Íme a Tisza-kormány „nagy segítsége” a kkv-knak: drágább hitelezés

A kampányban sokszor elhangzott: a magyar kis- és középvállalkozásoknak új lehetőségekre, alacsony finanszírozási költségekre és kiszámítható gazdasági környezetre lenne szükségük. Az első kézzelfogható intézkedés ehhez képest éppen az ellenkező irányba mutat – drágább vállalkozói hitel, szűkülő állami kockázatvállalás és fokozatosan visszavágott állami garanciák formájában. Ezen lépésekről számos korábbi cikkben beszámoltunk, idézve például a Fidesz-frakció vélményét, amely szerint a Tisza Párt megszegte a magyar kis- és középvállalkozások támogatására tett választási ígéretét, hiszen a kormány egyik első intézkedése a 3 százalékos kamattámogatott kisvállalkozói hitelek megszüntetése volt.

Az intézkedés az augusztus 3-i Magyar Közlönnyel vált hivatalossá: a kormányhatározat az állami viszontgaranciák felső határát 12 800 milliárd forintról 11 200 milliárdra csökkenti, vagyis 1600 milliárd forinttal szűkíti a keretet. A lépés nem egyszeri: az illetékes tárcának külön leépítési pályát kell kidolgoznia, amely korlátozza az új garanciák kibocsátását, és fokozatosan az uniós átlaghoz közelíti az állami garanciák GDP-arányos szintjét.

Reformfeltétel

Ezzel kapcsolatban a Tűzfalcsoport azt jegyezte meg: mindennek az az oka, hogy

a módosítás bekerült a magyar helyreállítási terv uniós mérföldkövei közé. Az Európai Bizottság dokumentuma egészen világosan fogalmaz: „jelentősen csökkenteni” kell az állami kockázatmegosztást, erősíteni kell a bankok saját hitelkockázat-értékelésének szerepét, és vissza kell fogni az állami garanciákat.

Ennek mentén kikerestük a konkrét szövegrészt. Egy 2026. június 19-én kiadott európai bizottsági dokumentumban, a magyar helyreállítási terv egyik reformfeltételeként rögzíti: „Kormányhatározat közzététele a magánszektornak nyújtott hitelekhez kapcsolódó állami támogatások és garanciák felülvizsgálatának megindításáról, az állami kockázatmegosztás szintjének jelentős csökkentése, a bankok saját hitelkockázat-értékelésének szerepének erősítése, valamint a garanciafedezeti arányok időbeli optimalizálása céljából.” Illetve: „a kormánynak vállalnia kell az állami garanciák GDP-hez viszonyított arányának csökkentését az uniós tagállamok átlagos szintjére, és ehhez csökkentési pályát kell meghatároznia az egyes eszközök éves maximális kereteinek mérséklésével.” Ennek részeként a 2026-ra érvényes, összesen 12 800 milliárd forintos állami viszontgarancia-plafont is alacsonyabb szintre kell mérsékelni.

Klasszikus, liberális gazdaságpolitika

A Tűzfalcsoport értékelése szerint az, hogy az állam hátrébb lép és utat nyit a piac előtt, egy klasszikus liberális gazdaságpolitikai fordulat. Felidézték, hogy a változás szele már elérte a Széchenyi Kártyát. Július 15-től három likviditási konstrukciónál – a Folyószámlahitel MAX+, a Likviditási Hitel MAX+ és a Turisztikai Kártya MAX+ esetében – megszűnt a fix 3 százalékos nettó kamat, helyette a háromhavi BUBOR lett az irányadó. A kormány azzal indokolta a lépést, hogy a támogatás évente mintegy 150 milliárd forintba került, és egyesek visszaéltek a lehetőséggel. Ennek részleteiről a Magyar Nemzet is beszámolt.

A kormány tehát bezárta a kiskaput, de egyúttal megdrágította a teljes kkv-szektor finanszírozását.

Amikor a változtatást bejelentették, a háromhavi BUBOR 5,89 százalék volt – emlékeztetett a blog, majd példát említett. Tegyük fel, hogy egy vállalkozás 100 millió forintnyi hitelt használ. Régi, 3 százalékos kamattal: évi körülbelül 3 millió forint a kamat. Az 5,89 százalékos kamattal: évi 5,89 millió forint. Ez 2,89 millió forint pluszkiadás évente egyetlen 100 milliós hitelnél. Rádásul, míg a 3 százalék fix volt, a BUBOR nem az, hiszen ez a bankközi referencia-kamatláb, amelyet az MNB állapít meg, és a pénzpiaci viszonyokkal együtt változhat.

A kicsik ellehetetlenítése

Az állami garanciák visszavágásának a célja az, hogy nagyobb szerepet kapjon a kereskedelmi bankok saját kockázatértékelése. De ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy

míg a tőkeerős, kiváló mérlegű vállalkozások továbbra is kapnak hitelt, addig a vidéki kisvállalkozások, többmilliárdos ingatlanvagyon híján kisebb valószínűséggel jutnak finanszírozási kölcsönhöz.

A bankok ezeknél a vállalatoknál magasabb kockázatot látnak, több fedezetet kérnek, kisebb hitelkeretet adnak, ha egyáltalán.

Pontosan ezért volt gazdaságpolitikai jelentősége annak, hogy az állam az elmúlt másfél évtizedben garanciával, kamattámogatással és kedvezményes programokkal próbálta áthidalni azt a problémát, hogy egy magyar kkv soha nem ugyanazzal a feltétellel jut pénzhez, mint egy multinacionális vállalat. De Magyar Péter miniszterelnökkel és az Erstétől érkezett Kármán András pénzügyminiszterrel visszatért a 2010 előtti liberális logika, amely szerint a piac majd eldönti, ki marad talpon és ki bukik el – dörzsölhetik a tenyerüket a külföldi bankok és a multicégek.

A blog szerzői azzal zárják elemzésüket, hogy felidézik: a Tisza Párt jelöltjei olyan szövegekkel kampányoltak, mint például Hatala-Orosz Csabáé, aki „fontosnak tartja a kis- és középvállalkozások támogatását, amelyek helyben adnak munkát és megállíthatják az elvándorlást.” Jobb bele sem gondolni, milyen lenne, ha nem tartaná fontosnak – véli a Tűzfalcsoport.

(MNO)