A liberális színész a liberális D. Tóth Krisztával autókázott...
"Egy olyan Isten, aki nem kéri, hogy imádják” – így folytatódik a címben kiemelt idézet - írja a WMN nevű női magazin.
Jordán Tamás a szó szoros értelmében véve istenfélő családban nevelkedett, sokáig neki is ez a félelem volt az elsődleges érzése a hitében. Most, nyolcvanévesen viszont már sokkal békésebb a viszony köztük. Ebbe belefér a máig élő erős hit az eleve elrendeltségben – például, hogy viszontagságos, de rendkívül gazdag művészi pályáján minden azért történt, hogy ő 2007-ben létrehozhassa a színházat Szombathelyen. Ahogy belefér a lánya, Jordán Adél színművész azonos nemű szerelmének teljes és feltétel nélküli elfogadása is - írják.
Demszky házi versmondója nem kertelt, előadta magát D. Tóthnak:
„Hiszek a determinációban, az isteni elrendelésben, megosztva az Istennel és a sorssal” – mondja. „Szeretném nagyon hinni az Istent.”
Az egyházat nem kedveli, de hite szerint Isten emberszabású, és nem várja, hogy imádják.
„Az én Istenem, amiben tudok hinni, az egy liberális Isten”.
Tamás már gyerekkorában tudta, hogy színész akar lenni, annak ellenére, hogy szorongó, ideges kisfiú volt.
„Színész szeretnék lenni” – mondta magáról már gyerekként, de csak 40 éves korára jött rá, miért volt ebben olyan biztos. Szigorú, katolikus nevelést kapott, földalatti hittanra járt, a családja istenfélő volt. Felmenői között úgynevezett X-esek, azaz rendszer-ellenségek voltak a Rákosi-korszakban: alpolgármester és gyártulajdonos nagyapák. Ezért apukája szigorúan vette a tanulást, nem testi fenyítéssel, de kíméletlen prédikációkkal terelte gyerekeit a „helyes” útra. Ennek köszönhetően Tamás irigykedve tekintett a színészekre, akik a színpadon, a fényben bátran kiállva beszélnek. „Irigyeltem, azt az embert, aki nem retteg, nem fél, bátran beleáll a dologba és azonos önmagával” – mondta.
