A román bíróság majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt mondta ki alapfokon azt az ítéletét, amely fényt gyújtott az alagút végén: a Békás-szoros Hargita és nem Neamt megyéhez tartozik. Eltelt egy év, és a feje tetejére állt a világ. Vagy csak visszazökkent a keserű valóságba? Nem tudom.
Csütörtökön, korábbi ítéletével homlokegyenest szembefordulva a Ploiesti-i Táblabíróság meggondolta magát és jogerősen a moldvai felek javára döntött a székelyföldi Gyergyószentmiklós és a moldvai Almásmező (Bicaz Chei) határperében - utóbbiak fellebbezése után.
Egy évtized megfeszített küzdelme, egy évtized igazságért kiáltó harca illant el a semmibe. És nem is lenne ez ennyire zsigerig hatolóan dühítő, ha nem ismernénk azt az undorító döntési mechanizmust, amellyel sikerült felköpniük az égre a román bíráknak és szépen alá is állniuk.
Az MTI remekül zanzásította, miről is szólt az évtizedes vita: A Hagyományosan Székelyföldhöz tartozó Békás-szoros, és a körülötte fekvő 700 hektáros terület hovatartozása azt követően vált kérdésessé, hogy 1996-ban elfogadott 7-es törvény előírta a települések határainak rögzítését a kataszteri iratokban. 1998-ban a két megye kataszteri hivatala azt rögzítette egy jegyzőkönyvben, hogy a nagy turisztikai potenciállal rendelkező terület Almásmezőhöz tartozik, és ezt a jegyzőkönyvet Gyergyószentmiklós akkori alpolgármestere is aláírta. Ennek a jegyzőkönyvnek a megsemmisítésére és a megyehatár kiigazítására irányultak az ezt követő székelyföldi kezdeményezések. 2012-ben megyeközi bizottság vizsgálta meg az ügyet, megállapítván, hogy a mind hargitai mind a neamti fél ragaszkodik az álláspontjához, és magának követeli a vitatott területet, így a bíróságon folytatódik az ügy. A pert többszöri áthelyezés után 2013-tól a Prahova megyei törvényszék tárgyalta, mely tavaly júniusban mondta ki a Hargita megye számára kedvező ítéletet. Az első fokon eljáró bíróság Gyergyószentmiklós és Hargita megye számára kedvező módon jelölte ki a megyehatárt. Ezt az ítéletet változtatta meg jogerős határozatában a Ploiesti-i Táblabíróság.Tette mindezt úgy, hogy a Hargita megyei önkormányzatot és Hargita megye prefektusát teljesen kizárták a perből, míg Neamt megye maradhatott. Pusztán azért, hogy ne kelljen figyelembe venni a gyergyóiak százszázalékos bizonyítékait az ítélethirdetésnél. Pedig egyik fél sem kérte a Hargita megyei önkormányzat kizárását.
Kérdem én: hol itt a törvény? Hát az nincs. Hiába rögzíti több jogszabály, hogy a megyék határtelepüléseinek a határvitáit a megyei önkormányzatok bevonásával kell megrendezni.
De ez úgy látszik akkor már nem igaz akkor, amikor a székely fél áll nyerésre... préseljük ki keserűen: román földön.Forrás: 15millio.blogstar.hu Őrület, döbbenet, düh. Megint csak nyelni kell, megint csak le kell sütni a szemünket. Száz évvel a gyalázatos országcsonkítás után újabb rúgást mért a földön fekvő haldoklóba a román igazság(talanság)szolgáltatás.A román bíróság majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt mondta ki alapfokon azt az ítéletét, amely fényt gyújtott az alagút végén: a Békás-szoros Hargita és nem Neamt megyéhez tartozik. Eltelt egy év, és a feje tetejére állt a világ. Vagy csak visszazökkent a keserű valóságba? Nem tudom.
Csütörtökön, korábbi ítéletével homlokegyenest szembefordulva a Ploiesti-i Táblabíróság meggondolta magát és jogerősen a moldvai felek javára döntött a székelyföldi Gyergyószentmiklós és a moldvai Almásmező (Bicaz Chei) határperében - utóbbiak fellebbezése után.
Egy évtized megfeszített küzdelme, egy évtized igazságért kiáltó harca illant el a semmibe. És nem is lenne ez ennyire zsigerig hatolóan dühítő, ha nem ismernénk azt az undorító döntési mechanizmust, amellyel sikerült felköpniük az égre a román bíráknak és szépen alá is állniuk.
