Földi László: A politika cirkuszt akart, nem a múlt valódi feltárását

Markáns véleményt fogalmazott meg Földi László a Hír TV Péntek 18 című műsorában, a nemzetbiztonsági szakértő szerint felelőtlen döntés volt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő akták nyilvánosságra hozatala. Szerinte az elmúlt napok történései nem tekinthetők valódi múltfeltárásnak, sokkal inkább sárdobálásnak minősíthetők, mert az iratok belső összefüggéseinek ismerete nélkül könnyen téves következtetések születhetnek. 

Az egykori hírszerző arról is beszélt, hogy az akták nyilvánosságra hozatalának időzítése és módja mögött politikai megfontolások állhatnak. 

A közéleti figyelem szinte teljesen az ügynökügyre irányul, miközben más, fontos politikai és gazdasági kérdések háttérbe szorulnak. A közvéleményre ráeresztették ezt a ködfelhőt, ami mögül nem látszik, hogy a háttérben milyen alkuk születnek a külföldi befektetők magyarországi szerepvállalásáról, miként alakul a hazai vállalkozások helyzete, illetve elfedhetik azt is, hogy az iskolákban megjelennek az LMBTQ-lobbi aktivistái – hangsúlyozta Földi László. 

Megjegyezte, 

az akták nyilvánossá tételének 36 évvel a rendszerváltás után semmilyen hozadéka nincs a magyar társadalom számára viszont az embereket egymással szembeállíthatja, ami rendkívül veszélyes következményekkel járhat. 

A politika nyilvánvalóan cirkuszt akart, és nem az igazság feltárása volt a célja. Könnyen olyan helyzet alakulhat ki, amelyben családok, baráti körök, munkahelyi közösségek és szomszédok fordulnak egymás ellen - fogalmazott az Információs Hivatal korábbi műveleti igazgatója. Különösen veszélyesnek nevezte, ha valakit pusztán egy adatbázisban szereplő név alapján kezdenek el megítélni az emberek. 

Földi László a műsorban kifejtette, hogy milyen különbség van a beszervezett hálózati személyek, az állambiztonsági tisztek és a megfigyeltek között. Szerinte ezek a kategóriák könnyen összemosódhatnak, ha valaki nem ismeri az egykori állambiztonsági szervezet működését. 

A szakértő arra figyelmeztetett, hogy egy név felbukkanása önmagában nem bizonyítja az együttműködést. Előfordulhatott, hogy valakit úgy tartottak nyilván, hogy ő maga nem is tudott erről, vagy olyan információt adott át, amelynek végső felhasználásáról nem volt tudomása. 

Földi saját példát is felhozott. Elmondása szerint korábban őt is összetévesztették egy hasonló nevű személlyel, akinek valóban volt állambiztonsági múltja. A szakértő állítása szerint egy másik, a Budapesti Rendőr-főkapitányság állományában dolgozó személy neve miatt őt is tévesen kapcsolták a 3/3-as tevékenységhez, holott a rendszerváltás előtt hírszerzőként, a 3/1-es csoportfőnökségnél dolgozott. 

Ezért különösen veszélyesnek tartja, ha valakit ellenőrizetlen adat vagy névazonosság alapján bélyegeznek meg. Egy ilyen tévedés akár az érintett egész életét és családi kapcsolatait is befolyásolhatja. 

A beszélgetésben szóba került a nyilvánosságra hozott adatbázis terjedelme és az iratanyag hiányossága is. A műsorvezetők a levéltári tájékoztatás alapján arról beszéltek, hogy a becslések szerint mintegy 160 ezer ember kapcsolódhatott az állambiztonsági hálózathoz, miközben a nyilvánosságra hozott anyagban körülbelül 60 ezer hatos karton szerepel és öt mágnesszalag maradt fenn. 

Földi László azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt feltárása nem szűkíthető le a hálózati személyek kartonjaira. A pártállami rendszer működtetésében ugyanis olyan tisztségviselők, vezetők és intézményi szereplők is részt vehettek, akik nem feltétlenül szerepeltek a beszervezési nyilvántartásokban. 

A szakértő meghökkentő becslést közölt: szerinte a rendszer működtetésében részt vevők köre akár több millió emberre is kiterjedhetett. Ezt azzal magyarázta, hogy a diktatúra fenntartása nem kizárólag az ügynökhálózaton múlt, hanem a pártállami intézményrendszer egészén. Ide sorolhatók a Kádár-rendszer gyárigazgatói, a vállalatok személyzeti vezetői, a párttitkárok, de akár a házmesterek is, mert a felsorolt pozíciót betöltő személyeknek kötelességük volt informálni a belső elhárítást, a kommunista államrendőrséget. 

A szakértő szerint az akták nyilvánosságra hozatala nem csupán történelmi igazságtétel kérdése, hanem a jelenlegi nemzetbiztonságot is érintheti. Úgy véli, a titkosszolgálatok működésének alapfeltétele, hogy képesek legyenek megőrizni a rájuk bízott információkat és a kapcsolatrendszereik titkait. A volt hírszerző arra figyelmeztetett, hogy ha egy szolgálat nem tudja garantálni a titoktartást, az a nemzetközi együttműködésekre is hatással lehet. Más országok szolgálatai ugyanis mérlegelhetik, mennyire bízhatnak meg egy olyan partnerben, amelynek információi politikai döntés következtében nyilvánosságra kerülhetnek.

A szakértő szerint a múlt dokumentumainak kezelésekor ezért a történelmi érdeklődés mellett a jelenlegi nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe kell venni.

A műsorban szóba került az adatbázisban megjelent téves besorolások ügye és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetői felelőssége. 

Földi egyértelműen úgy fogalmazott: 

az intézmény vezetőjének le kell mondania, ha ilyen érzékeny adatok ellenőrzése nélkül kerültek nyilvánosságra.

A politikai felelősség kérdéséről azt mondta: egy ilyen horderejű intézkedés nem egyetlen ember döntése, hanem kormányzati mérlegelés eredménye lehetett. 

Földi László mindezen kívül beszélt az egykori beszervezések módszereiről, a hivatásos állambiztonsági tisztek és a hálózati személyek közötti választóvonalról is. A szakértő szerint a besúgóhálózat tagjainak csak egy része okozott tényleges kárt másoknak. 

Egy töredéke volt az, aki valóban olyat tett, ami egy másik ember számára negatív következményekkel járt. Sokan egyszerűen csak beszéltek valamiről, mert kérdezték őket, vagy valamilyen nyomás hatására működtek együtt.

A beszélgetésben Földi a diktatúrák és a demokráciák titkosszolgálati működését is összehasonlította. Szerinte a módszerek és az alapvető működési elvek sok tekintetben hasonlóak, a döntő különbség abban rejlik, hogy a politikai vezetés milyen célokra használja fel ezeket az eszközöket, vagyis „mindig a politikusok döntenek, hogy mit tesznek, vagy mit nem tesznek”. 

A szakértő egyértelművé tette, hogy a titkosszolgálat egy eszköz a mindenkori politika számára: a szolgálatok végrehajtják a feladataikat, de a stratégiai irányt a politikai döntéshozók határozzák meg.

(MNO)