A sorosista Veiszer Alinda faggatta a Beatrice frontemberét.
Veiszer, a fizetős tartalomgyártó libernyák legújabb műsorában egy olyan interjút készített Nagy Feróval. Valószínüleg nem erre számított.
Az Orbán-rendszerrel nyíltan és vállaltan szimpatizáló Feró („én ennek a rendszernek a híve vagyok, úgy látom, hogy Orbán Viktor jót cselekszik, minden mozdulatában az én meg a mi érdekeinket képviseli”) előbb hosszasan és személyes szálakkal kiegészítve kritikátlanul felmondja a kormányzati propaganda melegellenes szlogenjeit, a homofóbiát helyenként áldozathibáztatással kiegészítve - legalábbis a Telex szerint...
Majd ezután Veiszer a homoszexuálisokkal provokálta Ferót mondván, hogy amikor a transzvesztitákat vagy meleget veszi célkeresztbe, akkor „a szomszédaidról beszélsz, azokról beszélsz, akik itt élnek, egyszerűen csak más nemi identitásúak”, és hogy „te ezzel egyetértesz, ami az elmúlt hetekben történik Magyarországon a saját állampolgárainkkal szemben?”
A beszélgetést hosszabban idézték a telexesek:
– Nem akarok visszakérdezni, mert...
– De nyugodtan, kérlek, hogy kérdezz.
– Mennyien vannak ők?
– A transzvesztiták? Vagy a melegek?
– Igen. Nem tudjuk. Kéne egy kimutatás...
– Vannak erre kimutatások, jó pár százaléknyian. Mondjuk tíz biztosan.
– Nem hiszem el. A mi falunkban nincs egy se. Nyolcezren lakunk…
– Tudod, hogy az nem egy objektív mérőszám, hogy a mi falunkban nincs.
– Ez egy elenyésző probléma. Komolyan. Nem olyan nagy probléma ez. És ha ő nem megy ki az utcára, és nem követeli, hogy tessék engem becsülni, de mire? Azért, mert transzvesztita vagy? Ne hülyéskedjünk már! Most fiú vagy lány?
– És ha csak annyit mond, hogy kérlek, ne ítélkezz azért, mert más vagyok?
– De hát nem ítélkeztünk. Ők nem tudják, hogy fiúk vagy lányok.
– Ők tudják, hogy micsodák, csak nem a bináris kódrendszerben gondolkodnak.
– Hát akkor figyelj ide: én se fogok kimenni az utcára egy hatalmas Renault-táblával, hogy én ezt szeretem... Érted, hogy mire gondolok – mutat az ujjaival egy rombuszt a női nemi szerv egységes nemzetközi jeleként, majd folytatja a gondolatmenetet. – Vannak nekem hibáim, amikre nem vagyok büszke.
– De ez hiba? Hiba, hogy ha valaki meleg?
– Nem, nem.
– De most ezt mondtad, hogy te nem mész ki az utcára a hibáiddal.
– Nem, nem hiba. De amikor odamegy, és azt mondja, hogy becsülj meg, mert én meleg vagyok, azt mondom, hogy észre sem vettem, hogy te meleg vagy.
(...)
– Téged az zavar, hogy emberek kimennek az utcára, és azt mondják, hogy becsüljetek meg minket is annyira, mint magatok.
– Nem. Az zavar, hogy bemennek az óvodába. És az én gyönyörűséges három és féléves lányunokámnak, aki minden ízében csaj, nem kéne bemenni az óvodába, és tanítani neki, hogy te nem biztos, hogy kislány vagy.
– És ilyen történt az óvodájában?
– Még nem. De nyomulnak egyfolytában.
– Tudsz olyan óvodát, ahol ilyen történt?
– Itt, Magyarországon még nem.
– Tehát olyasmi ellen küzdünk, ami nincs.
– Várj, várj, várj, várj. Ami bármikor lehet!
– Hát akkor tulajdonképpen az ónos kéneső ellen is tüntethetnénk, mert bármikor lehet.
– Nem. Nem. Ez egy komoly veszély.
– Tényleg így éled meg?
– Igen. Hát amikor látom, hogy Nyugaton... Hát minket most azért ítélnek el, Magyarországot, mert mi homofóbok vagyunk, fasiszták, meg mindenféle marhaság, meg mi a transzvesztiták ellen vagyunk... Hát nem vagyok ellene, de hát ők hozták fel ezt a dolgot.
Veiszer ezuátn felhozta az "erőszakot", tulajdonképpen a pécsi orvosokat a kisebbségiek bántották, amikor cigit kértek tőlük... Bár a tények Veiszert nem zavarják:
„Agresszió, lökdösődés, egy konténeren láttam azt a feliratot, hogy haljanak meg a buzik. megvernek két orvost Pécsen, mert melegek...” – sorolja Vesizer Alinda a kamupéldákat. Amiből ez a folytatás bontakozik ki:
– Ebben igazad van, és én is elítélem, mindenféle erőszakot elítélek.
De ezt tulajdonképpen ők provokálták ki
– mondja erre Nagy Feró.
