A markánsan jobboldali párt lassan de biztosan utoléri a CDU-t, félreverték a harangokat az amerikai lap szerint, amelyik európai radikális jobboldali előretörésről is ír.
Hosszú cikkben közölt cikket a német belpolitikai helyzetről a The New York Times; a türingiai választásokkal kezdik, ahol az Alternatíva Németországnak (AfD) jobboldali párt „lassú, de folyamatos győzelmei” közül az egyik legjelentősebbet aratta – szemlézi a Mandiner.
Mint a szerző emlékeztet, a párt május óta legkevesebb négy százalékot erősödött a közvélemény-kutatások szerint, így 20-22 százalékos rekordnépszerűséggel a második legerősebb párttá vált. Ezzel pedig „a sarkára hágott” a CDU-nak.
Mario Voigt türingiai CDU-vezér érzékelte is a kihívást, egy interjúban azt mondta: fordulóponthoz értek, s ha a CDU nem viselkedik valódi ellenzékként, az AfD-hez pártolnak át a szavazók.
A Times szerzője siet emlékeztetni: az AfD-t széles körben a demokráciát fenyegető erőként ismerik, és komoly kihívás a CDU számára.
De mi a megoldás? „jobboldali fordulat kell, és kockáztatni centrista identitásukat? Továbbra is próbálkozniuk kell az AfD elszigetelésével? Esetleg tabut dönteni és együttműködni velük?”
A kérdést a lap szerint Európa-szerte más konzervatív pártoknak is felteszi a jelenlegi helyzet, így például a spanyol Vox-szal a konzervatív Néppárt kezdett együttműködésbe, „még országosan is késznek tűnt erre”, aztán a szavazatok más helyzettel szembesítették őket vasárnap.
Kelet-Németország – Türkingia mellett Brandenburg és Szászország – ilyen szempontból kihívás a CDU-nak, minekutána az AfD a lap szerint „politikai földrengést” ígért, amelynek támogatottságát Németország Ukrajnának nyújtott segítsége, a háború által kiváltott energia- és menekültválság növelte a németek aggodalmát, s így az AfD iránti szimpátiát is; miközben a jelenlegi, Olaf Scholz szocdem kancellár által vezetett kormány „a kritikusok szerint sok német számára nem fejtette ki elég meggyőzően álláspontját”.
Voigt önkritikája szerint a mérsékelt CDU nincs felkészülve egy háborús, energiaválsággal, drágulással és egy ideológiák mentén cselekvő kormánnyal teli helyzetre. Norbert Götten CDU-s képviselő katasztrofálisnak nevezte minden centrista párt számára a legutóbbi közvélemény-kutatási eredményeket, hozzátéve, a kormánnyal szembeni ekkora elégedetlenségből a CDU-nak kellene profitálnia.
Eközben Friedrich Merz úgy tűnt, végre is hajtja ezt a fordulatot, hiszen egy vasárnap esti televíziós interjúban úgy tűnt, kinyitja az ajtót az önkormányzati szintű együttműködés előtt. Ez nem jelent túl sokat egyelőre, mint Merz egyik helyettese ki is fejtette, „ha például a helyi parlamentben egy új napköziotthonról van szó, akkor nem szavazhatunk ellene csak azért, mert az AfD mellette szavaz”.
Közben a párt cipeli Angela Merkel volt kancellár súlyos örökségét, a bevándorlási és klímapolitikáját politikáját, amit sok német ugyancsak elutasít. Az ettől való elhatárolódás a lap által megkérdezett politológus szerint éppolyan kockázatos, mint a további fenntartása. A pártban már mocorognak ez ellen: Markus Söder, Bajorország államfője arra figyelmeztetett, hogy a párt nem kampányolhat a „düh és csalódottság mellett”, a populizmus pedig nem hoz pozitív eredményt, csak pillanatnyi párszázalékos előnyt, viszont sok a kockázat.
Sokan a berlini koalíció egyik oszlopát jelentő Zöldeket hibáztatják a pártban az AfD erősödéséért, meg természetesen a merkeli bevándorláspolitikát, ami 2015 után most az ismét feltűnő menekültválság képében ismét kísért, „azzal a kellemetlen érzéssel párosulva, hogy mindig van elég pénz a menekültekre, de egyre kevesebb az óvodákra, iskolákra és kórházakra” – írja Voigt, hozzátéve, a kereszténydemokraták a párt „pragmatizmusával” és „mérsékelt világnézetével” továbbra is választási sikereket érhetnek el, de az AfD szavazókat is meg kell érteni és a „jó oldalra” kell irányítani.
