A kárpátaljai, ukrán állampolgár Veres Balázs ráadásul régóta mentális problémákkal küzdött, egy másik fiatalembert, az alig 22 éves Balogh Lajost pedig édesapja szerint annak ellenére raboltak el, hogy volt felmentése is, írja a mandiner.hu.
„Édesapám, a kapu elől elmartak, bevágtak az autóba és elvittek engem katonának” – így kezdődött a Veres-család drámája két hónappal ezelőtt. Az üzenet feladója Veres Balázs, aki a beregszász melletti Szernyén lakott családjával, a fogadója pedig édesapja, Veres Attila volt. A fiút Lembergbe vitték, majd Harkivba, ahol amikor utoljára kapcsolatba tudtak vele lépni, már állítólag felderítésre indult a fiú egysége, ahová nem vihetett magával telefont, mert attól tartanak, hogy az oroszok bemérik az embereket ez alapján.
Az édesapa a Mandinernek elmondta: múlt péntekig még naponta tudtak telefonos alkalmazáson keresztül beszélni Balázzsal – a nagyapja temetéséről értesítették, s hogy készíttettek a nevében is egy koszorút.
Ami a „szokványoson” felüli tragédia az egészben, hogy Balázs mentálisan nem volt egészen ép. Ezt telefonon mind a harminc éve Magyarországon élő apa, mind a fiút azóta kint nevelő nagynénje, Bence Krisztina is megerősítette nekünk. A nagynéni kiemelte: ők hordták korábban orvoshoz is emiatt; Balázst egy visszahúzódó, csendes emberként írták le, aki ráadásul nem is tudott pár szónál többet ukránul, így
a nagynénje szerint nem is értette, hogy mit akarhatnak tőle a rendőrök.
A fiatalember egyébként Nyíregyházán született, ennek ellenére nem volt magyar állampolgársága. A nagynéni hozzátette: nem volt „lepapírozva” a fiú betegsége, és ez alapján a mentessége. Az édesapa szerint ugyanakkor hiába is lett volna, ilyenkor
úgy tudja, nem ritkák az olyan esetek, hogy mindenhonnan eltűnik az orvosi papír nyoma is a nyilvántartásokból.
Ami biztos, hogy a fiatalembernek mentesség járt volna: „nem lehetett volna őt elvinni, csak elvitték” – mondta lapunknak az asszony, mielőtt rövidre zárta beszélgetésünket. Annyit tudott még megerősíteni, amit tudtunk: Balázst eltűntként tartja nyilván a hadsereg, „keresik, de nem lelik”, információt azóta sem kaptak róla.
Az édesapa a fia telefonjáról kapott még egy üzenetet, amelyben azt írja a fiú: ha ki tudtok hozatni, hozassatok, 14 ezer dollárba fog kerülni. Még címet is írt, ahova utalhatják a pénzt, de Veres Attila kérdésünkre hozzátette: természetesen nem volt hirtelen ennyi pénze, egyébként pedig tudott olyanról, aki átutalta a borsos summát, és ennek ellenére a határon elkapták a menekülőt, és ugyanúgy visszavitték, „a fiú és a pénz is odalett”. Így se nem tudott, se nem mert lépni.
Kárpátaljai források tovább erősítik a képet: a TCK-sok és az őket segítő rendőrök különféle úton-módon szinte mindig kérnek kenőpénzt,
kivéve, ha annyira szorongatja őket a kvóta – a napi „leadandó” toborzott létszám – hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy bárkit akár pénzért is kieresszenek, mert különben őket vihetik a frontra, ha hiányzik az emberanyag. Ha viszont megvan a kvóta, utána szoktak, idézőjelben, „túlórában” vadászni újabb emberekre a még több kenőpénz reményében.
