"Ezerkilencszázharmincnyolcban Budapesten tartották az Eucharisztikus Világkongresszust.
Annak ellenére, hogy Hitler minden németnek és osztráknak megtiltotta a részvételt, mintegy 25 ezer német (és osztrák) vendége volt a rendezvénynek, a csonka Magyarországról 200 ezren érkeztek a fővárosba.
A Hősök terén 150 ezer elsőáldozót áldoztatott a 300 szolgáltatot teljesítő pap, a keresztény világ legnagyobb ünnepe volt.
A Gellért hegy tetején - a rossz emlékű, Budapest megfélemlítésére épített Citadella romjai között - egy hatalmas keresztet állítottak fel.
Budapest - és Magyarország - szovjet megszállását követve az egyik első dolga volt a megszállóknak a leigázottaknak a szimbolika nyelvén is a tudtára adni: ki az úr a házban.
Vorosilov marsall személyesen választotta ki Kisfaludi Strobl Zsigmondot az ún. "Felszabadulási emlékmű" megalkotására - és személyesen ellenőrizte munkáját -, amely olyannyira sürgős volt, hogy az újonnan felállt - elvileg független - magyar állam 9. (ma már nem merem a véletlenre bízni, hogy vajon római számmal is megérti-e mindenki) törvénye volt ennek a felállítása ("1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről").
Szintén Vorosilov volt, aki az eredetileg a Füvészkertbe felállítani javasolt "emlékművet" a Gellért-hegy tetejére parancsolta, és 6 méteres tervezett magasságáról 35 méteresre növeltette.
Tény, hogy ötvenhatban műegyetemisták egy kisebb csoportjának sikerült megakadályoznia a Budapest fölé magasodó szovjet hazugság ("a győzelem és béke jelképeként pálmaágat tartó" nőalak) ledöntését.
Tény, hogy a kollaboráns kultúrpolitika "Budapest jelképeként" hazudta bele a kortárs művészettörténetbe. Tény, hogy 1992-93-ban - amikor komoly mozgalom indult azért, hogy a zászlót tartó szovjet katonával az egész szoborcsoport vonuljon át méltó helyére, a szoborparkba -, újra sikerült megakadályozni az eltávolítását.
És végül tény, hogy az egyetlen lehetséges módon, egy kereszttel végre - valamelyest - lemosva 45 év szégyenét, talán méltó lesz a magyar nemzethez ez az emlékmű.
Bár a keletkezésének történetét nem feledjük, és nem hagyjuk, hogy elfeledtessék velünk"
