Karol Nawrocki lengyel elnök a Nemzetbiztonsági Tanács 2026. november 3-i ülésén kemény szavakkal fordult Donald Tusk miniszterelnökhöz.
„Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretném ma, a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén Önnek és valamennyi jelenlévőnek világossá tenni, hogy természetesen nem fogok szó nélkül elmenni e történtek mellett. Minden rendelkezésemre álló alkotmányos jogkörömet, valamint a társadalomtól kapott felhatalmazásomat és mandátumomat fel fogom használni arra, hogy megakadályozzam a Lengyel Köztársaság alkotmányos rendjének ilyen jellegű felforgatási kísérletét.
Miniszterelnök Úr!
Ez nem csupán az Alkotmány elleni bűncselekmény. Ez egy hiba, és a miniszterelnök már tudja, hogy hibát követett el. Mindketten tudjuk azt is, hogy ma már korábbi szövetségesei sem álltak Ön mellett, és mára már csak az erőszak maradt Önnek ahhoz, hogy megvalósítsa ideológiai fikcióját. Ez ugyanilyen aggasztó.
Egyetlen ember viseli a teljes felelősséget minden, az Alkotmánybíróság épületénél tartózkodó rendőrért, valamint valamennyi jogellenes intézkedésért, így a bírák felfüggesztéséért, a törvénytelen rendelkezésekért és azért is, hogy a Miniszterelnöki Kancellária felől behatoltak az Alkotmánybíróság épületébe. Ez az ember itt ül ebben a teremben. Én mosolygok rá, noha nem értem és nem fogadom el a cselekedeteit, és fellépek ellenük. Ez az ember pedig Donald Tusk miniszterelnök.
A miniszterelnök rombolja Lengyelország külföldi megítélését. Ez a világ különböző részein is a közéleti viták tárgya. Elriasztja a befektetőket, aláássa a társadalmi kapcsolatok és a társadalmi bizalom alapjait.
Miközben az államadósság rekordmagasságokat ér el, és már az állam stabilitását veszélyezteti, Ön, miniszterelnök úr, az ünnep előestéjén úgy dönt, hogy erőszakkal veszi át a lengyel állam egyik független intézményét. A demokraták nem így viselkednek.
Elvárom Öntől, tisztelt Miniszterelnök Úr, hogy térjen észhez, tegye jóvá a történteket, és adja vissza Lengyelország ügyeinek intézését a lengyeleknek. Közeledik a Függetlenség Napja. Elvárom, hogy még ezt megelőzően, annak a hétnek a kezdete előtt, amelyen nemzetként közösen ünnepelünk, a miniszterelnök kész legyen visszafogni saját hatalmi törekvéseit, és véget vessen képviselői jogellenes tevékenységének az Alkotmánybíróság épületében.
Az irgalmasság természetesen arra tanít bennünket, hogy megbocsássunk. Én az irgalmasság embere vagyok. De a megbocsátás előtt, tisztelt hölgyeim és uraim, be kell vallani a vétkeket, meg kell bánni azokat, és vissza kell vonulni abból a helyzetből, azokból a jelenetekből, amelyeket a miniszterelnöknek köszönhetően az egész világ láthatott.”