A németek ingerküszöbét el sem éri az ügy.
A mai napon elfogadta a Verhovna Rada, az egykamarás ukrán a parlament a híres-hírhedt nyelvtörvényt. Ennek első tervezete már lassan egy éve vált nyilvánossá, végleges, ún. második olvasatban azonban csak csütörtökön került megszavazásra, annyi vitát váltott ki a javaslat. A törvényt a nulladik pillanattól kezdve kifogásolta és a leghatározottabban ellenezte Ukrajna valamennyi számottevő kisebbsége, az orosz, illetve a magyar államvezetés, ez utóbbi, mint ismeretes, az ország az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásának a megvétózását is kilátásba helyezte az életbe lépés esetén. Noha több mint kétezer módosító javaslat futott be a parlamenti munka fázisában, és apróbb változtatásokra tényleg sor került (pl. bizonyos haladékokat vezettek be a határidők tekintetében) mondhatjuk, hogy érdemi változtatás nélkül fogadták el a jogszabályt. Ennek tulajdonképpeni célja elsődlegesen az, hogy az ukrán nyelv immáron huszonöt évvel a szovjet idők elmúltával egyértelműen és végérvényesen elfoglalja az első helyet az ország működésében. Kicsit ugyanis az elmúlt évtizedekben azt érezhették az ukránok, hogy miképp országuk is hatalmas keleti szomszédjuk árnyékában tengődik, úgy ez a viszony a nyelvükre is kivetül. És valóban, az orosznak nagyon nagy presztízse volt, és széles körben használták (vö. a kötelezően, elsőnek tanított idegen nyelv az iskolákban az orosz volt). Bár ez a szándék valahol érthető, a hatás egészen más lett: jelenlegi formájában a törvény gyakorlatilag a magánbeszélgetéseken és az egyházi szertartásokon kívül hosszú távon betiltaná az ukrántól eltérő bármelyik nyelv használatát, noha az a lakosság kb. csak kétharmadának anyanyelve. Legnagyobb mértékben, létszámából adódóan az oroszajkúakat sújtja a jogszabály, de ott van köztük a 150 ezer magyar is. Noha e kettőn kívül számos más nemzeti kisebbség is él az országban (román, lengyel stb.) létszámukban és intézményrendszerükben, az anyanyelvhasználat elterjedtségében nem érik el szintjüket (vö: felsőoktatási intézménnyel is csak ők rendelkeznek). Ettől függetlenül hiába az elsősorban oroszok ellen irányuló szándék, ezzel a lépésével az összes többi kisebbség képében ellenséget szerzett magának a Verhovna Rada. Természetesen ez az egyes kisebbségek anyaországaira is továbbgyűrűzött: Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a leghatározottabban fejezte ki aggodalmát a nyelvi és kisebbségi jogok sérülése miatt, magyar kollégája, Szijjártó Péter is elfogadhatatlannak nevezte a törvényt, sőt a szavak szintjén Dunja Milatovics, az Európai Bizottság emberi jogi biztosa is csatlakozott hozzájuk. Ennek ellenére az Európai Unió részéről nagyobb figyelem nem övezte a törvény kisebbségi jogokra gyakorolt hatását: míg a hazai sajtóban gyakorlatilag kivétel nélkül minden lap és portál a magyarokat ért sérelmekkel foglalkozott, az unió vezető hatalmának számító németországi sajtóban fel se merült ez az aspektus. Jellemző módon a nyelvtörvény elfogadását szinte el is nyomta náluk az a hír, hogy Putyin megkönnyítette a szakadár területeken élők orosz útlevélhez jutását. Ha fel is merült a nyelvtörvény, annak kizárólag az oroszok ellen irányuló mivolta szerepelt, az egyéb kisebbségeket ért diszkrimináció nem ugrotta meg a németek ingerküszöbét. Nem így Romániában, hiszen kétszeresen is érintettek az ügyben: egyrészt az ukrajnai román kisebbség miatt, másrészt a romániai magyarok okán, ahol szintén vitatott a nyelvi jogok státusza. Ennek megfelelően ott már a cikkek felében, ami a törvénnyel foglalkozott, kifejezetten hangsúlyosan szerepelt, hogy ez egy diszkriminatív rendelkezés, ami a román kisebbséget is sújtja. Kárpátaljai magyarokról, mint ahogy a magyar kormány reakcióiról, azonban sem a németeknél, sem a románoknál nem esett szó. A törvény további sorsáról egyébként annyit érdemes megjegyezni, hogy a választásokon megbukott, de még regnáló elnök, Petro Porosenko ígérete szerint még hivatali ideje alatt aláírja. A frissen megválasztott, orosz anyanyelvű Volodimir Zelenszkij azonban már előrebocsájtotta, hogy
„vizsgálat alá” helyezi majd a törvényt
bármit is jelentsen az. Mint fogalmazott, a célokat illetően nincs kompromisszum, módszerei azonban vitathatóak.
Forrás: Magyar Fórum