Az MTI remekül zanzásította, miről is szólt az évtizedes vita: A Hagyományosan Székelyföldhöz tartozó Békás-szoros, és a körülötte fekvő 700 hektáros terület hovatartozása azt követően vált kérdésessé, hogy 1996-ban elfogadott 7-es törvény előírta a települések határainak rögzítését a kataszteri iratokban. 1998-ban a két megye kataszteri hivatala azt rögzítette egy jegyzőkönyvben, hogy a nagy turisztikai potenciállal rendelkező terület Almásmezőhöz tartozik, és ezt a jegyzőkönyvet Gyergyószentmiklós akkori alpolgármestere is aláírta. Ennek a jegyzőkönyvnek a megsemmisítésére és a megyehatár kiigazítására irányultak az ezt követő székelyföldi kezdeményezések. 2012-ben megyeközi bizottság vizsgálta meg az ügyet, megállapítván, hogy a mind hargitai mind a neamti fél ragaszkodik az álláspontjához, és magának követeli a vitatott területet, így a bíróságon folytatódik az ügy. A pert többszöri áthelyezés után 2013-tól a Prahova megyei törvényszék tárgyalta, mely tavaly júniusban mondta ki a Hargita megye számára kedvező ítéletet. Az első fokon eljáró bíróság Gyergyószentmiklós és Hargita megye számára kedvező módon jelölte ki a megyehatárt. Ezt az ítéletet változtatta meg jogerős határozatában a Ploiesti-i Táblabíróság.Tette mindezt úgy, hogy a Hargita megyei önkormányzatot és Hargita megye prefektusát teljesen kizárták a perből, míg Neamt megye maradhatott. Pusztán azért, hogy ne kelljen figyelembe venni a gyergyóiak százszázalékos bizonyítékait az ítélethirdetésnél. Pedig egyik fél sem kérte a Hargita megyei önkormányzat kizárását.
Kérdem én: hol itt a törvény? Hát az nincs. Hiába rögzíti több jogszabály, hogy a megyék határtelepüléseinek a határvitáit a megyei önkormányzatok bevonásával kell megrendezni.
De ez úgy látszik akkor már nem igaz akkor, amikor a székely fél áll nyerésre... préseljük ki keserűen: román földön.Forrás: 15millio.blogstar.hu
A román bíróság majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt mondta ki alapfokon azt az ítéletét, amely fényt gyújtott az alagút végén: a Békás-szoros Hargita és nem Neamt megyéhez tartozik. Eltelt egy év, és a feje tetejére állt a világ. Vagy csak visszazökkent a keserű valóságba? Nem tudom.
Csütörtökön, korábbi ítéletével homlokegyenest szembefordulva a Ploiesti-i Táblabíróság meggondolta magát és jogerősen a moldvai felek javára döntött a székelyföldi Gyergyószentmiklós és a moldvai Almásmező (Bicaz Chei) határperében - utóbbiak fellebbezése után.
Egy évtized megfeszített küzdelme, egy évtized igazságért kiáltó harca illant el a semmibe. És nem is lenne ez ennyire zsigerig hatolóan dühítő, ha nem ismernénk azt az undorító döntési mechanizmust, amellyel sikerült felköpniük az égre a román bíráknak és szépen alá is állniuk.
Az MTI remekül zanzásította, miről is szólt az évtizedes vita: A Hagyományosan Székelyföldhöz tartozó Békás-szoros, és a körülötte fekvő 700 hektáros terület hovatartozása azt követően vált kérdésessé, hogy 1996-ban elfogadott 7-es törvény előírta a települések határainak rögzítését a kataszteri iratokban. 1998-ban a két megye kataszteri hivatala azt rögzítette egy jegyzőkönyvben, hogy a nagy turisztikai potenciállal rendelkező terület Almásmezőhöz tartozik, és ezt a jegyzőkönyvet Gyergyószentmiklós akkori alpolgármestere is aláírta. Ennek a jegyzőkönyvnek a megsemmisítésére és a megyehatár kiigazítására irányultak az ezt követő székelyföldi kezdeményezések. 2012-ben megyeközi bizottság vizsgálta meg az ügyet, megállapítván, hogy a mind hargitai mind a neamti fél ragaszkodik az álláspontjához, és magának követeli a vitatott területet, így a bíróságon folytatódik az ügy. A pert többszöri áthelyezés után 2013-tól a Prahova megyei törvényszék tárgyalta, mely tavaly júniusban mondta ki a Hargita megye számára kedvező ítéletet. Az első fokon eljáró bíróság Gyergyószentmiklós és Hargita megye számára kedvező módon jelölte ki a megyehatárt. Ezt az ítéletet változtatta meg jogerős határozatában a Ploiesti-i Táblabíróság.Tette mindezt úgy, hogy a Hargita megyei önkormányzatot és Hargita megye prefektusát teljesen kizárták a perből, míg Neamt megye maradhatott. Pusztán azért, hogy ne kelljen figyelembe venni a gyergyóiak százszázalékos bizonyítékait az ítélethirdetésnél. Pedig egyik fél sem kérte a Hargita megyei önkormányzat kizárását.
Kérdem én: hol itt a törvény? Hát az nincs. Hiába rögzíti több jogszabály, hogy a megyék határtelepüléseinek a határvitáit a megyei önkormányzatok bevonásával kell megrendezni.
De ez úgy látszik akkor már nem igaz akkor, amikor a székely fél áll nyerésre... préseljük ki keserűen: román földön.Forrás: 15millio.blogstar.hu