búcsúzunk a 102 éves vitéz Bartha Mihálytól, aki egész életével a szülőföld iránti hűségről, a kötelességtudatról és a magyarságba vetett hitről tett tanúbizonyságot. Őrzője volt az úzvölgyi hősök emlékének, helytállása, bátorsága és embersége örök példa marad számunkra. Nyugodjon békében, Misi bácsi! Emlékét megőrizzük!” – írta pénteken a közösségi oldalon Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, amelyet a Krónika szemlézett.
Bartha Mihálynak 2020-ban Áder János akkori köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta „az 1944-es Úz-völgyi csatában tanúsított bátor helytállása, valamint az ott elesett katonák emlékének ápolása érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként”.
- Bartha Mihály Árkoson született,
- Brassóban asztalosinasnak tanult,
- 1943. október 4-én sorozták be katonának,
- majd egy év kiképzőtábor után vitték ki az Ugra-tetőre munkaszolgálatra.
- 1944 augusztusában kapta meg a behívót,
- majd az Úz-völgyébe vezényelték a 11. Székely Határőr-zászlóalj nehézfegyverszázadába.
Ekként emlékezett Bartha Mihály azokra az időkre:
Amikor három-négy tank egyszerre megállt, és az ágyúcsöveket nekünk fordították, akkor már nem volt amit csináljunk, mert az a máktörő, amivel mi lőttünk, az semmit sem ért a nagy tankkal szemben. Hiába lőttünk kettőt-hármat, az elrepült a levegőbe. Muszáj volt menekülni, mert ott maradtunk volna mind. Akkor a Székelyhon kérdésére, hogy félt-e a tűzharcban, Bartha Mihály azt mondta, „ha féltünk, ha nem, helytálltunk, a kötelességünket teljesítettük.
Mint mondta, már a hetvenes évektől minden évben visszajárt az Úz-völgyébe, vitte az unokákat, majd később már a fiatalok vitték őt, hogy ápolják a csatában elesettek emlékét. Bartha Mihály 2025-ben is részt vett az úzvölgyi megemlékezésen.
Amint az ismeretes, miután Románia 1944. augusztus 23-án kilépett a tengelyhatalmak oldaláról, a Vörös Hadsereg augusztus 26-án reggel megindította első támadását az Úz völgyében, így itt kezdődtek meg a harcok. A völgyet a csíki származású Horváth Ferenc vezérőrnagy vezette Székely Határvédelmi Erők csapatai védték 1944 augusztusában és szeptemberében.
A védelmi rendszer első vonalában, elővédként, a 17–18 éves fiúkból álló 11. székely határőr-zászlóalj kapta az első csapást. Mintegy 310 honvéd, nagyjából 200 fős erődszázad és 110 fős határőrszázad, szinte felszerelés nélkül védte magát és az erődöt déli 12 órától délután 4 óráig, és a székely határőrök közül csak 70–80-an élték túl az ütközetet.
Az áttörés után a szovjeteknek eleinte a terep okozott gondot, mert a páncélosok az aklosi elágazás és a Rugát-tető előtt elakadtak a tíz kilométer hosszú szurdokban, a frontvonal pedig hullámzott a hegyekben, míg szeptember 9-én Észak-Erdély kiürítésének részeként a magyar csapatokat kivonták a völgyből. Az elesetteket az Úz völgyében és Csíkszentmártonban temették el, emléküket pedig az akkor még szép számban élő csíki és háromszéki veteránok 1994-ben emlékművel örökítették meg, azóta minden év augusztus 26-án megemlékezést tartanak a helyszínen. Bartha Mihály az utóbbi időben minden évben jelen volt a megemlékezéseken.