Veres Balázsé mellett ugyancsak érthetetlen Balogh Lajos esete. Az 1994-es születésű beregszászi fiatalemberről saját édesapja posztolt. „Egy újabb magyarajkú fiatal férfit raboltak el a toborzó sakálok! Balogh Lajos 1994 születésű, 48 órája nincs vele kapcsolat! A mobilját elkobozták! Mindezt úgy, hogy fel volt mentve a szolgálat alól, mert Beregszász város vízellátásáért volt felelős a munkahelyén!”. Egy másik posztjában pedig a „fasiszta” beregszászi TCK-nak címezte üzenetét, követelve, hogy adják vissza a fiának a telefonját, hogy kapcsolatba léphessen vele.
Úgy tudják, a magyar állampolgársággal is rendelkező Balogh Lajost egy kollégájával együtt hurcolták el, annak ellenére, hogy ez év végéig szóló szerződésük volt a stratégiai fontosságú létesítménynek számító állami vízműveknél, így 2026 végéig állami rendelet alapján felmentésük volt.
A mentességről szóló információkat egy másik rokon is megerősítette, aki hozzátette: a másik elrabolt fiatalember (akinek a munkahelye alapján szintén mentessége volt) ugyancsak magyar ember volt. „Minket nem nagyon szeretnek erre” – tette hozzá. Lajosék egyébként együtt voltak műszakban, amikor lecsaptak rájuk a hatóságok, jelenleg a család ügyvédet próbál intézni a fiúnak a helyi magyar szervezetek segítségével. A Mandiner megtudta, szombat este a fiatalembernek annyi időre adták vissza a telefont, hogy elmondhassa, életben van, és már a kiképzőtáborban van.
Ami súlyosbítja a helyzetet, hogy Lajos felesége várandós, ráadásul előrehaladott állapotban, áprilisra várják második gyermekük megszületését, tehát sokszorosan csapódnak le rajta a Lajos kiesésével járó érzelmi és anyagi terhek.
Erről a szisztémáról a European Conservative dokumentumfilmjében is megszólaltak kárpátaljaiak, sőt a Volodimir Zelenszkij rendszeréről könyvet publikáló Konsztantyin Bondarenko is: említve, hogy
a TCK-s tisztek luxusautókat és ingatlanokat vásárolnak a kenőpénzből, miközben másokat küldenek a halálba,
nem ritka gyakorlat az sem, hogy az ember helyett aláírják az önkéntes jelentkezésről szóló papírokat, vagy azt hazudják, hogy a határon akart átszökni, mert akkor egyből vihetik büntetésből a frontra. Miközben a mentességre feljogosító papírért is csúszópénzt kell adni –
így könnyen el lehet érni, hogy a Veres Balázshoz hasonló egyszerű embereknek ne legyenek rendben a papírjaik.
Arról nem beszélve, hogy a TCK részéről sokszor még azt is feltételezik, hogy ha valaki magyar papírt mutat fel, annak biztosan van ukrán papírja, tehát állampolgársága is. Majdnem így járt egy Kárpátalján szolgáló magyar pap, aki hiába született Kazincbarcikán, és állt ez a magyar okmányaiban, a TCK így is majdnem elvitte.
„Két irányból így közrefogtak, kérte az ukrán passzportot, és mondtam, nekem nincsen ukrán passzportom. Azt mondja, nem hiszi el. (...) mutattam a magyar útlevélben, hogy a születési hely az Kazincbarcika.
És mondom, ember, hát én Kazincbarcikán születtem, Kazincbarcika Magyarországon van”.
Végül a papi igazolvánnyal sikerült tisztázni a helyzetet, addig nem eresztették.
„Olyan esetek is vannak sokszor, hogy valaki elveszíti valami végtagját, és ez se kap teljes mentességet, hanem neki is kéthavonta, háromhavonta be kell jönni, mintha kinőhetne még egyszer a keze, vagy mintha a szeme újra látóvá... (…)De ezeknek az embereknek, hogy bejussanak, nem csak hogy sorba kell állni. Pénzt, valahol pénzt kell fizetni azért, hogy bejussanak.” – idézte fel a film egyik szereplője.
A teljes cikk ide kattintva olvasható.