Ursula von der Leyen elszólta magát Budapesten, ez volt az céljuk Magyarországgal

Ursula von der Leyen Budapestre látogatott, és magával hozta az elégedett birodalmi vezető mosolyát is. Az Európai Bizottság elnöke az 1956-os forradalom 70. évfordulóján tartott beszédében nem győzte dicsérni a „megújult országot”,

sőt kijelentette, hogy egyenesen otthon érzi magát nálunk.

Vajon miért érzi magát otthon a brüsszeli bürokrácia feje ott, ahol eddig csak köpködni tudott? Nos, mert elérte, amit akart. Ez a fajta dicséret, amivel Von der Leyen most elhalmozza a Tisza-kormányt, annak a gazdának a vállveregetése, aki látja, hogy az addig magáért makacsul kiálló ország végre megtört, és engedelmesen betagozódott.

Amikor az Európai Bizottság elnöke a „remény üzenetéről” és a „demokratikus fordulatról” beszél, a saját nyelvén ez mindössze annyit tesz: Magyarország feladta az önálló, nemzeti érdekeken alapuló álláspontját. Végre!

Nem csoda, hogy Von der Leyen már nem is titkolja az elégedettségét. Ez a klasszikus gyarmatosító reflexe, aki végigsétál a frissen megszerzett területén, és elégedetten konstatálja, hogy a helyiek végre megtanulták, hol a helyük. Egy szuverén állam helyett most egy olyan megújult országot lát, ami zokszó nélkül végrehajtja az ukázokat, legyen szó gazdaságról, migrációról vagy külpolitikáról. Ursula von der Leyen budapesti mosolya nem a barátság jele, hanem az elégedett ellenőrző körúté, ahol a főnök megnézi, hogy a helyi kirendeltség megfelelően teljesít-e.

Ha a dolgok ebben az irányban haladnak tovább, a nemzeti függetlenségünk fokozatosan kiüresedik: a folyamat lassú, és csendben, mosolyok, közös fotók és elismerő nyilatkozatok kíséretében megy végbe.

Valóban azt akartuk, hogy a saját országunkban a külföldi elit pöffeszkedve mondja meg, mikor vagyunk jó fiúk? Ideje lenne felébredni, mielőtt a brüsszeli helytartók végleg berendezkednek a házunkban.

(MNO)