Augusztus 1.-jén délután 5 órakor Lengyelország szerte megszólalnak a szirénák és az ország megáll egy percre. Emlékezni. Tiszteletet leróni. Emlékeztetni. Ezen a napon tört ki ugyanis 1944-ben a máig sok kérdést felvető, igen megosztó de leginkább tragikusnak nevezhető varsói felkelés (ami nem összekeverendő az ’43-as varsói gettólázadással).
https://youtu.be/Ejd2rsXoQSI75 éve, hogy a már majd 5 éve náci megszállás alatt élő varsóiak úgy döntöttek megpróbálják a lehetetlent:
visszavenni a hatalmat a fővárosuk felett.
Az időzítés úgy tűnt tökéletes. A keletről előrenyomuló „baráti, felszabadító” Vörös Hadsereg már ott várakozott a Visztula túlsó partján a segítség ígéretével, a lengyeleknek hát minden reményük beigazolódni látszódott.
De Sztálin okosabb volt annál, hogy engedje a lengyeleknek kivívni szabadságukat. A szovjetek tehát álltak és várták míg a németek 63 nap alatt vérbe fojtották a felkelést, majd porrá égették a lengyel fővárost. Szó szerint porrá égették, szisztematikusan, házról-házra járva, lángszórókkal, külön figyelmet szentelve a lengyel történelemben és kultúrában fontos szerepet játszott helyeknek.
Varsónak 1939-ben 1.300.000 lakosa volt, a felkelés idejére ez 900.000 körülire fogyatkozott, míg a háború végén már csak kb. 1000 ember élt a romokon. Az háborús pusztításról néhány éve megrázóan valósághű 3D-s animáció is készült, a Varsói Felkelés Múzeumában megtekinthető, a trailer itt látható:
https://youtu.be/HHYo8HBTHVA„Godzina W” (W óra) elnevezéssel zajlanak majd országszerte a megemlékezések, mely elnevezés a felkelés kezdetét jelző akció fedőneve volt. A felkelés, amelyben mindenki részt vállalt, ahol 8 éves gyerekek voltak a hírszerzők, és a földalatti csatornarendszereken keresztül közlekedtek. Varsóban járva lehetetlen nem értesülni mindezekről – az úton útfélen a háborús áldozatokra emlékeztető táblák felhívják az ember figyelmét. Nincs család amely ne fogyatkozott volna meg a háborúban. Ez a seb máig eleven. Egész könyvtárat megtöltő fájdalom áradt már ki ebből a sebből és még mindig csak ömlik és ömlik.
A sokk amit a németek akkor okoztak semmihez nem mérhető.
Varsó tehát emlékezik.
Forrás: Lengyelmagyar.blog.hu