Zacher, ez most tényleg komoly?

Dr. Zacher Gábor lerombolta bennem az emberségét és szakmaiságát!

Egy este, ami után már egészen másképp gondolok egy korábban tisztelt szakemberre.

Tegnap este egy olyan élményben volt részem, amiről nehéz indulatok nélkül írni. Nem lesz rövid, de szeretném elmesélni, mi történt.Mindenekelőtt szeretnék nyilvánosan bocsánatot kérni a feleségemtől. Nem azért mentünk el tegnap este, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljünk, és végképp nem azért, hogy egy politikai vita részesei legyünk. Én azonban nem tudtam szó nélkül elviselni azt, amit hallottam: a tiszteletlenséget és provokációt - és ezzel Téged is egy olyan helyzetbe hoztalak, amelyet nem érdemeltél meg. Sajnálom!

Mit kerestem ott?

A feleségem nagyon szeretett volna elmenni Dr. Zacher Gábor Mindennapi függőségek című előadására. Nekem aznap focimeccsem lett volna, de a sok munka miatt amúgy is kevés időt töltünk együtt. Ráadásul június óta próbálom letenni a cigarettát, és szülőként bennünket is egyre jobban foglalkoztatnak a gyermekeinket érintő függőségek, különösen a telefonok és más „kütyük” használata.Úgy gondoltuk, tanulhatunk valamit. Segítséget, gondolatokat, kapaszkodókat kaphatunk egy olyan szakembertől, akit korábban tiszteltem – annak ellenér is, hogy a politikai nézeteink nem egyeznek.

Amikor elkezdődött a csalódás

Teltház volt, körülbelül 400–500 ember ült a teremben.Az előadás során viszonylag hamar megjelentek a politikai elszólások. Szó esett arról, hogy április 12 óta mennyivel szebb az élet, szóba került az előző kormány szociális hálóval kapcsolatos tevékenysége, és az energiaitalok korlátozása kapcsán is elhangzott egy politikai élű történet.

Ezeket edzett közszereplőként még igyekeztem elengedni a fülem mellett. Megtanultam kezelni, hogy intellektus hiányában, egészséges normarendszer hiányában, a személyes frusztrációjukat emberek ebben élik ki, de nekem ezzel most nincs dolgom. Nem azért mentem oda, hogy politikai vitába bonyolódjak. Azt gondoltam, túllépek rajta, és majd a szakmai tartalomra figyelek.

Aztán következett az előadás utolsó harmada.

Zacher Gábor egy olyan diaképet mutatott be, amelyen Orbán Viktor volt látható és a súlyfeleslege. Bár az arcát kitakarta, a személye egyértelműen felismerhető volt. Majd hosszan fejtegette, hogy ez a „celeb” – ezzel megjelölve a volt miniszterelnököt – a testsúlyáról, súlygyarapodásáról beszélt, és arról értekezett, milyen népegészségügyi hatása lett volna, ha a politikai vezető például húsz kiló fogyást hirdet meg a társadalom számára. A „magyar társadalom megrontójának” képet végül két piros vonallal áthúzta – demonstrálva a történet negatív szereplőjét.Ezt követően Magyar Péter egy retusált, előnyös megjelenésű fényképét mutatta be, mint a magyar társadalom számára megfelelőbb példát. – Egy függőségi előadáson… mint pozitív példa… 

Itt telt be a pohár.

Nem Orbán Viktor iránt érzett szimpátiámat akartam megvédeni, hanem azt gondolom, hogy egy függőségekről és egészségről szóló szakmai előadáson nem kellene politikusok felett ítélkezni, pláne nem a testalkatukon keresztül.

Felálltam és jó hangosan, mivel nem volt mikrofon, afelől érdeklődtem, hogy a túlsúly vagy a droghasználat-e a nagyobb probléma? Háromszor is igyekeztem feltenni a kérdést, mert nem értette/ nem akarta érteni a Doktor úr sem a kérdést, sem a szituációt! Ezt követően fogtam magam, és elhagytam a termet. Mire ő utána – a hozzám eljutó információk alapján - úgy reagált, hogy: Na végre! Tudtam, hogy egyszer kiprovokálok majd valakit politikai alapon. Igen, ezt is megcsináltuk!

