Bogár László Miklós magyar közgazdász, politikus, volt országgyűlési képviselő írása.
„Volt a kilencvenes években egy vicc, ami azzal a kérdéssel kezdődött, hogy mi különbség van a pedagógus és a pedofil között, amire az volt a válasz, hogy semmi, talán csak annyi, hogy a pedofil legalább szereti a gyerekeket. Akkor senki nem gondolt arra, hogy egy-két évtized elteltével mindez kézzel fogható valóságként mutatkozik meg a rendszerváltás oly »kiváló« rendszerében.
Senki sem tagadja, hogy az oktatás egész komplex rendszere nehéz helyzetben van, és hogy a Klebelsberg-korszak óta, lassan egy évszázada a legsúlyosabb kérdésekre nemcsak, hogy válasz nem született, de többnyire fel sem tettük ezeket. Pedig ha a létkarakter megformálására hivatott intézményrendszerben nem tud kialakulni egy olyan narratíva, amely mindenki számára esélyt kínál a mindenkori helyzet elbeszélésére és a teendők megbeszélésére, abból krónikus és egyre súlyosbodó válság keletkezik, ami egy hamis narratívákkal folyamatosan mérgezett politikai térben igen veszélyes következményekkel járhat. Az oktatással kapcsolatos egyre hamisabb, aberráltabb és indulatosabb légkör így akár egy „csinált” polgárháború gyújtózsinórja is lehet.
Az október 23-i tanártüntetésnek álcázott ellenzéki uszítás újra megmutatta, hogy milyen hihetetlenül pusztító energiák vannak jelen a magyar társadalom tektonikai mélységeiben. Amikor egy tizenéves kislány láthatólag mély átéléssel saját előállítású obszcén módon romboló »slam poetry«-t ad elő, akkor ez egy igen súlyos kettős csődhelyzetet mutat meg drámai módon. Részben a politika csődjét, azt, hogy ha éppen harminchárom évvel a mai rendszer megszületése után, egy tizenéves számára evidens tényként tételeződik, hogy a politika, pontosabban a politikai kommunikáció nem más, mint a legócskább, legdurvább szitkozódás gátlástalanul obszcén formája, akkor ez a rendszerváltás politikai rendszerének, és az egész politikai uralmi rendszernek a csődje, mondhatni »közös bűne«. Még akkor is, ha az elmúlt évek során a Parlamentben az ellenzék igyekezett és igyekszik ma is mindent megtenni azért, hogy e minden értéket brutálisan szétromboló diverzáns magatartást tegye a politikai viselkedéskultúra zsinórmértékévé.”
