2021. december 03. - Ferenc, Olívia
EUR : 362.22
USD : 319.84
Időjárás ikon

Megtartották az első magyar LMBTQ néptánc foglalkozást

Az egyik szervező szerint fontos, hogy bárki kipróbálhassa magát a férfi és a női szerepben is, hiszen mindkettőből lehet tanulni.

Szombat délután bő tucatnyi érdeklődő gyűlt össze a Turbina kulturális központ kistermében, ahol megtartották az első az első magyar LMBTQ néptánc foglalkozást.

„Azon a napon volt az első hazai bemutatóm, mikor először hallottam a homofób törvényről és kurva szarul éreztem magam” – emlékezett vissza Farkas Gergő Dávid táncos, koreográfus arra az időszakra, mikor Stockholmból visszaköltözött Magyarországra. Az ő ötlete volt a LMBTQ mozgásműhely elindítása, a projektbe bevonta Varva Júliát, aki koreográfiát tanult Amszterdamban és Oláh Balázst, aki itthon a Táncművészeti Egyetemen néptánc szakon végzett. Néhány hónapja költöztek haza mindhárman, ez volt az első közös eseményük, de biztosan nem az utolsó  – olvasható a 444.hu.cikkében. 

„A magyar néptáncot heteronormatív struktúrák jellemzik”

Farkas Gergő Dávid elmondta: ő úgy érzi,

sokakat eltávolít a magyar hagyományoktól, ha politikai körök megpróbálják kisajátítani a közös kultúránk egyes részeit.

„Ha a népművészet ennyire erősen átpolitizálódik, az beindít egy ellenoldalt is. Sokaknak emiatt inkább az európai identitás vált fontossá” – hangsúlyozta.

Vavra Júlia szerint „a magyar néptáncot heteronormatív struktúrák jellemzik”, hiszen a férfi vezet, a nő leköveti őt vagy kevésbé domináns szerepbe kerül. A koreográfus azt vallja, hogy mindkét szerepkör izgalmas, „de fontos, hogy bárki kipróbálhassa magát ebben is, abban is, mindkettőből lehet tanulni”.

A „férfi” és „nő” helyett „vezető” és „vezetett” szavakat használják

A 444 azt írja: az LMBTQ tánc workshopon a szervezők

nem is használták a női és férfi szerep kifejezést, helyette a vezető és vezetett fogalmak segítségével magyarázták el kinek, mikor, mit kell csinálnia.

Vavra szerint arról is fontos közösen gondolkodni, hogy mit tartunk pontosan hagyománynak, és milyen formában érdemes a jelenben ezeket a hagyományokat ápolni.

„A csujogatás alapvetően incselkedő, kritikus, gúnyolódó odaszólás, vagy akár bók is lehet. Mi is a magyar fiatalság része vagyunk, miért ne lehetne a mi témáinkról, mi problémáinkról csujogatást írni? A tradíciók tisztelete nem csak az, hogy betanulom valaki más száz éves csujogatását, hanem az, hogy továbbviszem a szokásokat, és az elődökhöz hasonlóan én is kitalálom a saját csujogatásomat” – vélekedik a koreográfus.

Forrás: Mandiner

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató