Szembeötlő a véleménykülönbség a Tisza Párt második legerősebb embere, valamint a gazdasági és energetikai miniszter között arról, mi is lehet a Mol sorsa a következő időszakban. Míg korábban Tarr Zoltán rendszerszintű átalakításról beszélt, Kapitány István hagyná az egyik legerősebb hazai vállalatot a maga útján tovább haladni. Ehhez kapcsolódik az orosz olajról való leválás témája is, amelyről Kapitány a gazdasági és energetikai bizottság előtti meghallgatásán realistább álláspontot fogalmazott meg az Európai Bizottság 2027-es teljes importtilalmi elvárásánál. Az ellentétek és ellentmondások számát tovább növeli a rezsicsökkentés ügye.
A magyar energiastratégia egyik kulcskérdése a Mol-csoport jövője, amelyről élesen nyilatkozott Tarr Zoltán március közepén. A Tisza alelnöke, európai parlamenti delegációjának vezetője és immár kulturális miniszter a Politiconak azt mondta, hogy a párt a magyar energiavállalat tulajdonosi és irányítási struktúráját át kívánja alakítani, és e célból már külön munkacsoportot is felállított, amelyről azonban részleteket nem tudni.
A brüsszeli lapnak Tarr annyit árult még el röviden, hogy az elképzelés szerint olyan piaci szakembereket vonnának be a stratégiai vállalatok, így a Mol igazgatótanácsába, akik nem rendelkeznek kormányzati múlttal, amitől a cégek hatékonyságának növekedését várják. Ezzel kapcsolatban elsősorban az a fenntartás merült fel, hogy az ilyen vállalatvezetők nem ismerik az állami energiapolitika és az ellátásbiztonság speciális logikáját, ami rendszerszintű nehézségeket okozhat a működésben.
A szakminiszter ezt másként gondolja
Ehhez képest Kapitány István a Gazdasági és energetikai bizottság előtt hétfőn máshogyan fogalmazott. Arról beszélt, szerinte nem az állam feladata, hogy a Mol tevékenységét bármilyen szinten is befolyás alá vonja, minden döntés a tulajdonosoké és részvényeseké. Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a tulajdonosi szerkezet érdemi átrendezéséhez kétharmados országgyűlési többség szükséges, amit most a Tisza megszerzett.
Kapitány azt is elmondta, hogy a magyar olajtársaságot jelentős, jól működő regionális energiavállalatnak tartja, és a kormány célja, hogy ez így is maradjon. A miniszter megjegyezte azt is, hogy véleménye szerint hatékony együttműködés várható. Ez az állásfoglalás egybecseng korábbi nyilatkozatával, amelyben a szabad piac működését méltatta – igaz, az árrésstopok kapcsán –, ugyanakkor élesen ellentmond Tarr Zoltán Mol-átalakításos kinyilatkoztatásának.
Mégsem száműzik az orosz olajat?
Az orosz energiahordozókról való leválás kérdése kapcsán is láthatók kisebb ellentmondások Kapitány kijelentései, a Tisza programja és a brüsszeli elvárás között. A párt programjában az szerepel, hogy 2035-ig megszüntetnék az orosz energiafüggőséget. Ennél jóval szigorúbb az Európai Bizottság által jóváhagyott követelmény, amely az orosz irányból érkező beszerzéseket 2027-től tiltja a tagállamoknak, igaz, akár az új kormány is kialkudhat némi türelmi időt vagy mentességet. Kapitány István a parlamenti bizottság előtt azt mondta, hogy fontosnak tartja a magyar energiaellátás diverzifikálását, mindig a legolcsóbb, a legmegbízhatóbb és a legfenntarthatóbb forrást kell választani. „Nem volt sikeres megoldás, hogy 65 százalékról 90 százalékra ment az orosz olaj aránya 2022 és 2025 között. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország a több lábon álló, praktikus megoldást választotta volna.” Ugyanakkor korábbi kormányzati állítások szerint a legolcsóbb, legmegbízhatóbb és legfenntarthatóbb forrás az orosz import volt, ezért is alakulhatott ki a frissen kinevezett miniszter által említett 90 százalékos behozatali arány.
Kapitány elmondta még azt is az orosz olajjal összefüggésben, hogy semmiről nem szeretnének leválni, hanem opciókat szeretnénk kapni. Ez szintén rímel arra a február közepi nyilatkozatára, amely szerint „az orosz függőséget, nem az orosz partnerséget” szüntetnék meg. Hozzátette akkor, hogy az olaj beszerzési forrásainak bővítése szerinte nem lehetetlen, mert „a környező országok jellemzően nem orosz forrásból vásárolnak, és nem látjuk a benzinkutakon azt az árkülönbséget Magyarország javára, aminek az eltűnésével riogatnak”. Egekig szaladó árakról valóban nincsen szó a szomszédos országokban, de a magyarországi védett üzemanyagoknál drágábbak, különösen a dízelt tekintve. Mindenesetre, a jelenleg ismert becslések szerint az orosz olajról való leválás közvetlen és jelentős hatással lenne a magyar háztartások számláira, hiszen az energiaárak az infláció növekedéséhez vezetnének.
Még mindig nem ismert, miből terjesztik ki a rezsicsökkentést
Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy becslések szerint a Mol az olcsóbb orosz nyersolaj révén az elmúlt években több száz milliárd forintos extra nyereséget realizált, amelyből mintegy 500 milliárd forint extraprofitadó formájában a rezsivédelmi alapba került. Ez a forrás kulcsszerepet játszik abban, hogy a magyar lakossági energiaárak európai szinten a legalacsonyabbak maradjanak, a Tisza Párt azonban egyelőre nem közölt konkrét költségvetési számítást, részletes rezsivédelmi fedezeti modellt, amely számszerűen bemutatná, miből pótolnák az olcsóbb orosz energia esetleges kiesésének hatását. Márpedig a Tisza további vállalása szerint a rezsicsökkentés rendszerét nemcsak fenntartaná, hanem ki is terjesztené.
Hogy ez tényleg így lesz, az immár erősen kétséges.
Kármán András, a Tisza-kormány pénzügyminisztere a keddi bizottsági meghallgatásán ugyanis arról beszélt, hogy a rezsicsökkentést nem tartanák fenn a jelenlegi formájában.
Szavaiból arra lehetett következtetni, hogy leginkább rászorultsági alapon tennék lesz majd elérhető az állami segítség, azaz nem kiterjesztenék, hanem szűkítenék a rezsicsökkentést.
(MNO)