Ha ez valóban így hangzott el, akkor számomra ez az egész este legmegdöbbentőbb mozzanata. Különösen azért, mert ezek után nehéz nem arra gondolni, hogy a politikai kiszólások nem véletlenül kerültek az előadásba.

Most először a Doktor úrhoz szólnék!

(Már nem) tisztelt Doktor Úr!

Az Ön politikai véleménye a saját ügye. Jogában áll kritizálni Orbán Viktort, Magyar Pétert, a korábbi vagy a jelenlegi kormányt. De nekünk, akik egy meghirdetett, függőségekről szóló előadásra érkeztünk, szintén jogunk van elvárni, hogy ne politikai hovatartozásunk alapján váljunk egy előadás céltáblájává.

Orvosként különösen fontos lenne, hogy az Ön segítségét kereső embereket ne politikai meggyőződésük alapján kezelje. Kérdezem, mint orvostól, ha én Önhöz segítségért fordulok, akkor, ha Fideszes vagyok, tűrnöm kell ezt a provokációt? Az utolsó mondatával – amit a szemembe már nem tudott mondani, lefagyott mikor kérdeztem - számomra egyértelművé vált, hogy tudatos provokáció áldozatai vagyunk, hogy szánt szándékkal utalgat, sérteget és aláz meg embereket!

A testsúly kérdésében pedig egy másik problémát is látok. Magyarországon rengeteg ember küzd túlsúllyal. Vannak, akik életmódbeli okokból, mások betegségek vagy egyéb körülmények miatt. Valóban az a helyes üzenet, ha egy szakember egy politikus testsúlyán keresztül próbálja bemutatni a társadalom egészségi állapotát? Egyébként meg az a személyes véleményem, hogy egy Miniszterelnöknek az a dolga, hogy magyar gazdaság ne reccsenjen meg, hogy megvédje az országot és a munkahelyeket, hogy nemzetünk határon innen és túl gyarapodhasson, hogy a magyar családok kapjanak segítséget a gyermekvállaláshoz… és még hosszan tudom sorolni. De az pont nem dolga, hogy „fogyókúra versenyt” hirdessen! Mint szenvedélybetegekkel, drogosokkal foglalkozó orvos, nem lett volna jobb és hitelesebb példa? Ezt sikerült az intellektusával összehozni?

Én nem ezt vártam Öntől.

Korábban egy olyan szakembert láttam Önben, aki a szakmai tudásával, az emberek iránti elkötelezettségével és a hitelességével tud példát mutatni. Tegnap összetörte bennem ezt a képet.

Nem azt várom, hogy egy orvos politikamentes ember legyen. Azt várom, hogy a szakmáját ne rendelje alá a politikai indulatainak, és tisztelje azokat is, akik másként gondolkodnak. Csalódtam Önben, mint orvosban, mint emberben és mint példaképben. 

Úgy látszik, az „áradás” magával vitt megint egy jó embert… 

És tudod mit Doki, ez kurvára fáj.

És most hozzád fordulok, aki idáig eljutottál!

Köszönöm, hogy végigolvastad.

Szeretném megköszönni annak aki, bár rossz szándékkal, szórványos kuncogás mellett, de bekiabálta a hergelés hatására a nevem. Ma 400 emberrel több tudja, hogy én kiállok a normalitás, a kölcsönös tisztelet mellett, és ha kell, demonstrálom azt, hogy mindennek van határa! – Nem félek!

Nem várom el, hogy mindenki felálljon, és nem gondolom, hogy mindenkinek ugyanúgy kell reagálnia egy ilyen helyzetben. De hiszek abban, hogy a tisztességnek és az emberi méltóságnak politikai hovatartozástól függetlenül értéknek kellene lennie.Én tegnap este nem azért álltam fel, mert más politikai véleményt hallottam. Azért álltam fel, mert úgy éreztem, hogy egy szakmai előadás közönségét politikai alapon hergelik, és ezt nem akartam szó nélkül hagyni.

Nem félek kiállni azért, amiben hiszek. És nem szeretném megszokni, hogy ma már egy szakmai előadáson is politikai hovatartozás alapján kelljen eldönteni, ki érdemel tiszteletet.

Mert szerintem ez nem normális. És nem is szabad annak tekintenünk.