Hasznos őrjöngők

Orbán Viktor országjárása mindenütt hatalmas tömegeket mozgat meg. Szembeszökő nemcsak a létszám-, hanem a hangulati különbség is a kifulladt, vesztét érző, géphangon bántalmazó Magyar Péter gyűlöletszeánszai és a miniszterelnök békés, nyugodt, erőt sugárzó nagygyűlései között. Például most hétfőn a 115 ezres Nyíregyházán is csupán pár száz ökölrázó tiszás volt kíváncsi az Övcsatos fenyegetőzéseire, ami hatalmas blama. Eközben a miniszterelnököt még a kisebb városokban is többezres tömeg várja. Igaz, nem számháborút vagy közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni.

Mit tegyen hát Tisza-vezér úr, hogy elterelje a figyelmet fonnyadó gyűléseiről (meg sorozatos botrányairól, például a legfrissebbről, a lehallgatásiról)? Gondolom, összedugta (legalábbis) a fejét Márk alelnök úrral, és azt találták ki, hogy odavezényelnek pár tucat szektást a Fidesz rendezvényeire.

Hogy „finom entellektüelekként” óbégassanak, sípoljanak, átkozódjanak, káanyázzanak – ahogy nyilván odahaza is szoktak. Nem adhatnak mást, csak mi lényegük. Bár kevesen vannak, és a tömeg hátulján vergődnek (hogy gyorsan kereket oldhassanak, ha úgy alakul), némi háttérzörejként azért be-behallatszik az acsargásuk a miniszterelnöki beszédekbe.

Ami egyfelől bosszantó. Ám mielőtt viszketni kezdene a tenyerünk, mint Romulusz obsitos stukkertábornok úrnak, számoljunk el tízig, és gondoljuk végig higgadtan a dolgot. Igen, vérlázító, hogy miközben Magyar Péternek van képe a(z állítólag nem létező) biztonsági őreivel kidobatni egy-egy ellentüntetőt a rendezvényeiről, aközben ő gátlástalanul ráküldi pár tucat fős, rosszarcú csőcseléket a Lázárinfóra meg a miniszterelnök gyűléseire, ahol zavartalanul őrjönghetnek órákig. Igen, és az is dühítő, hogy miközben Konteómessiás úr toporzékolva követeli a rendőröktől, vigyék el, aki neki nem tetszik – addig a tiszás hőzöngőket senki sem viteti el, sőt föl sem vetődik ilyesmi. Joggal kérdezhetjük: nekik miért szabad mindent, másoknak meg semmit?

Első lendületből magam is ugyanazt az eljárásrendet alkalmaznám a tiszás zavargókkal szemben, amit Péterék az egy-egy odatévedt jobboldalival. Végiggondolva viszont mégsem.

Azt hiszem, hagyni kell őket átkozódni, dühöngeni. Adják csak ki, ami beléjük szorult. Mutassák meg, milyenek ők valójában. Mindegyiküket premier plánban kell venni, hadd lássa-hallja az ország, kik ezek, mifélék. Honnan másztak elő? Mire készülnek? Mennyi értelem, kultúra, emberség szorult beléjük? Ha egy állítólagos „párt” hívei olyasmiket kiabálnak, hogy „Haljon meg a Fidesz!”, „O1G!” vagy „Legyen rákos minden fideszes!”, akkor az aligha párt. Inkább valamiféle gyűlöletszekta. Másrészt fontos, hogy minél többekhez eljusson a hírük, a stílusuk, a „programjuk”, amely – ha jól értjük – a rekvirálás, az „Út a börtönbe” meg az első kandeláberre való föllógatás valamiféle keverékének tűnik.

A hatszáz oldalas megszorító programjukat ugyan letagadhatják – de azt nem, amikor az átlag tiszás a kamera előtt készül épp lincselni. Minden egyes lökdösődés, eltorzult arcú átkozódás beleég a néző retinájába. Nélkülözhetetlen információmorzsák ezek április ­12-ére. Természetesen nem a kemény magoknak; azok már eldöntötték, hova ikszelnek.

A bizonytalanok milliós tábora viszont figyel, lélekben „jegyzetel”. És ahogyan azt pár napja, szinte kétségbeesve ismerte el az egyik tiszás kutatócég vezetője: a pártnélkülieknél Magyar Péter elutasítottsága jelentős. Visszaüt a folyamatos őrjöngés, bántalmazás. S így jó esély van rá, hogy két és fél hét múlva szektavezér úr megkapja, amit érdemel.

(MNO)