Kedves tiszás szavazók, nem veszitek észre, hogy madárnak néznek titeket?
A jelenlegi performatív kormányzás tudatosan szorítja háttérbe a valóságot. Azt a valóságot, amelyre a választások előtt a Tisza Párt által kínált „fehér lapra” mindenki felírhatta a saját vágyait.
Pedig egy józanul gondolkodó ember számára már akkor világos volt, hogy az energiaválság, a demográfiai tél, a bevándorlás és az európai ipar mélyrepülése közepette ezek az ígéretek teljesíthetetlenek.
Ráadásul az Európai Unió döntése – amellyel az országot az eurózónába való belépésre és az ehhez szükséges szigorú hiánycélok teljesítésére szorítja – elkerülhetetlenül komoly megszorításokat kényszerít ki.
Pontosan ezeket a terheket fogják most bejelenteni és elfogadni a költségvetési vita során. De hogy a derék szavazó véletlenül se kezdjen el a költségvetés számairól, a megszorításokról vagy az új adótörvényekről gondolkodni – hiszen a többség úgyis csak utólag, a saját bőrén érzi majd meg a hatásokat –, a hatalom újabb és újabb gumicsontokat dob be a köztudatba.
Az egész gépezet precízen fel van építve: keveredik benne a Netflix-sorozatok dramaturgiája és a negyedik generációs hibrid hadviselés minden eleme.
A folyamat egyszerűen működik:
1. Előre kitalált történeteket dobnak be, amelyeket a globális digitális térben óriási túlsúlyban lévő kormánypárti média azonnal felerősít.
2. A kormánypárti influenszerek – a „Magyar Péter Hofija” címre pályázó Pottyondy Edinától a fitneszmodelleken át az olyan hangos, de szakmai tudással nem rendelkező szereplőkig, mint Pankotai Lili – elárasztják a közvéleményt, és tényként tálalják ezeket a kitalációkat.
3. Végül színre lép a politikai megrendeléseket teljesítő Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, amely látványos, előre megrendezett akciókkal – erdőben elásott vagy madáretetőbe rejtett milliárdokról szóló történetekkel – „valósággá” varázsolja a forgatókönyvet.
Csakhogy a díszletek mögé nézve gyorsan kiderül, mennyire üres ez a történet. Miközben a kormányfő már előre ítéletet hirdetett, maga a hivatal elnöke, Unger Anna az RTL Házon kívül című műsorában kénytelen volt beismerni, hogy valójában semmit sem tudnak bizonyítani: [1, 2]
* Nem tudják, kié a pénz: „Nem tudni, hogy ez kinek a pénze... Senkinek az óvodai jele nincs rajta, hogy ez kié. Ebben találtuk, majd eldől, hogy ez kié” – jelentette ki. [1, 2]
* A helyszínek és az összefüggések is homályosak: Unger Anna arra sem tudott választ adni, hogy a földterületek és ingatlanok egyáltalán köthetők-e a meggyanúsított politikushoz, sőt a korábban emlegetett 9 milliárdos ügyhöz sem tudta kötni a zsákmányt:
„Arról sincs információnk, hogy ez a hat és fél annak a kilencnek a része lenne”.
Így mindig van min csámcsogni és szörnyülködni a boltban, a fodrásznál, a szomszéddal vagy a munkahelyen – ahelyett, hogy a valós problémákkal foglalkoznánk.
Miközben a közvélemény a látványos, de bizonyítékok nélküli műsorral van elfoglalva, a kormányzatnak bőven van ideje és tere végrehajtani a külső elvárásokat és a megszorításokat.
Aztán egy szép napon, amikor elfogynak a mesék, vagy a közönség is beleun a műsorba, ott fogsz állni pénz, lehetőségek és könnyen lehet, hogy munka nélkül.
És akkor fogsz rádöbbenni, hogy valójában téged néztek madárnak.- írta Kötter Tamás a Facebookon.
